11.4.12

Szünet

Sziasztok, Drágáim!
Mivel nem igazán jön az ihlet az Our dream comes true-hoz, jobban mondva az A szív és az ész harcai-hoz jobban jön, ezért egy kicsit szüneteltetem az elsőt, és az utóbbira fektetek nagyobb hangsúlyt. Remélem, annyira nem lesztek szomorúak, hogy később derül fény a szekrényből nyíló whiskeyspince titkára. Amint lesz egy kis szikra, papírra vetem, és kanyarintok belőle egy részt, de addig be kell érnetek Rose és Bill valamint Ria és Tom kapcsolatának bonyolódásával. 


Egy másik dolog. Gondolom, legtöbben már hallottátok Bill és a Far East Movement alkotását. A vélemények megoszlanak. Van, akinek bejön a részlet, van, akinek csak Bill része, és van, akinek egyáltalán nem tetszik. Személy szerint nekem első hallásra nem jött be, de annyira belemászott a dallama a fülembe egy hallgatás után, hogy muszáj volt még egyszer és még egyszer meghallgatnom. Többszöri lejátszás után azt mondom, hogy egész jó. Bár Bill hangja torzítva van, meg lehet hallgatni. Hallgassátok meg ti is, aztán döntsétek el! :)


9.4.12

A szív és az ész harcai - 7. rész

Sziasztok, Drágáim!
Némi probléma lépett fel, így csak ma tudtam hozni a részt. Emlékeztetőül lejjebb megtaláljátok a hatodik részhez tartozó linket. :) Véleményeknek azért örülnék, ha még egyáltalán jár itt valaki Milin kívül. :) És még egyszer köszönöm neki az ötletadó emailjét! :) Ja, és a végén kicsit sok a párbeszéd, de ezt máshogy nem bírtam megoldani.
Jó olvasást!


Emlékeztető: A szív és az ész harcai - 6. rész


7.rész - Ismerős idegen


A pillantást Rose is viszonozta, majd egyszerre indultak meg lassan egymás felé. Szemeik a másik írisze és ajkai között ingáztak. Apránként csökkent köztük a távolság, még utoljára egymás szemeibe néztek, majd Bill lágyan megcsókolta Rose-t.


Óvatosan ízlelgették a másik ajkát, majd Rose észbe kapott és eltolta magától Billt.


-Bill, ezt nem szabadna.


-Miért? Te is akarod, nem?


-Dehogynem. De az állásommal játszom, ha összejövök veled.


-Senki nem fogja megtudni. De miért érdekel ez annyira? Nem ez a fontos, hanem az, hogy mit érzel.


-De én szeretek itt dolgozni. És nem szeretném, ha kirúgnának.


-Rose. Mit érzel most?


-Kettős érzések kavarognak bennem. Szeretnék veled lenni, mert már az első nap, mikor a reptérről hoztál ide, valami mélyen rejtőző érzés felébredt bennem, ami azóta csak egyre erősebb lett. Másrészről pedig nem szeretném az állásomat elveszíteni, mert ez az egyetlen mód arra, hogy legyen pénzem és a szüleimet is tudjam segíteni, ha szükségük lenne rá. Nem tudom, Bill, mi tévő legyek - nézett szomorúan Rose a gyönyörű barna szemekbe.


-Tedd azt, amit a szíved diktál! - simított végig Bill a lány arcán.


-Csak akkor, ha megígéred, hogy köztünk marad. Csak te és én tudhatunk a kapcsolatunkról, más nem. Még Tom sem, mielőtt megkérdeznéd.


-Ígérem - súgta Bill és ismét megcsókolta Rose-t.


Nyelvük lassú táncba kezdett. Rose Bill hajába túrt, az énekes pedig a lány dereka köré fonta karjait,idilli pillanatukat azonban megtörte Bill telefonjának hangos csörgése, ami csak nem akart elhallgatni.


-Mondd, David, mi a probléma - szólt a telefonba idegesen, mikor meglátta, hogy ki az.


-Probléma nincsen, viszont Ria menedzsere most hívott, hogy míg ők távol vannak, lenne-e kedved és időd, hogy egy új kollekciót bemutass?


-Milyen kollekcióra gondol? Nem fogok alsógatyában pózolni a kamera előtt! Ha erről van szó, el is felejthet.


-Nem, nem kell annyira levetkőznöd. Sőt, semennyire nem kell. Egy kezdő ruhatervező anyagát kellene bemutatni. Mivel te elég ismert vagy már ott is, ezért gondoltak rád. Kicsit reklámoznád a lánykát. Hidd el, mindkettőtöknek profitáló meló lesz - mondta David, Bill pedig hallotta a hangján, hogy sejtelmesen elmosolyodott.


-Ugye nem álltál kerítőnek? 


-Dehogyis! Úgy ismersz te engem? - tagadott David, de Bill átlátott rajta.


-Esetleg. Amúgy mikor lenne a fotózás? 


-Szerdán. Tízre menne Johnatan, Chris, a fotós és Tanja, a sminkes. Kate pedig már fél tíz körül ott lesz, hogy megnézd és felpróbáld a ruhákat.


-Rendben. És ha nem tetszenek a tervei?


-Akkor valahogy tartsd magadban! Nem kell szegénynek már az első alkalommal pofára esnie. Tanácsot adhatsz neki, hogy mit tegyen legközelebb, de semmiképp ne bántsd meg!


-Értettem, főnök! Még valami van? 


-Na ezt már szeretem. A képeket pedig még ott kérd el Christől, mert hajlamos elfelejteni, ha az összes kép kell. Aztán pedig küldd át nekem! 


-Meglesz, de most mennem kell. Szia, David.


-Szia.


Bill letette a telefonját a nappaliban lévő dohányzóasztalra, majd szemével Rose-t kezdte keresni. Mivel sehol nem találta, a lány szobája felé vette az irányt. Nem akart még egyszer közelebbről is megismerkedni a könyvvel, így bekopogott.


-Gyere!


-Baj van?


-Miért lenne?


-Olyan hirtelen jöttél el a konyhából.


-Csak nem szeretek hallgatózni, illetve olyankor láb alatt lenni, ha valaki telefonál olyannal, akit én nem ismerek.


-Nem zavartál volna. Amúgy David azért hívott, mert holnapután lesz egy fotózás. Fél tízre jön a ruhatervező, tízre pedig a stáb, ha mondhatom ezt három emberre.


-Menjek el addig? Úgyis van néhány elintéznivalóm - tette fel Rose a kérdést, habár belül nagyon számított arra, hogy nem kell otthon lennie.


-Igazából itthon maradhatsz, ha akarsz. De ha nagyon fontos teendőid vannak, akkor nem tartalak vissza.


-Maximum másfél óra. Ha nyolckor el tudok indulni, akkor mire kezdtek, pont visszaérek.


-Rendben. Na, nem is zavarok tovább, kimegyek és összedobok valami vacsorafélét - mosolyodott el Bill. - Amúgy van valami, amit nem szeretsz?


-Brokkoli, zöldbab és tök. Na meg azt, ha sós kajában ananász van. 


-Szuper, ezeket pont nem terveztem mára - tapsikolt Bill örömében. - Hat körül legyél kész! - mondta és kiment a szobából.


Rose-t kellemes melegség járta át. Szerelmes volt, mint még soha. Örült neki, hogy Ria és Tom nincsenek otthon, mert akkor ez talán nem történhetett volna meg. Akkor egy puccos étteremben kellene urizálnia, és azt mindennél jobban gyűlölte, ha nem ehet úgy, ahogyan megszokta és ahogyan jól esik neki. Folytatta a könyv olvasását, amiből már nem sok volt hátra, habár a legizgalmasabbak még csak most következnek. Mélyen belül úgy érezte, nekik is meg kell szenvedniük a boldogságukért, de most nem akart rosszra gondolni, így elhessegette a gondolatot és csak a könyvre koncentrált.


Bill kint a konyhába tevékenykedett, mikor ismét megcsörrent a telefonja. Ismeretlen szám volt, de amint az órára nézett, sejteni kezdte, ki is az.


-Haló, Bill Kaulitz.


-Szervusz, kisfiam - szólt bele Simone a telefonba.


-Szia, anya. Minden rendben?


-Fogjuk rá. Nem tudod, miért nem bírom elérni sem Tomot, sem a barátnőcskéjét?


-Anya, ne beszélj így Riáról, teljesen megváltozott, mióta utoljára beszéltetek. Amúgy elutaztak. Kicsit felpezsdítik az életüket.


-Megváltozott, mi? Ugyan...


-Anya! Ne csináld ezt, kérlek! Tényleg megváltozott. 


-Jó, rendben. Ha te mondod... 


-Miért kerested Tomot?


-Mert az unokámmal akartam beszélni egy kicsit. Ő merre van?


-Doris egy iskolai táborban van. Szombaton délelőtt érnek haza, de ha gondolod, délután felhívhatunk. 


-Akkor várom a hívásotokat. Szervusz, kisfiam - mondta Sim és bontotta a vonalat.


Bill nagy szemekkel meredt a telefonra. Furcsállta édesanyja viselkedését, de most nem gondolhatott erre, hiszen a vacsorára és az estére kellett nagyobb figyelmet fordítania. Mivel tudta, hogy Rose nem vegetáriánus, még hazafelé hozott gyorsfagyasztott halat, köretnek pedig zöldséges rizst tervezett. Desszert gyanánt először saját maga jutott eszébe, aztán hangosan felnevetett őrült ötletén, és hozatott néhány szelet süteményt a közeli cukrászdából. A főzéssel és a terítéssel igen csak elment az idő. Az óra nagymutatója lassan, de biztosan érte el a hatost, míg a kismutató az ötös és a hatos között félúton járt. Már csak fél órája maradt, hogy rendbe szedje magát. A rizst letakarta, a rántott halra pedig szalvétát terített, majd a szobájába ment, hogy a lehető legjobban nézzen ki ma este.


Rose épp végzett a könyvvel, mikor meghallotta Bill lépcső felől jövő lépteit. Ijedten az órájára nézett, majd először teljesen lefagyott, aztán szupersebességgel támadta meg a fürdőszobát. Letusolt, megtörölközött, és egy szál bugyiban a szekrényéhez ment, hogy felvehesse a gyönyörű ruháját. Haját feltűzte, arcára halvány sminket tett. Magára kapta a ruháját, megcsodálta magát a tükörben, és egy pillanatra a lélegzete is elállt. Gyönyörűnek látta magát, mi több, jól érezte magát a ruhában, holott ezelőtt sosem vett volna fel ilyet. Ezt is Riának köszönheti. Majd el is mondja neki, ha hazaértek. Még vetett egy utolsó pillantást a tükörre, majd kilépett a szobából. Egyenesen a konyha felé ment, hátha ott találja Billt, de nem volt ott senki. Kémlelően körbenézett, és mivel sehol sem látta a közelben az énekest, odamerészkedett a gáztűzhelyen árválkodó fazékhoz. Már épp emelte volna fel a födőt, amikor egy hangot hallott maga mögül.


-Hékás, nem leskelődünk! - szólt a férfi, mire Rose megfordult és egy szélesen mosolygó Billel találta szemben magát.


-Hoppá, azt hiszem, lebuktam - vigyorgott zavartan Rose. - Most csak megnézni akartam, nem megkóstolni!


-És később? - húzta közelebb Bill a lányt.


-Talán, de csak ez után - hajolt közelebb Billhez és a szájára tapasztotta a sajátját. Bill először meglepődött, majd lágyan viszonozta a csókot. Nyelvük egymásba kapaszkodott, majd mikor elhajoltak egymástól, boldogan mosolyogtak a másikra.


-Csodaszép vagy! - mondta Bill, mikor eltolta magától egy kicsit Rose-t.


-Köszönöm! És, mi finomat főztél?


-Hát... - mosolygott Bill. - Mindjárt hozom.


Rose leült az asztalhoz, Bill pedig felszolgálta a vacsorát. A lány, habár nem mutatta ki és Billnek sem mondta, örült neki, hogy nem csak nyúltápot kell ennie, hanem valami húsféleség is van. Evés közben jót beszélgettek, azonban a jó hangulatot egy kulcscsörgés zavara meg. A szerelmesek ijedten egymásra néztek, majd szinte egyszerre szólaltak meg.


-Ez meg ki?


-Rose, maradj itt, én megnézem.


-Hogyisne! Te mész jobbra, én balra! - mutatott Rose a konyha két bejárata felé.


Bill némi hezitálás után bólintott, majd elindultak a kijelölt útvonalon. Apró lépésekkel közelítették meg a bejárati ajtót, ám mikor meglátták, ki van ott, először egymásra, majd a nem várt látogatóra néztek.


-Ria, hát te?


-Mit hát én? Ez az otthonom, nem?


-Máris hazajöttél? - csodálkozott Bill, Rose viszont már kezdett rájönni a dologra.


-Mi az, hogy máris? Mindig ilyenkor jövök haza! De biztos, hogy jó helyre jöttem? Minek vagytok így kiöltözve? - értetlenkedett a nő, és Rose már tejesen biztos volt abban, ki áll velük szemben.


-Monica?


-Milyen Monica? Ki az a Monica? - kérdezte a nő, de már kezdte érezni a vesztét.


-TE vagy Monica, nemde? A nővéred ugyanis épp a Maldívokon van Tommal.


-Á, a kis lepedőakrobatával? Szerencsére semmit nem vett észre a cseréről - nevetett fel harsányan Monica.


-Állj, állj, állj! Lányok! Elmondaná nekem valaki, mi folyik itt?


-Nos, kedves Bill, az történt, hogy a kedves ikertestvérem teljesen bekattant, amint teherbe esett. Gyógyszereket kezdett szedni, aztán azokra szépen rászokott. Rehabra kellett mennie, de hogy ne derüljön ez ki, felhívott, hogy segítsek rajta. Nagyjából fél évig voltam itt helyette, azalatt pedig minden hónapban egy zsíros kis összeg landolt a számlámon. Amikor pedig Rose jött, a pályafutásom, ha lehet annak nevezni, véget ért a Kaulitz-házban.


-Ez komoly? - nézett nagyokat Bill.


-Igen. És amióta elmentem, Ria kevesebb pénzt utal. Ebben a hónapban pedig valamilyen oknál fogva elmaradt, így kénytelen voltam újra iderepülni, hogy megtudjam, mi történt.


-És arra nem gondoltál, hogy mindenki itthon lehet? - kérdezte Bil.


-Dehogynem. Hívtam Riát és Tomot is, de egyikük sem vette fel. Ez csak akkor szokott előfordulni, ha mindketten dolgoznak, ezért biztos voltam abban, hogy nincsenek itthon. Ráadásul a nővérem kocsija nincs a ház előtt. Nos, mivel én megválaszoltam a kérdéseteket, most ti jöttök! Szóval, miért vagytok így kiöltözve?


-Hát... - kezdte Rose, de Bill közbevágott.


-Miért kellene magyarázkodnunk. Itt az egyetlen, akinek erre oka van, az te vagy, és Ria lesz, amint hazaért.


-Furcsák vagytok ti nekem. Nagyon furcsák. No, de sebaj. Ha nem mondjátok el, akkor nem mondjátok el - indult el a konyha felé. - Hát, ez nekem nagyon úgy tűnik, mintha valami randivacsoraszerűséget zavartam volna meg - kiabált Monica a konyhából, mire Bill Rose-ra nézett, aki talán még a falnál is fehérebb volt.


-Jézusom, Rose, jól vagy? - sietett a lány mellé, de amint odaért, Rose a kezeibe csuklott. Bill felkapta a lányt és a kanapéra fektette. A konyhába rohant egy pohár vízért, útközben Monicát is majdnem fellökte, de ez érdekelte most a legkevésbé. A kanapé mellé guggolt és ujjait bevizezve lefröcskölte Rose-t. Ezt többször meg kellett ismételnie, mire a lány végre magához tért. - Mi történt veled, Rose?


-Gondolom ismét leesett a vérnyomásom - válaszolta Rose egy kis idő után és a plafont kezdte bámulni. Legszívesebben zokogva rohant volna a szobájába és magára zárta volna az ajtót. Rosszul érezte magát amiatt, hogy megint mások előtt esett össze.


-Terhes vagy? - kérdezte Monica.


-Dehogyis! - ült fel lassan Rose a kanapén. - Két és fél hónappal a kijövetelem előtt szakított velem az akkori párom, annak pedig fél éve. Azóta pedig senkivel sem voltam. Szerinted ennyi idő alatt nem tűnik fel, hogy valaki növekszik bennem?


-Akkor mitől lettél rosszul?


-Monica, hagyd már abba! - szólt Bill erélyesebben.


-Hagyd csak, Bill! Ha nem hiszi el, én nem tudok mit tenni. Leesett a vérnyomásom és kész. Nincs más oka, hogy összeestem.


*** 
Ezalatt Ria és Tom megérkeztek a Maldív-szigetekre, ahol már a szállásukat is elfoglalták. Magukra zárták az ajtót, nem mintha valaki is bemenne, de biztos, ami biztos, és egymásnak estek. Tom nem akart gyorsan a lényegre térni, így lágy csókokkal lepte el szerelmét. Riának azonban hirtelen rossz érzése támadt, és akárhogy próbált ezen felülkerekedni, nem sikerült, amit Tom is észrevett.


-Mi a baj, édesem? - kérdezte némi aggodalommal a hangjában.


-Nem tudom. Valamiért rossz előérzetem van. Nem haragszol, ha ezt máskorra halasztjuk? Most biztosan nem menne - nézett a nő szomorúan Tomra.


-Nem haragszom. Most csak az számít, hogy nyugodj meg! - mosolygott kedvesére Tom és szerelmesen megcsókolta.


Egymás karjában feküdtek, azonban Ria még mindig ideges volt. Nem tudta, hogy Monica miatt ilyen, vagy Dorisért aggódik. Igaz, hogy nem volt jó anya eddig, de mégis aggódott lányáért, mert mégiscsak többszáz kilométerre vannak egymástól, így még véletlen sem lehet ott, ha baj van. Azt pedig csak remélni tudta, hogy Monica nem csinált hülyeséget, mert akkor egy pillanat alatt elveszítheti Tomot. Azt pedig semmiképp nem szerette volna, hisz boldog volt, hogy ismét ilyen közel kerültek egymáshoz.


-Szívem, kimegyek telefonálni, addig csinálsz valami kaját? - nézett Ria Tomra.


-Persze, édes. De ugye nem az iskolát akarod felhívni? 


-Dehogyis! Rose-zal szeretnék beszélni.


-Rendben.


Ria kimászott az ágyból, magára kapta köntösét és megkereste a telefonját, ami még mindig ki volt kapcsolva. Bekapcsolta, és a gyomra diónyi méretűre zsugorodott, amint elolvasta a Monicától származó nem fogadott hívásokról érkezett üzeneteket. Egy pár percet várt, míg remegése alábbhagyott, kilépett a házikóból és tárcsázta a lány számát.


***
-Jó, jó, elhiszem. Csak azt hittem, sikerül valamit kiszednem belőletek.


-Ajj... Hogy lehetsz Ria ikertestvére? Teljesen az ellentéte vagy! - sóhajtott fel Bill.


-Mintha te meg Tom egyformák lennétek! - szólt vissza Monica.


-Elég már! Olyanok vagytok, mint a gyerekek! Ahelyett, hogy vitáztok, döntsük el, mi legyen. Tudom, aljas leszek, de Tom nem tudhatja meg. Semmiképp - mondta Rose. Nem akarta, hogy Ria és Tom emiatt külön utakon folytassák.


-Mi az, hogy nem tudhatja meg? Ezt meg KELL tudnia! - ült fel Bill Rose mellé a kanapéra.


-De nem mondhatod el neki, Bill, hiába az ikertestvéred és hiába beszéltek meg mindent. Ugyanúgy titokban kell tartanod, mint a ... - állt meg Rose, mielőtt elárulná magukat.


-Mint a kapcsolatotokat. Mondd ki, Rose, mert a vak is látja, hogy van köztetek valami.


-Akkor ennyit arról, hogy titokban marad. Ezt viszont tényleg nem mondhatod el senkinek! - nézett Rose komolyan Billre.


-Egy okot mondj, hogy miért ne tegyem!


-Azért, mert... - "ó, ezt nem tehetném, de már úgyis mindegy" futott át a lány agyán - mert Ria a lelkemre kötötte, hogy titokban marad, és mert mindig is úgy nézett Tomra, mint a megmentőjére, mint élete szerelmére, és ha ez most kiderül, akkor Riának nem marad senkije Dorison kívül, ráadásul Tom is megutálná emiatt. 


-Megmentőjére?


-Igen, mert érzelmileg teljesen a padlón volt, de aztán jött Tom, és minden megváltozott. De többet tényleg nem mondhatok el.


-Ha ennyire fontos, akkor tőlem nem tudja meg - egyezett bele Bill lemondóan. 


-És ha lehet, Riával se éreztesd, hogy tudod a titkát, jó?


-Igyekszem - sóhajtott Bill gondterhelten.


-Ne csak igyekezz, hanem viselkedj vele normálisan! - mondta Rose, majd megcsörrent a telefonja. Ijedten ugrottak egyet mindhárman. - Ria az. Maradjatok csendben! - szólt, mire a válasz egy bólintás volt. - Szia, Ria.


-Szia, Rose, van egy kis problémám.


-Mi a gond?


-Monica ugye nincs ott?


-Nincs. Miért? Te tudsz valami olyasmit, hogy jön?


-Nem. Csak hívott egy párszor. Remélem, Tomot nem hívta, mert akkor még nagyobb a baj.


-Csak tán nem. Ne aggódj, Ria! Minden rendben. Nyugodj meg és adjátok át magatokat Tommal az élvezeteknek! - mosolyodott el Rose.


-De ugye ha ott lenne, elmondanád?


-Persze, hogy el. Amúgy rendben megérkeztetek?


-Igen, a hely gyönyörű - beszélt kicsit oldottabban Ria. - És ti Billel hogy álltok?


-Egész jól, de ha hazajöttök, megbeszéljük! Te csak menj vissza Tomhoz és élvezzétek ki ezt a pár napot!


-Hm, de sejtelmes valaki! Na, de akkor megyek is. Jók legyetek! Szia.


-Ti meg rosszak! - nevetett Rose. - Szia - mondta a lány és letette az asztalra a telefont majd egy nagyot sóhajtott. - Nehéz menet lesz, de megbirkózunk vele, igaz? - nézett Billre és Monicára.

6.4.12

Sajnálom... :(

Sziasztok, Drágáim!
Egy hatalmas bocsánatkéréssel tartozom nektek, hogy olyan régen volt rész. Igazából nem alkotói válságba estem, hanem időm nem volt, hogy megírjam a részt. Lehet, néhány olvasómban, akik nem vezetnek blogot, nem írnak novellát/folytatásos történetet, felmerül a kérdés, hogy hogy nem lehet időt szakítani az írásra. Úgy, hogy a blog mellett rengeteg teendőm van. Most készülök érettségizni, amitől már nem sok választ el, így pedig nem nagyon találok módot arra, hogy több órát foglalkozzak egy résszel. Talán másnak megy az, hogy elkezdi a részt, félbe hagyja, aztán - akár több nappal/héttel később - folytatja. Én nem tudom így megoldani, mert ha nem írom le egyben, akkor az már nem lesz ugyanaz, mert máshogy jön az ihlet, mint a rész/novella írásának elkezdésekor. Remélem, megértitek, hogy most, akármennyire is elszomorít engem is, nem tudom előrébb helyezni az írást a tanulásnál. Ami viszont biztos, ma mindenképp hozok részt valamelyik történetből. Az Our dream comes true-ból pedig már nem tervezek sokat, lassacskán befejezem. Utána pedig csak egy történetet olvashattok majd az oldalon, és talán még néhány novellát, mert rájöttem, hogy nem nagyon megy az, hogy két történet fut egyszerre. Bocsánat még egyszer, és valamikor az éjszaka folyamán hozom a részt.