Our dream comes true - 7. rész

Sziasztok!
Ismét ezt a bűvös hetes... :) De sajna nem írhatok elöljáróban semmit, mert akkor nem sok meglepetés lenne benne :)))
Enjoy! :))

Part VII. - Electrical genius

-Szóval... kiderítenéd nekem Angie felém irányuló érzéseit? - kérdezte Jan, miközben mindenhová nézett,csak rám nem. Itt már tudtam, hogy Angie és Jan együtt lesznek hamarosan.

-Miért érdekelnek Angie érzései? - próbáltam közömbös lenni vagy legalább úgy tenni, mint aki nem tudja a másik oldalt, de sajnos nem nagyon ment. Szerencsére Jan nem vette észre.

-Hát tudod... Tudod, milyen érzés, hogy egy majd húsz évvel fiatalabb lánynak sikerült felébresztenie bennem olyan érzéseket, amelyekről magam sem tudtam, hogy bennem elrejtve élnek. Ráadásul az unokahúgom legjobb barátnőjéről van szó! - szegény nagybátyámat ilyen zavarban még nem láttam. Én meg nem tudtam, hová rejtsem a mosolyomat, mert nem akartam, hogy Jan úgy érezze, kinevetem vagy megvetem emiatt.

-Jan! Még egy kérdésem lehet? Aztán mondok én is valamit.

-Persze. Mondd csak!

-Mióta érzed ezt?

-Pontosan én sem tudom megmondani, de mielőtt el kellett jönnöm, nem tudtam mi ez. Mikor pedig már nem láthattalak titeket és a hangotokat sem hallhattam, anyáddal újra felvettem a kapcsolatot. Neki szerencsére nem tűnt fel, hogy mindig arról kérdeztem, hogy mi van a pasikkal és hogy viselitek azt, hogy már nem vagyok ott veletek.

-Akkor anya ezért kérdezett annyit a pasikról. Furcsa is volt, mert előtte sosem érdeklődött annyira a szerelmi életünk iránt - mondtam pont úgy, mintha valami világszenzáció lett volna.

-Pontosan. De te mit is akartál mondani?

-Csak azt, egyetlen nagybátyám, hogy szabad az út Angi szívéhez És nem szólok bele a kapcsolatotokba.

-Tessék??? - értetlenkedett Jan.

-Jól hallottad! Elkezdhetsz azon gondolkodni, hogyan hódítod meg álmaid nőjét! - válaszoltam mosolyogva.

-De honnan tudod, hogy ő mit érez?

.Tegnap este kiszedtem belőle, mert már régen is láttam rajtatok némi vonzalmat, de tegnap vált világossá, hogy titeket az ég is egymásnak teremtett. Szóval reggel is ezért jöttem, hogy összeboronáljalak titeket.

-És nem haragszol? Vagy nem fog hülyén kijönni, hogy a nagybátyád meg a legjobb barátnőd együtt van?

-Jan, nekem az a fontos, hogy a két legfontosabb ember az életemben boldog legyen. És ha ezt csak együtt bírjátok megvalósítani, ám legyen!

-Jaj, köszönöm, kicsi Dora! - ölelt meg Jan szorosan. - De nem lesz ez így jó, hogy más boldogságát helyezed előtérbe, nem a sajátodat!

-Te csak ne foglalkozz ezzel! Csak a saját boldogságodra koncentrálj! De én megyek is, Angie már tuti otthon van!

-Rendben, Dora. És tényleg köszönöm! -öleltük meg egymást ismét.

-Igazán nincs mit! Pás, Jan! Majd látjuk egymást! Mit szólnál egy vacsihoz nálunk? Nincs kifogás! - nevettem.

-Ott leszek! Szia, Dora!

-Szia!

Kimentem a kapun és siettem haza. Boldog voltam, mert a számomra legfontosabb két ember boldog lesz egymással. És már meg is volt a tervem. Csak Angie legyen még a városban! Amint hazaértem, fel is hívtam, és szerencsére a körmösnél volt egy szabad hely, mert valaki lemondta, így becsüccsent. Ez nála kb másfél-két óra, meg egy jó fél óra mire hazaér. Vagyis még legrosszabb esetben is van két órám, hogy véghez vigyem a gonoszságom. Szerencsére volt itt a közelben egy elektronikai szaküzlet. Gyorsan elugrottam, vettem egy pöpec kamerát, kábet és csatlakozót. Milyen jó, hogy az előző pasim egy elektronikai szaki volt, így egy csomó mindent megtanultam tőle! Valószínűleg még nem említettem, hogy van egy-egy TV a hálószobákban is. Gyorsan összekötöttem a kamerát a TV-vel, megnéztem, veszi-e a dolgokat, és tiszta büszke voltam magamra, hogy sikerült megcsinálnom. Mert igen, csúnya tervet eszeltem ki. Az este folyamán majd felszívódok, és a szobámból fogom tovább figyelni az eseményeket. Az utolsó simításokat végeztem remekművemen, mikor Angie befutott. Basszus, nem is figyeltem az órát!

-Hát te mit csinálsz ott?