Our dream comes true - 9. rész

Sziasztok, Drágáim!
Tudom, tegnapra ígértem az új részt, de egy ponton elakadtam, és nem jutott eszembe semmi frappáns folytatás, ami mára természetesen megszületett. :) Úgyhogy itt a folytatás! :)))
Enjoy!

Part IX. - Oops!

Még az ajtóból visszanéztem, és a látvány megmosolyogtatott. Tom boldogan szökdécselve jutott el a kocsijáig, ott még ugrott egy nagyot és a levegőbe bokszolt. Becsuktam az ajtót, gondoltam már ideje vacsizni, és a gyomrom is hangot adott már ürességének. A nappaliba tartottam, az ajtóban viszont megtorpantam. Halk zene töltötte be a nappalit, Angie és Jan pedig csókolóztak. Majdnem odamentem hozzájuk, hogy "Gratulálok, de jó, hogy végre mindketten boldogok vagytok!", de aztán mégsem tettem. Helyette inkább halkan levettem egy vékonyabb pulcsit a fogasról és elindultam kifelé. Nem nagyon néztem szét, ki van a kapu előtt és ki nincs, ezért majdnem összetojtam magam ijedtemben, mikor valaki megszólított.


-Hát te? Merre lesz a séta?


-Tom! Te mit csinálsz még itt? Azt hittem, már hazamentél. Mellesleg a frászt hoztad rám - néztem rá csúnyán.


-Ne haragudj, nem direkt volt! - nézett rám kiskutya szemekkel. - Csak el kellett intéznem valamit, és vezetés közben nem szeretek telefonálni.


-Aha, oké! - jó kifogás sose rossz, gondoltam, de nem ült ki szerencsére az arcomra ez az érzésem. - Amúgy nem akartam zavarni a galambocskáinkat! 


-Mi? - nézett értelmesen. - Angie és Dave? Akkor csak jól láttam köztük a vibrálást! - kiáltott fel ugrálva.


-Szóval ti fogadtatok, hogy lesz-e valami kettejük között, és gondolom te nyerted meg - vontam le a következtetést.


-Honnan tudod? - kérdezte nagy szemekkel.


-Nos, drága Tom, most buktattad le magad! - mosolyogtam gúnyosan. - És mi volt a tét?


-Billnek egy hónapig a kívánságaimat kell lesnie - nevetett. - Ha meg ő nyert volna, akkor én lettem volna a csicskása.


-Ez nem volt túl szép!


-Na, és merre indultál?


-Csak erre-arra. Még én sem tudom.


-Szóval bebarangoltad volna a környéket nélkülem? - durcizott be. - Ezt megjegyeztem ám!


-Jaj, ne csináld már! Ha nincs más programod, most is elmehetünk sétálni - ajánlottam fel.Vagyis nem is én, mert a szám magától mozgott. - Ilyenkor gondolom, nincs annyi fotós és rajongó az utcákon.


-Nekem jó. Na, gyere akkor! - nyújtotta a karját, én pedig belé karoltam.


Elindultunk egy kisebb park felé. Magam sem tudom, miért, de nagyon jól esett a közelsége és jól is éreztem magam vele. Rengeteget beszélgettünk róla és rólam is. Sokat hülyéskedtünk, kergetőztünk, mint a kisgyerekek, teljesen felszabadultam. Pedig általában több idő kell, hogy teljesen magamat adjam egy idegen férfinek, de Tomnak sikerült elérnie a reggeli mutatványa ellenére is. A tudatalattimban szöget ütött magának a gondolat, hogy vonzódom Tomhoz, én viszont arra fogtam a dolgot, hogy boldog voltam a nagybátyám és a legjobb barátnőm boldogsága miatt.


-Köszönöm az estét, Dora! - mondta Tom, mikor a házunk előtt voltunk.


-Én is köszönöm az estét, Tom! Igazán jól éreztem magam!


-Örülök neki! Ettől függetlenül a holnap délelőtt még áll? - kérdezte félénken.


-Még szép! Ez a mai este a véletlen, vagyis inkább Dave-ék műve volt - majdnem megint Jant mondtam. Nem lesz ez így jó. Azt hiszem, magunk közt is Dave-nek kell szólítanom. Vagy ha úgy történik, el kell mondania az igazságot.


-Akkor holnap 11-re itt leszek - mosolygott. - Jó éjt, Dora! Szia! - közelebb hajolt és adott egy puszit. Én csak néztem nagy szemekkel, de viszonoztam a kedves gesztusát.


-Jó éjt, Tom! - köszöntem el végül én is és bementem a házba. Reméltem, most már nem lesz itt Jan, hogy tudjak egy kicsit beszélgetni Angie-vel. Azonban amint beléptem az ajtón, egy ideges Angie-vel találtam szembe magam.


-Te merre jártál? És szabad esetleg tudnom, hogy ez micsoda? - kérdezte mérgesen.


-Tommal sétáltam, az pedig egy kamera - mondtam nyugodtságot sugallva Angie felé, holott teljesen kétségbeestem, hogy lebuktam.


-Ezt a Tommal való sétálgatást később megbeszéljük. Most inkább arra lennék kíváncsi, hogy mire kellett neked ez a kütyü.


-Hát, tudod, reggel, miután te eljöttél, Jan azt akarta, hogy szedjem ki belőled az érzéseid. Én meg ehelyett az övéről kérdeztem, és mikor nagy nehezen megosztotta velem, mondtam neki, hogy szabad az út feléd. Jant ennyire boldognak még nem nagyon láttam. Aztán áthívtam vacsizni - kezdtem bele, majd töredelmesen bevallottam neki minden gonosz tervem. Angie csak nagyokat nézett, hol nevetett hol gorombáskodott velem emiatt. De nem nagyon láttam haragot a szemében.


-Angi, mi ez itt rajtad?