15.11.11

Our dream comes true - 40. rész

Sziasztok, Drágáim!
Sajnálom, kicsit megakadtam ezzel a sztorival. Most viszont hoztam nektek egy részt, de nem tudom, mikor kapjátok a következőt ebből. A másik sztorihoz kicsit jobban jön az ihlet, ám ígérem, igyekszem. Mindent megteszek, hogy ne maradjatok sokáig rész nélkül. :)

Jó olvasást! :)

Part 40. - Mi történt?

Reggel hamarabb ébredtem, mint Tom. Még egy kicsit feküdtem mellette, majd úgy döntöttem, lemegyek a konyhába, hátha fent van már valaki. Felöltöztem, majd adtam Tom arcára egy apró puszit és kimentem a szobából. Lentről csörömpölés hallatszódott fel. Legalább nem kell ott kuksolnom egyedül.


-Jó reggelt! - köszöntem, mikor beléptem a helyiségbe.


-Jó reggelt, kedveském! Jól aludtál? - kérdezte Simone kedvesen.


-Miután Tom visszaért, jól. Előtte ismét rémálmom volt.


-Ismét? - nézett rám Sim.


-Igen, már megint. Otthon is akkor álmodtam rosszat, mikor Tom nem volt velem, és most is. És mindkétszer a babáról szólt. Olyan szörnyűen rossz ezeket a szemem előtt látnom - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.


-Dora, ne aggódj, semmi probléma nem lesz a kicsivel - simított végig a karomon.


-Köszönöm - mosolyogtam rá. Hihetetlenül jól esett, hogy ennyire rendes velem. - Gordon alszik még?


-Igen. De szerintem nemsokára felkel, sosem volt olyan hétalvó, mint a fiúk - nevetett fel. - Ha szeretnéd, felébreszthetem.


-Jaj, isten ments, hogy ne pihenje ki magát! - tiltakoztam gyorsan. - Csak a fiúk már rengeteget meséltek róla és igazán kíváncsivá tettek.


-Na, ahogy látom, nem is kell sokáig várnod! - mosolygott Simone, miközben a hátam mögé nézett. Hátrafordultam én is, és egy teljesen üde és kipihent férfi állt meg rám meredve.


-Jó reggelt! - szólalt meg Gordon és egy lágy, reggeli csókot lehet felesége ajkaira. - Gordon Trümper - fordult felém. - És kérlek, Dora, tegezz! Nem vagyok én még olyan öreg! - nevetett.


-Jó reggelt! - köszöntem neki én is. - Ahogy szeretnéd. Nekem is csak könnyebbség, ha nem magáznom kell téged.


-Na, és hogy érzed magad? A babával minden rendben? - kérdezte, miközben egy csésze gőzölgő kávéval leült az asztalhoz. Kicsit meglepett. Nem számítottam rá korán reggel.


-Köszönöm, jól vagyunk! Már nagyon várom, hogy a kezemben tarthassam a kicsit! - vallottam be őszintén. Igazából még sosem mondtam ki hangosan, de most, hogy hangot adtam gondolataimnak, már-már teljes mértékben tudatosult bennem, hogy alig 7 hónap múlva a baba már egy levegőt fog velünk szívni.


Kellemesen elbeszélgettünk a konyhában így hármasban. Bár én egy kicsit furcsálltam, hogy a fiúk még mindig húzzák a lóbőrt, de Simone azt mondta, hogy amikor a fiai hazajönnek, délig ki sem kelnek az ágyból. Még szép, hisz mindenhol jó, de legjobb otthon.


***
-Mi van már? Ki vagy? - szólt bele Tom mérgesen a telefonba. El nem tudta képzelni hirtelen, ki az a galád, aki legszebb álmából zargatja fel a turné előtti hétvégén.


-Szinte éreztem, hogy még alszol - mondta David haragosan. - Viszont most gyorsan térj észhez, mert gáz van.


-A turnéval van valami? - ült fel az ágyában Tom. Nem igazán hatották meg managerének szavai.


-Azzal semmi gond nincs. Dorával van baj.


-Miért? Mi van vele? - pattantak ki a fonatos szemei a szavak hallatán. - Szólalj már meg! - mondta idegesen.


-Érkezett néhány levél. Némelyik nagyon megértő fanokról árulkodik, azonban akad, amelyikben azt írják, hogy bármit megtesznek, hogy Dora eltűnjön az életedből. Gyerekestől, mindenestől - közölte a férfi nyersen a gitárossal, akinek David szavai a torkára forrasztották a szót. - Sajnálom, Tom. Hidd el, mindent megteszünk, hogy megóvjuk Dorát az ilyenektől, de ehhez a te segítséged is kell.


-Mit tehetünk? - tette fel Tom teljesen elkeseredve a kérdést.


-Az első és legfontosabb, hogy ne tudja meg, miket írtak. Angie-ékkel már megbeszéltem, ők tartják a szájukat. Neked nem szabad kimutatnod a félelmedet és az idegességedet! A többiről majd mi gondoskodunk. Felfogtad?


-Persze. Az elsőtől az utolsó szóig - sóhajtott Tom szomorúan. - Bill tudhat róla?


-Csak ő. Senki más - adta ki az utasítást David. - Fel a fejjel, Tom! Megoldjuk! - próbálta jobb kedvre deríteni a fonatost. - További szép napot!


-Kösz, David! - nyomta ki a készüléket.


Egy fél pillanatra belegondolt, managerének honnan van ennyi energiája, hogy míg kint LA-ben hajnal környékén járhat az idő és a legtöbben alszanak, ő már javában a dolgok sűrűjében matat. Viszont gyorsan azok a mondatok jártak újra a fejében, amiket David mondott. Hogy jönnek a rajongók ahhoz, hogy az ő boldogságának útjába állnak? Mit képzelnek ők magukról? Nehézkesen kikászálódott az ágyból, letusolt, felöltözött és átment öccséhez. Bill még javában Álomországban járt, de Tom ezzel mit sem törődve durván felébresztette. Mikor már a fiatalabb nagy nehezen észhez tért, a fonatos kiöntötte neki a szívét, elmondta neki aggodalmait és ketten sem lettek okosabbak. Nem nagyon tudták, pontosan mihez is kezdjenek, azt viszont igen, hogy Dorát sehová sem engedik el egyedül.
***


Lassan eltelt ez a három nap is, de Bill és Tom nagyon furcsán viselkedtek. Nem mehettem nélkülük semerre, a mozgásterem a ház és az udvar közé korlátozódott. Itt azonban nem tudtam igazán magam lenni. Valaki mindig kijött, vagy a szomszédgyerekek kezdtek játszani. Elmentem volna szívesen sétálni egyet egyedül, ám oda se engedtek el. Senki nem mondott semmit, hiába kérdeztem. Vasárnap délután már a reptéren vártunk a gép indulására, természetesen abban az álruhában, amiben jöttünk.


-Igazán jól éreztem magam nálatok, édesem! - mondtam Tomnak.


-Ennek örülök! Látod, kár volt aggódnod, hogy valami rossz lesz! - válaszolt, de egyfajta felismerés futott át az arcán. Vajon mit tudhat, amit én nem? - Jó volt ez a pár nap a turné előtt - húzódott mosolyra a szája. Egy kicsit erőltetettnek éreztem.


-Tom! Kérdezek valamit, de meg kell ígérned, hogy őszintén válaszolsz! - néztem rá komolyan.


-Ez csak természetes - mondta kicsit vontatottan.


-Mit tudsz, amit én nem?


-Mire gondolsz?


-Az utóbbi két napban teljesen máshogy viselkedtek Billel. Mintha titkolnátok valamit. Mintha valami rossz történt volna ez alatt a pár nap alatt. Nos? Hallgatlak, mi történt! - szóltam rá. Azonban Tom először Billre nézett. Félelmet tükrözött mélybarna szeme, amivel egy kicsit a frászt hozta rám. - Mi van, Tom? Megijesztesz!


-Nem mondhatom el, ne haragudj! - mondta letörten.


-De...


-Sajnálom - vágott a szavamba, majd szorosan átölelt. - Nem akarlak elveszíteni - suttogta a fülembe és éreztem, hogy egy kósza könnycsepp hagyja el a szemét.

13.11.11

A szív és az ész harcai - 4. rész

Sziasztok, Drágáim!
Tudom, péntekre ígértem a részt, de akkor nem jött össze. :( Most viszont teljes vállszélességben itt van. :) Elöljáróban csak annyit, hogy egy sötét titokra fog fény derülni, viszont azt nem árulom el, kiére. :P 
Jó olvasást!

4. rész - A titok

Rose már egy hónapja dolgozik Los Angelesben. Ez idő alatt nagyon megkedvelték egymást Dorisszal, Tom és Ria is elégedettek voltak vele. Apropó Ria. Mióta Rose megérkezett, a nőt mintha kicserélték volna. Kedves volt lányával, szinte nem is kiabált már vele. Tommal látványosan újra közel kerültek egymáshoz, aminek leginkább a gitáros örült. Végre megint az a nő van mellette, akibe beleszeretett. A legfurcsább mindenkinek azonban az volt, hogy az eddigi dadákkal ellentétben Rose megkapta a heti egy nap kimenőjét. Ilyenkorra Bill szervezett programot. Mindketten nagyon élvezték ezeket a napokat és kezdték úgy érezni, hogy minden egyes együtt töltött vasárnappal közelebb kerülnek egymáshoz és az érzelmeik is kibontakozó félben vannak. Ezt Tomék is észrevették, és habár nem adtak ennek hangot, titkon remélték, Bill végre rálel a boldogságra.

Egyik nap a fiúknak el kellett menniük a stúdióba, a lányok pedig otthon maradtak. Doris a szobájában babázott, így Rose bírt beszélni Riával.

-Ria, lehetne egy kérdésem?

-Mondd csak! - kavarta meg a nő az ételt.

-Már egy ideje nem hagy nyugodni a gondolat, csak valahogy mindig volt körülöttünk valaki. Szóval minek köszönhető ez a hirtelen változás?

-Mi... mire gondolsz? - kérdezte zavartan.

-Mikor ideértem, úgy beszéltél a lányoddal, mint egy kutyával. Bill is mesélte, mennyire elhanyagolod Dorist. Aztán mikor délután hazaértél, teljesen más voltál. Tudtad, hogy a lányod Tommal van, mégis szinte a hajad tépted az idegességtől. Most tényleg egyik pillanatról a másikra változtál meg vagy ez csak azért volt, hogy kellemesen csalódjak benned?

-Bárkivel megeshet ilyen, nem?

-Ria, ne nézz hülyének, kérlek!

-Hát jó! - adta be a derekát a nő s elzárta a gázt. - Szólok Dorisnak, hogy jöjjön ki ő is az udvarra.

Ria úgy érezte, a lányban megbízhat, így elhatározta, hogy ő lesz az egyetlen, aki tudni fogja sötét múltját. Kislányával együtt kimentek az udvarra, ahol Rose már dobálta Scottynak a labdát. Dorisszal helyet cseréltek, majd Rose és Ria leültek a kerti asztalhoz.

-Rose, mivel ezt senki nem tudja, meg kell ígérned, hogy senkitől nem fogom ezt visszahallani! És Bill előtt is tartanod kell a szád, mert ha ő megtudja, akkor Tom is, és az borzasztó lenne - mondta a nő szomorúan. - Nem akarom őt elveszíteni emiatt.

-Bízhatsz bennem! - mosolygott biztatóan a múltja miatt kínlódó nőre Rose.

-Szóval ...

-Mami, nézd! Scotty visszahozta a labdát! Megtanítottam neki! - újságolta boldogan Doris.

-Ügyes vagy, kincsem! Játsszatok csak tovább! - szólt neki vissza. - Tudod, Rose - fordult a lány felé és halkabban folytatta -, nagyon megrémültem, mikor kiderült, terhes vagyok. Féltem, hogy rossza anya leszek, hogy Tom el fog hagyni, mert kövér és ronda leszek. Másfelől nem akartam, hogy a karrierem is megtörjön. 6 év távlatából persze belátom, hogy ez hatalmas butaság volt a részemről. Aztán az abortusz is felmerült bennem. Viszont mire elkészültem, hogy akkor vessünk ennek véget úgy, hogy csak én tudom, nem bírtam elindulni. Ki vagyok én, hogy egy ártatlan kisembertől elvegyem az életét? Ő szegény nem is tehetett semmiről.

-És Tom mit szólt a babához?

-Le kellett nyugodnom és csak három vagy négy nappal később mondtam el neki. Teljesen kiakadt. Kiabált velem, a fejemhez vágta, hogy neki nem kell gyerek és azt csinálok, amit akarok, és elment otthonról. Másnap meg jött, hogy sajnálja, amit mondott. Látva rajtam a csalódottságot, a félelmet és a szomorúságot azzal próbált belém lelket önteni, hogy jó szülők leszünk, ezen ne kattogjak. Később felötlött az örökbeadás is. Tom viszont addig rágta a fülem, amíg teljesen el nem vetettem ezt a lehetőséget. Magyarán a terhességgel kezdődött minden. Szép lassan csúsztam a depresszió mély gödrébe, ami a szülés után rohamosan gyorsult. Orvoshoz kezdtem járni, Tom pedig itthon maradt Dorisszal. Gyógyszereket kezdtem szedni. Először az előírt adagot, később pedig egyre többet és többet. Dorisra pedig mindig Tom vagy babysitterek vigyáztak.A dadákkal sosem bírtam megtalálni a közös nevezőt, így egyik sem bírt hosszabb ideig maradni.

-Ez borzasztó. Hogy lábaltál ki a betegségedből?

-Itt van a kutya elásva. Ez az, amit titokban kell tartanod, Tudod, van egy ikertestvérem és szerencsére nincsenek szembetűnő különbségek köztünk, mint például Tom és Bill anyajegye. Nyolc hónapja a pszichiáterem azt mondta, ha nem megyek rehabilitációra, az életembe fog kerülni a sok gyógyszer. Nem volt más választásom. Monica vette át a helyem és minden hónapban kétszer bejött hozzám. Mindenről mesélt, ami itthon zajlott. Amikor pedig megérkeztél, akkor jött értem. Abban a hét hónapban, amit bent töltöttem, rájöttem, mit műveltem magammal és legfőképpen Dorisszal és Tommal, akiket a legkevésbé akartam megbántani és akik meg sem érdemelték. Nos ezért viselkedtem másként délután, mint reggel.

Rose hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Csak meredt tágra nyílt szemekkel a vele szemben ülő nőre, aki szomorúan pásztázta a talajt.

-Gondolom, most teljes mértékben megvetsz emiatt, de ... 

-Nézd, nem tudom, mit érezhettél és mint mentél keresztül. Viszont ha ezt láttad a legmegfelelőbb és legkézenfekvőbb megoldásnak ahhoz, hogy senki ne sérüljön még jobban, akkor helyesen cselekedtél. Ha azonban azt nézzük, hogy nyolc hónapon keresztül hazudtál mindenkinek, akkor elítélendő, amit tettél. De én nem fogok ...

-Halihó, lányok! - köszönt Bill. - Mi ez a fagyos hangulat? - nézett Rose-ra és Riára.

-Semmi különös - öltött magára egy mosolyt Ria. - Tom?

-A konyhában.

-Doris, kicsim, gyere! Hazajöttek apáék! - kiabált a nő gyermekének.

-Akkor eszünk végre? - kérdezte reménykedve a kislány.

Bementek a házba és Rose elvitte Dorist kezet mosni. Mint minden alkalommal, most is csurom vizesen jöttek ki a fürdőszobából, amin a felnőttek jót mosolyogtak. Még mindig nem szoktak hozzá teljesen, hogy az a húszéves lány mennyire szót tud érteni a hatéves gyerekükkel. Ebéd után Rose felkísérte a délutáni alváshoz Dorist, aki a mese végére már mélyen aludt. Mikor kilépett a szobából, nem várt alak jelent meg hirtelen előtte.

-Minden rendben? - kérdezte Bill.

-Persze, csak máskor ne ijessz meg!

-Ne haragudj! - nézett Bill a lányra mosolyogva. - De én Riára gondoltam. Furcsán csendben volt ebédnél, meg a kertben is olyan szomorúnak tűnt.

-Nem tudom, mi lehet vele. Én nem mondtam neki semmi bántót - mondta Rose. Fájt, hogy hazudnia kellett Billnek,másfelől viszont jól esett neki, hogy a nő megbízott benne. - De miért nem kérdezed meg inkább tőle? Ő biztosan többet tudna mondani.

-Már próbáltam, de nekem nem mondott semmit. Illetve azt mondta, semmi baja.

-Ha ez mondta, így is van. Hidd el!

Bill egy gondterhelt sóhaj után otthagyta Rose-t és a szobájába ment, hogy megszervezze a következő vasárnapot. Egy romantikus vacsorára gondolt, hisz elérkezettnek látta az időt, hogy közölje Rose-zal a felé irányuló érzelmeit. Már csak Tommal kell beszélnie, hogy a következő hétfőn legyenek meg a lány nélkül, és már minden kész is van. Már ami a szervezést illeti. Addig még valahonnan szereznie kell egy csodaszép estélyit Rose-nak. Riától nem tud kérni, hisz a nő magasabb is és nagyobb mellei is vannak, mint Rose-nak. Bill fejében azonban most megszületett a megoldás. Riát el fogja küldeni a lánnyal, hogy vegyenek egy gyönyörű ruhát. 

5.11.11

egy kis újdonság :)

Sziasztok, Drágáim!
Renee-vel összehoztunk egy TWC-s oldalt. Rész még nem nagyon van fent, mert jelenleg a szerkesztési fázisban van, de hamarosan kerül fel néhány iromány. Ha gondoljátok, nézzetek be. :D
Puszillak titket! ^^)

A szív és az ész harcai - 3. rész

Sziasztok, Drágáim!
Tudom, hamarabbra ígértem a részt, de nem nagyon jött az ihlet, így csak ma sikerült összehoznom a folytatást. Az Our dream comes true-t nem tudom, mikorra hozom, mert egy kicsit az is megakadt. :( Igyekszem azzal is, mert az is rég volt már. De nem is rizsázok tovább. :)
Jó olvasást! :))



3. rész - Vidámparki fogadalom


-Haladj már, kislányom! Nem érek rá egész nap várni rád! Az új babysitter is most érkezett meg - mondta gorombán egy nő.


-Jól van, anya! Ne idegesedjél fel már megint! - szólt szomorúan a kislány.


Rose csak pislogott a nő hangsúlyát hallva. Így beszél egy anyuka a gyermekével? Ez neki abszurd volt, hisz vele mindig normálisan beszéltek. Még akkor is, ha egy kicsit kihúzta a gyufát. Egy hatéves gyerek nem ezt érdemli. Gondolataiból a lépcsőn kopogó léptek ébresztették fel. Egy modellalkatú nőt látott talpig cicomában és egy szomorú ábrázatú kislányt a legdivatosabb ruhában. A kislány arca elárulta, hogy borzalmasan érzi magát abban a hacukában.


-Szervusz, Ria Sommerfeld vagyok. Te biztosan Rose. Sietnem kell, Bill majd elmond mindent, amit tudnod kell. Este jövök! - mondta és se puszi se pá kiviharzott az ajtón.


Rose megkövülten állt egy helyben és csak nézett a majdnem síró kislányra. Máris azon gondolkozott, hogyan fogja felvidítani. Egyszer csak Tom bújt elő a kamrából. Rose hamar észrevette a hasonlóságot a két fiú között, hisz most, hogy Bill nem sminkeli magát, ez sokkal jobban látszik.


-Te mit csinálsz ott, Tom? - kérdezte Bill.


-Összekaptunk Riával, én meg nem akartam, hogy lássa, még itthon vagyok. Gyere, kincsem - fordult lányához -, csinálok neked reggelit.


Tom felvette a kislányt, majd kacagva tértek be a konyhába. Bill megmutatta Rose szobáját, majd ők is csatlakoztak Tomékhoz. Bemutatkoztak egymásnak, és kicsit jobban is megismerték egymást. Az afrofonatos pedig észrevette a Rose és Bill közti vibrálást. Gondolt egyet, és Dorisszal elmentek a vidámparkba. Úgyis régen volt már közös programjuk, és így legalább a két ifjú kicsit közelebb kerülhet egymáshoz.


-Nos, ha már így egyedül maradtunk, mesélhetnél egy kicsit magadról! - nézett csábos mosollyal Bill Rose-ra.


-Szívesen, de nem most. Inkább arra lennék kíváncsi, Ria mindig ilyen rideg Dorisszal?


-Hát 80%-ban igen. Sosem akart gyereket, de mivel mikor kiderült, hogy terhes, úgy döntött, megtartja és majd beadja egy gyerekotthonba. Aztán Tom addig küzdött, míg Ria beadta a derekát. És jobbára Tom foglalkozik szegénykémmel. Na meg persze a dadák, de ők sosem bírták három hónapnál tovább. A drága sógornőm mindig kikészítette őket. És már engem is kezd. Nem tudom, Tom hogy bírja mellette - sóhajtott fel Bill.


-Ó, szegényke. Ez borzasztó! amúgy nem lehet, hogy azért vannak még együtt, mert Tom fél, hogy esetleg Riának ítélné a gyereket a bíróság?


-Elhiszed nekem, hogy az a boszorkány csak örülne annak, ha nem lenne a nyakán a lánya?


Bill és Rose alaposan átrágták magukat Tomon és Rián, majd egymásra terelődött a szó. Mindketten kezdték úgy érezni, mintha már legalábbis évek óta ismernék egymást. Ez alatt a pár óra alatt máris közelebb kerültek egymáshoz, de tudták, ez még nem elég egy esetleges kapcsolathoz. Habár a lány tudta, hogy a munkaadóval és annak családtagjaival nem léphet kapcsolatba, nem tudta mit tegyen. A szíve és az esze hatalmas harcot vívott egymással, ám az arany középutat nem lelte meg.


Eközben Tom és Doris megérkeztek a vidámparkba. A kislány végignevette a délutánt, nagyon boldog volt, hogy apjával ismét "megszöktek" anyja elől. Doris eleinte sosem értette, Ria miért oly bosszús és goromba vele, de szerencsére Tom megnyugtatta, hogy anyja szereti őt, csak kicsit stresszes.


-Apu, miért nem hoztuk magunkkal Bill bácsit és azt a lányt? - kérdezte a kislány úton a kocsi felé.


-Azért, kincsem, mert már régen voltunk itt, csak te meg én. Az a lány pedig az új babysittered lesz. Jaj, Doris, ne nézz ilyen csúnyán! Rose sokkal rendesebb lesz, mit az előzőek - nyugtatta Tom gyermekét.


-De ha ő is olyan banya lesz, mint a többi, akkor te leszel a következő! - mondta a kislány komolyan. Még az afrofonatos is meglepődött azon, amit lánya mondott. - Kisujjeskü? - nyújtotta Doris kisujját apja felé.


-Van más választásom? - nyögött fel Tom fájdalmasan, mire kislánya megrázta a fejét. - Akkor kisujjeskü! - megrázták összekapcsolt kisujjukat, majd a kocsiba ülve hazafelé vették az irányt.


A nagy mókában észre sem vették, mennyire eltelt az idő. Már Ria is hazaért és idegességében fel-alá járkált. Hiába szajkózta Bill, hogy Doris Tommal van, a nő mégsem volt képes megnyugodni. Hiába érezte a gyermekét koloncnak, valahol mégis az anyja volt és felelősséget érzett lánya iránt. Ezt az arcát senki nem látta még, de nem is tervezte, hogy más előtt ennyire ki fog bukni. Eme reakciójával pedig még saját magát is meglepte. Már szinte a haját tépte, mikor meghallotta Tom kocsijának hangját. Zene volt ez füleinek. Önkívületi állapotban rohant ki a garázshoz és amint meglátta lányát, szorosan magához ölelte.


-Jaj, kislányom! Merre jártatok apuval? - kérdezte Ria sokkal kedvesebben, mint ahogyan reggel beszélt gyermekével.


-Hát csak a vidámparkba mentünk, édesem - nézett feleségére Tom.


-És nekem nem tudtál volna szólni, hogy elmentek? - kelt ki magából teljesen a nő.


-Kezdjük ott, hogy itthon sem voltál. A másik, hogy majd ha kettesben leszünk, mindent megbeszélünk. Dorisnak nincs szüksége arra, hogy a mi vitáinkat hallgassa.


-Apa, menjünk már be! Éhes vagyok! - szólt Doris.


-Egész délután ettél, kincsem! - nevetett fel Tom.


-Apa! Fejlődő korban vagyok! Muszáj ennem!


Tom, Ria és Doris nevetve indultak a házba, ahol Rose már készített néhány szendvicset. Azonban a látvány őt és a szőke hajú énekest is meglepte. Bill idejét sem tudta, mikor látta így a családot utoljára. Rose-ra nézett, akinek a szeméből azt olvasta ki, hogy hazugnak tartja őt. Na, még ezt is magyarázhatja majd ki. De már meg is volt a terve, hogyan teszi ezt. Jóéjt kívánt a többieknek és bezárkózott a szobájába. Szerencsére hangszigetelt volt, így bátran felénekelhetett egy lírai dalt. Igaz, ezt nem holnapra tartogatta, de hát mit tegyen, ha most jött az ihlet?

1.11.11

idézet

Sziasztok, Drágáim!
Most egy idézetet hoztam, de a részt is hamarosan hozom . :)




A szeretet az egész életen át tart... Milyen érzés szerelmesnek lenni? Borzasztó... Miért? Mert nem tudjuk mit teszünk magunkkal és szeretteinkkel, és nem tudjuk abbahagyni!!! Milyen érzés mikor kell a szeretet? Elsöprő, fékezhetetlen hiányérzet. Milyen érzés mikor megkapod? Megkönnyebbülsz és utána újra szenvedsz, és még jobban hiányzik... MIÉRT NEM TUDLAK ELFELEDNI? MIÉRT NEM TUDLAK NEM SZERETNI??? NEM TUDOM... :(

Félelem... csak félelem, már tudom, hogy semmi nem tud jobban ártani magamnak mint ahogy én ártottam magamnak tudom hogy nincs olyan fájdalom amit ne tudnék elviselni. Csak egy: a te végzeted. Amit én már nem élhetek meg.

Egyedül vagyok. Egyedül ebben a világban, egyedül a szívemben, egyedül a tudatomban, mindig mindenütt egyedül vagyok, egyedül a családomban, egyedül vagyok a barátaim között, egyedül vagyok az emberek között. Egyedül leszek amikor belépek a sötétségbe ami megkímél ettől az élettől. Egyedül a kínszenvedéseimben.

Bűnösnek érzem magam, a szavaim üresek, nincs számodra üzenetem. És én rátérek egy másik útra amely hidegebb, ahol egyedül vagyok, ahol már nincsenek új álmok ahol már nincs több ébredés, ahol a múlt a jelen, a jelen a múlt, ahol nem fojtogat a jövő és halott a jelen..

Bűnös vagyok, mert beléd szerettem, mert van egy bűnöm mi fáj és éget, pedig csak két szó az egész: szeretlek téged!



Forrás ITT