Végre megérkezett az új sztori! :))) Remélem, ez is annyira fog tetszeni nektek, mint az előző, hacsak nem még jobban. Megpróbáltam E/3-ban megírni, de a közepe felé rájöttem, hogy az nem az én világom. Nehezebben jött minden. De nem is sorolom tovább a problémáimat. :)
Jó olvasást!
Our dream comes true
Part I. - A new life begins
Csodás nap virradt Berlinre. A fák rügyeztek, a madarak csicseregtek, az emberek lassacskán ébredeztek. Nem így Angie és én, Dora. Mi már hajnalban keltünk, hisz ma egy új fejezet kezdődik el az életünkben. A családot és barátokat hátrahagyva új életet kezdünk kedvenc városunkban, Los Angelesben.
Angie-vel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, mivel a szüleink nagyon jó barátok. Egy iskolába, egy gimnáziumba írattak minket, és egyetemre is ugyanoda mentünk. Angie sminkes-fodrászként végzett, én pedig stylistként. Nézelődtünk itthon is valami munka után, de a szívünk már akkor is az Államokba húzott. Elhatároztuk, hogy mindenképp valóra váltjuk az álmunkat.
-Dora, el sem hiszem, hogy végre eljutunk a kedvenc városunkba! - mondta boldogan Angie a repülőn ülve.
-Nyugodj már meg! - nevetettem - Én is nehezen fogom fel, ami most történik. De legalább lesz munkánk! És az, amit mindig is szerettünk volna!
-Tudom, igazad van! - látta be Angie. - Dora! A ház kulcsai nálad vannak? Kikapcsoltunk otthon mindent? Mindenünk megvan? - esett kétségbe egy pillanat alatt a lány.
-Angela Kranich! Ha nem fejezed be, komolyan mondom, nyakon váglak! Háromszor megnéztünk mindent! Érted? Háromszor, mindent! Aludj inkább! Majd szólok, ha én is aludnék.
-Jó, jó, oké. Köszi, hogy mindig tudsz rám hatni. Jó éjt!
Kicsit furcsa volt a reggeli "Jó éjt" a körülöttünk ülőknek, de már hozzászoktam az évek alatt. Ha repülővel mentünk valahová, Angie-nek teljesen mindegy volt, hogy előtte nem sokkal kelt fel vagy késő este megyünk, mindig el tudott aludni a gépen. Én persze teljesen az ellentéte voltam. Vagy az utolsó pillanatokban, vagy egyáltalán nem hajtottam álomra a fejem. Mindig is nyugodtabb típus voltam, mint Angie, aki a legtöbb dolog miatt idegeskedett. A vizsgáknál és a munkája közben azonban mindig nyugodt volt, sosem pattogott, hogy elront valamit vagy valamit otthon hagyott. Rám pedig a néha kemény hangnem miatt már nem haragudott. Eleinte mindig megsértődött, de idővel belátta, hogy nála más nem működik, ha ideges.
-Nyugodj már meg! - nevetettem - Én is nehezen fogom fel, ami most történik. De legalább lesz munkánk! És az, amit mindig is szerettünk volna!
-Tudom, igazad van! - látta be Angie. - Dora! A ház kulcsai nálad vannak? Kikapcsoltunk otthon mindent? Mindenünk megvan? - esett kétségbe egy pillanat alatt a lány.
-Angela Kranich! Ha nem fejezed be, komolyan mondom, nyakon váglak! Háromszor megnéztünk mindent! Érted? Háromszor, mindent! Aludj inkább! Majd szólok, ha én is aludnék.
-Jó, jó, oké. Köszi, hogy mindig tudsz rám hatni. Jó éjt!
Kicsit furcsa volt a reggeli "Jó éjt" a körülöttünk ülőknek, de már hozzászoktam az évek alatt. Ha repülővel mentünk valahová, Angie-nek teljesen mindegy volt, hogy előtte nem sokkal kelt fel vagy késő este megyünk, mindig el tudott aludni a gépen. Én persze teljesen az ellentéte voltam. Vagy az utolsó pillanatokban, vagy egyáltalán nem hajtottam álomra a fejem. Mindig is nyugodtabb típus voltam, mint Angie, aki a legtöbb dolog miatt idegeskedett. A vizsgáknál és a munkája közben azonban mindig nyugodt volt, sosem pattogott, hogy elront valamit vagy valamit otthon hagyott. Rám pedig a néha kemény hangnem miatt már nem haragudott. Eleinte mindig megsértődött, de idővel belátta, hogy nála más nem működik, ha ideges.
-Angie! Kelj fel! Hamarosan leszállunk! - ébresztgettem barátnőmet.
-Mi? Ja, jó! - mondta Angie és vissza is csukta a szemeit. - Miiii??? Ennyit aludtam? - riadt meg a következő pillanatban. - Miért nem szóltál, hogy akarsz aludni?
-Angie! Állj már le! Tudtam hunyni egy kicsit - nyugtatgattam - Tudod, hogy úgysem tudok mély álomba merülni.
-Kedves Utasaink! Hamarosan megkezdjük a leszállást. Kérjük, kapcsolják be az öveiket! - hangzott az utasítás a pilótától.
Mi ketten izgatottan, egymás kezét szorongatva és fülig érő szájjal vártuk a landolást. Olyannyira fel voltunk spanolva, hogy az elsők között szálltunk le a gépről s indultunk meg a poggyászainkért. Szerencsére a reptéren minden rendben volt, a cuccaink is mind megvoltak. Ettől persze még jobb kedvünk lett.
-Vigyázz, LA! Megjöttünk! - kiáltottam, mikor kiértünk az épület elé. A járókelők szemforgatva és az orruk alatt morogva mentek el mellettünk.
Angie-vel jót nevettünk ezen, majd fogtunk egy taxit. Elmondtuk a címet és egyre közelebb kerültünk új otthonunkhoz.
-Köszönjük! Viszlát! - mondtuk a taxisnak, miután kifizettük a fuvart és kiszedtük a csomagjainkat.
-El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk! - kiáltotta Angie a ház felé tartva.
-Hát ide is eljutottunk. Minden rendben lesz! - mondtam, miközben a táskámban matattam. - Angie, van egy kis problémánk! - szólaltam meg félve.
Wííííííííííí! o.o Első komi! :D
VálaszTörlésHát nekem így jobban tetszett mint E/3-ban már ne is haragudj! Nagyon ügyes. :))) Tökéletes nyitás! Várom a végkifejletet! *.*
Am mi az e-mail címed?? :$$
köszönöm :) és nem haragszom, én is ezért írtam E/1ben :P
VálaszTörlésemailem: vorosanett@invitel.hu
pusziim ^^
nagyon jó lett, várom a többi részt is:D puszi
VálaszTörlésUff... xD Asszem tudom mi. :D Nagyon jó lett. Imádom!
VálaszTörlés