11.7.11

Our dream comes true - 6. rész

Sziasztok! 
Ahogy a matektanárom mondaná, következzen a következő! :))))
És nem tudom, ki mennyire várta, de hamarosan kiderül, mi is lesz Angie és Jan sorsa! :))   
Have fun! :))


Part VI. - The other side




-Amúgy, David, minek még több főnök? Nem vagytok még elegen? - kérdezte még mindig arcát tapogatva Tom. - Ehelyett vehettetek volna fel valami személyi asszisztenst, akit lehet jobbra-balra ugráltatni, és még csak nem is szólhatna, mert oda a munka - mondta az afros lenézően. 


Itt már az én agyam is bedurrant. Elindultam Tom felé és még szerencse, hogy Jan utánam kapott. Nem sok kellett ugyanis, hogy péppé verjem a fejét. Azonban amint megéreztem nagybátyám erős szorítását a felkaromon, ezen szándékomról inkább letettem. De mégsem hagyhattam annyiban a dolgot.


-Te, ott, a kanapé mögött! Nem gondolod, hogy egy ici-picit nagyobb pofád van a kelleténél? Nem elég, hogy neked egy nő csak a kielégülést jelenti, még csicskáztatnál is egyet? Szerinted milyen érzés napi 12 órát-ha nem többet-egy 10 centis magassarkúban térdig járni? Pusztán azért, mert a "drága" főnöknek, aki csak a lyukat meg a melleket látja meg a nőn, ez az elvárása! - kiabáltam, na jó, ordibáltam Tommal. A többiek meg csak néztek. Még Angie és Jan sem láttak ilyennek. - Szeretnéd kipróbálni? Szívesen készíttetek neked egy sexy magassarkút és majd abban ugráltatlak minden szarért - mondtam neki gúnyosan mosolyogva. - Ja, és persze kíváncsi leszek arra is, hogy másnap mennyire fogod fájlalni a lábad!


Nem szólt senki semmit, még Tom is nagy szemeket meresztett rám. A síri csöndben egy kicsit sikerült lenyugodnom. Nem tudom, honnan fakadt belőlem ennyi önbizalom és bátorság, hogy rendesen beolvassak ennek a nőfalónak. Ha nagyon felhúznak, sírással adom ki magamból a feszültséget, ezért is lepődtem meg, hogy ezt az esetet megúsztam a könnyeim nélkül.


-Nos, fiúk és David, azt hiszem, most az lenne a legjobb, ha elmennétek. Amit meg reggel elkezdünk, máskor befejezzük - szólította fel a nagybátyám a rajta kívül jelenlévő 5 hímnemű egyedet.


-Rendben, Dave. És engedjétek meg lányok, hogy elnézést kérjek Tom nevében, ha már neki nem jutott eszébe magától - nézett szúrósan az említettre.


-David - kezdte Angie-, nem téged nézünk egy tudatlan kőbunkónak. Nem neked kell bocsánatot kérned! Majd ha az ifjú úriember komolyan is gondolja, megteszi - mondta barátnőm némi iróniával.


-Hát, akkor mi nem is zavarnánk tovább! Irány a kocsiba fiúk, rögtön megyek én is! - szólt David a fiúknak. Tom kivételével mindenki elköszönt és elindultak az autó felé.


-Nos, Jan, még egyszer sajnálom, hogy Tom már megint nem bírt magával! És Dora, magam sem mondhattam volna jobban, amiket mondtál. Minden elismerésem! Végre valaki megmondta neki, hogy a nők nem játékszerek!


-Köszönöm, David! Tom amúgy mindig ilyen bunkó? Mert akkor nem lesz könnyű vele együtt dolgozni! Jut eszembe, milyen főnökök leszünk mi? - néztem Janra.


-Hát, az jutott eszembe az előbb, hogy mi lenne, ha ők szerveznék le az összes koncertet? Az interjúkat természetesen továbbra is Nicole intézné. És így nem is buknánk be azt, hogy azt mondtam, a fiúk főnökei vagytok. Persze, csak ha mindnyájan benne vagytok! 


-Nem is rossz ötlet - gondolkozott el David egy pillanatra. - Nekem jó, ha nektek is!


-És az álmunkkal mi lesz? - kérdezte Angie szomorkás hangon.


-Természetesen az is megmarad! Kisebb fellépésekhez és interjúkhoz ti csinálnátok a sminket és a hajat meg a ruhájukat is ti választanátok ki. A turné alatt pedig csak a szervezés lenne a dolgotok, és ha nem érzitek magatokat túl fáradtnak, akkor még a többit is rátok bízzuk. Mert így akkor a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna. Na? - kérdezte Jan. Mi Angie-vel nem is tudtuk, kinek a nyakába ugorjunk. 


-Köszönjük, szuper lesz! - szólaltunk meg egyszerre ugrálás helyett.


-Akkor ezt megbeszéltük! Sziasztok! - intett David.




***
-Ezt jól megkaptad, Tom! - szólalt meg Bill a kocsiban pár perc csend után. - Kell neked folyton a farkad után menned! - horkant fel.


-Ne osszál már még te is! Nem elég, hogy ez a kis kurva így lealázott és kioktatott, még te is kezded???


-Ugye ezt nem jól hallottam, Tom? - nézett dühösen David a fiúra.


-Nem - mondta durcásan Tom, és inkább az ülésébe süppedt.
***


-Jaj, Jan! Nem is tudom, hogy köszönjük meg, hogy kisfőnök lett belőlünk! - szólt Angie, miután David távozott.


-Én tudom! De ahhoz egy kicsit magunkra kellene hagynod minket! - nézett rám eszelősen Jan.


-Öhm... Hát jó. Akkor addig elmegyek, veszek valami ebédnek valót - mosolygott barátnőm. - Akkor sziasztok! - adott egy-egy puszit mindkettőnknek és elment.


-Na mit terveltél ki már megint, te vénember? - kérdeztem nevetve Jant.


-Vénember? Adok én mindjárt olyan vénembert! - nevetett ő is. - Komolyra fordítva a szót, lenne egy kérésem! 


-Ezek után bármit!


-Hát... ki kellene derítened, hogy... Húú, de nehéz  ezt elmondani pont neked...


-Na, mondd már! Csak nem olyan vészes!


-Szóval... kiderítenéd nekem Angie felém irányuló érzéseit?










U.i.: Nem harapom le senki fejét és nem küldöm el melegebb éghajlatra, ha kapok kommentet! :) Elég egy "csá! jó volt!" vagy egy "huu...ezen meg ezen változtass" vagy hasonlók, csak tudjam, hogy van-e értelme fenntartanom ezt az oldalt! Mert a rendszeres olvasóknak emailben is elküldhetem a részt! És akkor esetleg nem egy vagy két embert fosztanék meg attól, hogy itt töltse el fennmaradt szabadidejét!
Ha pedig nem akarsz egy pár szót bepötyögni, akkor jelöld be a rész alatt, mi a véleményed!
Köszönöm előre is! ^^ 

3 megjegyzés:

  1. Nem reg olvasom az oldalt,nagyon tetszik:)es tenyleg szepen beolvasot Tomnak;;)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Névtelen!
    Köszönöm, hogy írtál, viszont kár, hogy csak névtelenül! :) Mindenesetre örülök, hogy egy pár szót kaptam tőled! :))
    pusziim ^^

    VálaszTörlés
  3. ez jó volt :))) én igyekszem mindig írni, de tegnap jöttem haza, mert nyaralni voltam! nehogy töröld a blogod mert eskü megkereslek és jól helyben hagylak! :)) szia!!! ^^

    VálaszTörlés