Our dream comes true - 18. rész

Sziasztok, Drágáim!
Inkább a részt hoztam, a novellát majd a szavazás lezárása után kapjátok meg! :) Érdekes fordulatokat vesz most a szerelmesek kapcsolata! Hogy milyet? Ha elolvassátok, megtudjátok! :)))) Tudom, tudom, nem a leghosszabb rész, de nézzétek el nekem. *.*
Jó olvasást!

Part XVIII. - I love you! (Szeretlek!)

***
-Angie, drárám! Szerinted Tom miért vetkőzik Dora szobájában?


-Nem tud... TESSÉK?! - rohant oda Janhoz Angie a fürdőszobából egy szál törölközővel a testén. Jan szemtelenül végignézett rajta, s gondolatban már egész máshol járt. Hihetetlen, de Angie teljesen az ujja köré csavarta a férfit. Gondolataiból a lány ébresztette fel. - Jan, nézd csak, a boxere rajta maradt és beugrott a takaró alá. 


-Mi?


-Jan, figyeltél te egyáltalán arra, amit mondtam?


-Hát nem igazán - dadogta egy kicsit zavartan Jan. A lánynak azonban ennyi elég volt, hogy tudja, elérte a célját. Nagyon vágyott már szerelmére, de azért ezt mégis félt a szemébe mondani, így ehhez a cselhez folyamodott.


-Akkor hol járt az eszed, édesem?


-Te azt nem szeretnéd tudni - mondta Jan utalva előző merengésére és kajánul elvigyorodott.


-És ha mégis? - kérdezte Angie szemöldökét felvonva és szenvedélyesen megcsókolta a férfit. Egy kis idő múlva a hálószoba felé indultak el, egymást el sem engedték. A szobát kéjes sóhajok töltötték be, majd miután mindketten eljutottak a mennyországba, egy szeretlek kíséretében egymás karjaiban aludtak el.
***


Reggel, mikor felébredtem, Tom már nem volt mellettem. Na, gondoltam, már megint itt hagyott, pedig valami fontosat akartam neki mondani. Felkeltem az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába, hogy igyak egy teát. Ott azonban Tom már javában készítette a reggelit mindkettőnknek.


-Jó reggelt, Tom!


-Jó reggelt, Dora! Hogy aludtál? - kérdezte még álmoskás hangon.


-Köszönöm, jól! És te? Nem rugdostalak össze? Vagy nem nyomtam szét a karod?


-Nem, semmi gond nem volt. Jól aludtam. Tessék, itt a reggelid! - tett elém egy tányér tojásrántottát, meg egy bögre teát. - Figyelj csak, nem ízesítettem be, mert nem találtam a citromlevet, csak cukrot meg nem akartam bele tenni. De ha megmondod, merre találom, idehozom neked.


-A hűtő fiókjában van. Fogadok, ott nem nézted! - mosolyogtam Tomra.


-Miért van ott? - kérdezte, miközben már előttem is termett a sárga, savanyú lével a kezében.


-Mert 100% citromlé szűretlenül, és nem akarom, hogy megromoljon. A másik ok pedig, hogy így legalább hűt egy kicsit a teán. Te nem eszel velem?


-Ja, de! Csak gondoltam, kiszolgállak, mint egy gyönyörű hercegnőt szoktak! - mondta édesen mosolyogva. Ismét sikerült zavarba hoznia, és most már nem is voltam olyan bátor, hogy bevalljam neki az érzelmeimet, mint ahogyan azt ébredés után gondoltam.


-Köszönöm, Tom! De most már gyere te is, mert nem szeretek egyedül enni!


Tom leült velem szembe, és nekiláttunk a reggelinek. Csendben ettünk, s közben gondolkodtam. Vajon milyen lenne, ha elmondanám neki, mit érzek iránta? Én hogy érezném magam? Megkönnyebbülnék biztosan. És rosszat sem tennék, mert Tom is legalább annyira örülne, mint én, hogy kimondtam, hacsak nem jobban. Míg ezen gondolkoztam, be is fejeztük a reggelinket, Tom pedig elpakolta a tányérokat. 


-Szeretlek, Tom!