Our dream comes true - 4. rész

Sziasztok!
Megérkezett a folytatás. Ha valami nem jó benne, akkor a negatív kommenteknek is örülök. Köszönöm előre is! :)
Enjoy! :))

Part IV. - Feelings

-Hogyan tekintesz Janra? Nem, nem jó így. Máshogy kérdezem. Mit érzel Jan iránt? - tettem fel neki a kérdést, bár lehet hogy kicsit kemény voltam.


-Hát... Én nem érzek iránta semmit sem - vágta rá gyorsan Angie a választ.


-Angie, drágám. Elrontottad. Kezdjük ott, hogy még csak meg sem lepődtél a kérdésemen. Aztán túl gyorsan válaszoltál. Ráadásul duplán tagadtad a dolgot. Az évek során pedig már kiismertelek, hogy ha ezt csinálod, akkor igazam van.


-Mi ez, Dora? Valami vallatás?


-Dehogy is! Vagyis elképzelhető. De én nem ítéltelek volna el, ha magadtól elmondod. Vagy ha legalább most elmondanád az érzéseidet.


-Tudod, milyen kellemetlen, hogy a legjobb barátnőm nagybátyjába teljesen belehabarodtam? Viszont miután eltűnt, eltemettem mélyre ezt az érzést. És most, hogy előkerült, ez ismét utat tört magának, és akárhogy is próbálom, nem tudok mit tenni ellene - mondta beletörődötten barátnőm. Én a helyében ilyenkor más rég sírnék, ő viszont erősen tartotta magát. Ebben is különböztünk, hogy míg én bármilyen apróságon elpityeredek, ő tartja magát, nem mutatja ki másoknak az érzéseit.


-Elhiszem, hogy szar érzés, hogy pont Jan rabolta el a szíved. Én viszont a barátnőd vagyok és semmiképpen sem foglak amiatt megutálni, mert bejön neked Jan. És ha úgy alakulnának a dolgok, áldásom rátok! - mosolyogtam Angie-re, aki boldogan a nyakamba ugrott.


Elmentünk gyorsan letusolni és aludni, mert még be kellett vásárolnunk itthonra. Reggel szokás szerint hamar kidobott az ágy. Nálam ez nyolc órát vagy kicsit korábbi időpontot jelent. Felöltöztem, megmosakodtam és készítettem magamnak egy instant kávét. Igencsak elment az időm a reggeli teendőkkel,  mert mikor az órámra néztem, már kilenc órát mutatott. Gyorsan átszaladtam Janhoz, mert tegnap megbeszéltük, hogy ma körbemutatja a házát. És ha már mentem, akkor gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal s kiszedem belőle az érzéseit. Kicsit cikinek tartottam magamon a kerítőnő szerepét, de ha ez kell a boldogságukhoz, én nem leszek semmi jónak elrontója. Becsöngettem nagybátyámhoz, de két perc múlva még mindig nem láttam sehol. Újra próbálkoztam. Nyílt az ajtó, de nem ő jött ki rajta.


-Dora, te vagy az? - kérdezte a férfi, mikor közelebb ért.


-Igen, én vagyok Dora. De maga kicsoda?


-David Jost vagyok - válaszolt kedvesen. - Gondolom, Janhoz jöttél.


-Igen. De maga honnan tudja? - értetlenkedtem. 


-Jan mesélt már rólad. Nem valószínű, hogy említette, de én vagyok az egyetlen, aki tudja, miért is az most, aki - súgta oda bizalmasan. Teljesen közvetlen volt.


-Jajj - csaptam a homlokomra -, hát persze. Tegnap mesélt már magáról. És igaza volt, maga valóban kedves ember - mosolyogtam most már én is.


-Figyelj csak, Dora! Nem hagyhatnánk ezt a magázódást? Ez annyira hivatalos.


-Hát ha így szeretnéd, én benne vagyok! Amúgy merre van Jan? Sürgősen beszélnem kellene vele.


-Éppen megbeszélés van, tehát nem valószínű, hogy tud Dave-vel négyszemközt beszélni - váltott gyorsan hivatalosra, mert Georg közeledett felénk.


-Akkor lenne kedves szólni neki, hogy a szomszédból kerestem? - folytattam én is.


-Természetesen. Viszont látásra!


-Köszönöm! Viszlát! - köszöntem el és hazaindultam. Fura fazon ez a David.


***
Eközben Janhoz visszaért David és Georg. Geog akárhogy is akarta, nem bírta kiszedni manageréből, ki volt az a lány.


-Dave, kerestek a szomszédból! Ha jól emlékszem, Dora Müllernek hívják - ahogy a férfi kimondta  nevet, Jan felkapta a fejét. Teljesen elfelejtette, hogy ma a megbeszélés miatt nem is tudott volna beszélgetni Dorával.


-Nem mondta, miért keresett?


-Nem. Csak azt, hogy fontos, és mindenképp szóljak, hogy járt itt.


-Rendben. Kösz, David!  - nézett hálásan Jan a barátjára.


-Szóval a szomszédlány - gondolkozott hangosan Georg. - Amúgy tök jó csaj!


-Tényleg? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Tom. - Te, mondd már el, hogy nézett ki!


Jan ingerülten felkapta a fejét a szavak hallatán, hisz az unokahúgát bármi áron megvédené. A fiúk száján csak szaladtak ki az obszcén, nőket semmibe vevő mondatok, Jan pedig idegesen kapkodta a fejét.


-Na, hátha találkozom vele egyszer - kezdte Tom. - Ha tényleg ilyen dögös, mint amilyennek elmondtad, akkor csakis nekem való a kiscsaj és tuti befűzöm egy éjszakára - nevetett a fiú, és vele együtt a többiek is. Egyedül David és Jan nem nevettek velük.


-A szomszédot igazán kihagyhatnád az egyéjszakás kalandjaidból, Tom Kaulitz! - kiabált Jan dühösen, majd elviharzott.


-Hát ezt meg mi lelte? Eddig sosem volt egy panasz szava sem a kalandjaimra! - háborodott fel Tom.


-Szerintem inkább kérdezd meg majd tőle! - tanácsolta Dávid. - "Ahogy ismerem, biztos Dorához ment." - folytatta gondolatban a férfi.


***
A nappaliban TV-ztem, amikor csengettek. Valami azt súgta, hogy ez nem egy "Hello, X Y vagyok a szomszédból és szeretnélek áthívni titeket hozzánk egy ismerkedős vacsorára!" féle beszélgetés lesz, ezért kikapcsoltam a TV-t és felkaptam a pulcsimat is.


-Át kell jönnöd! - mondta köszönés helyett Jan, mikor ajtót nyitottam.