Our dream comes true - 26. rész

Sziasztok, Drágáim!
Itt is a folytatás! Ez már hosszabb lett, mint az előző :)
Jó olvasást! :)

Part XVI. - Bad news(Rossz hírek)

Készülünk az amerikai turnéra, még több dolgunk lesz, mint eddig volt. Ráadásul még itt van Mark is, akivel fogalmam sincs, mit kezdjek a turné alatt. Ha suliba megy azért, ha meg dolgozni, akkor meg azért nem vihetem magammal. Valami megoldást pedig kell találnunk.


-Dave, van valami meló Marknak? - azt hiszem, megvan a legkézenfekvőbb megoldás.


-Miféle munkára gondolsz?


-Mindegy. Van valami hely még valahol?


-Húha. Nem is tudom. Mark, a hangosításhoz értesz?


-Óóó, simán. Ha tudnátok, mennyi eseményen hangosítottam az otthonban! Minden év húsvét, karácsony, újév... Az otthon ünnepségeiről nem is beszélve.


-Akkor meg is van. Mark ezen a turnén beletanul a dologba, aztán meg szerintem dolgozhat nálunk. De még Daviddel is meg kell beszélnem. Szóval ezt ne vegyétek készpénznek!


-Nem gond. Megvannak a módszereim, hogy rábeszéljem a dologra - nevettem. - És akkor nem is kellene azon agyalnom, mi lesz Markkal addig, míg mi a turnén leszünk. Szuper! Neked jó lesz így, Öcskös?


-Hogyne lenne jó? Így legalább olyat csinálok, amit szeretek is. Ráadásul...


-Basszus! Fel kell hívnom anyáékat! Mark addig maradhatna, Dave?


-Természetesen. Menj csak, mi elleszünk.


-Köszönöm. Majd jövök! Sziasztok! - kiabáltam már az ajtóból.

Gyorsan hazaszaladtam, ám az ajtóm előtt nem várt meglepetés fogadott. Egy nagy csokor virág hevert a földön. Nagyrészt vörös rózsa és fehér liliom alkotta a csokrot. Vajon honnan tudhatta a küldő, hogy ez a kettő a kedvenc virágom? No, nem baj, ha már itt van, beviszem. Hopp, egy levél is van itt. A virágot vízbe tettem, a levelet pedig későbbre hagytam. Ennél jobban érdekelt az, hogy mi van anyáékkal.


-Szia, anya! Most tudunk beszélni?


-Szervusz, kislányom! Nem teljesen érek rá, mert készülök dolgozni, ...


-Nem baj! Szakíts rám is egy kis időt, mert már régen beszéltünk - mondtam halványan elmosolyodva.


-Igazad van! Mondd, mi nyomja a lelked! - ahogy észrevettem, anya nem nagyon akart velem beszélgetni, de nem hagyhattam annyiban. Muszáj volt kiderítenem, mi történt otthon.


-Anya, mi van veletek? Miért nem bírtunk tegnap beszélni? Ugye nem megy tönkre a házasságotok Mark miatt?


-Jaj, kincsem! Ez nem ilyen egyszerű. Apáddal már egy ideje minden nap vitázunk minden apró dolgon. Nem csak Mark az oka.


-Akkor mi még? - kérdeztem hisztérikusan.


-Úgy érezzük mindketten, hogy kezd kihűlni a kapcsolatunk. Már nem érezzük azt, mint amit egy pár évvel ezelőtt. Mindketten mást szeretnénk már az élettől és ezt külön utakon képzeljük el.


-És ha kijönnétek hozzám, vagy elküldenélek titeket egy közös nyaralásra, akkor sem változna meg a helyzet? Akkor legalább kiszakadnátok egy kicsit a megszokott mókuskerékből.


-Sajnálom, kincsem. Ezt a házasságot már semmi sem mentheti meg - mondta anya talán túl ridegen és nemtörődöm hangon.


-Rám nem is gondoltatok? Vagy mikor akartátok elmondani, hogy váltok? Egyáltalán megtudtam volna valaha? - kérdeztem már-már sírva.


-Dora, ne sírj. Mindenképp elmondtuk volna. Csak már akkor, ha túl vagyunk a válási mizérián. Nem akartunk még ezzel is terhelni téged.


-De nem terheltetek volna! Tudod, anya, mindig ti voltatok a példaképeim. Mindig olyan házasságot kívántam magamnak, mint a tiétek. Szinte sosem veszekedtetek, mindig jó volt otthon a hangulat, és minél nagyobb lettem, annál jobban láttam köztetek a határtalan szerelmet és bizalmat. Rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer vége lesz ennek az egésznek.


-Ó, édesem, én nem akartam neked fájdalmat okozni, de sajnos ennek is eljött az ideje. De most mesélj te valamit! Minden rendben van veled? Markkal jól kijöttök? - váltott anya gyorsan témát.


-Persze. Minden a legnagyobb rendben. Mark is egész jó fej. Most mennem kell, anya! Majd hívlak még valamikor. Szia - mondtam és meg sem vártam, hogy válaszoljon akármit is, letettem a telefont.


Nem hittem el. Ez miért pont velem történik meg? Mit vétettem, hogy a fentiek ennyi rosszat küldenek nekem? Először James, aztán Tom, majd a tegnapi is... Most meg anyáék. A válás sosem jön a legjobbkor. Jobban mondva mindig a legrosszabbkor ér el egy kapcsolatot. A gyerekek számára mindenképp rosszkor. Mindegy, hogy 3 éves, 5 éves, 14 éves, 20 éves, vagy esetleg idősebb. A legjobban a gyereket viseli meg. Én már csak azt akartam, hogy ebből a rémálomból felébredjek úgy, hogy csak Mark van itt, anyáék nem válnak, és Mark és Tom nem füveztek. Nem tudom, hogy jött most, de eszembe jutott a levél, ami a virághoz volt. Gyorsan kibontottam, és a végére siklott a tekintetem. Aztán vissza az elejére.


"Drága Dora!


Tudom, hogy úgysem hallgatnál meg, de kérlek, ezt olvasd el! Nem kérhetem, hogy ne haragudj rám, és azt sem, hogy felejtsd el, amit tegnap mondtam és tettem. Nem is tudom, mi ütött belém. Egyszer csak a drogokra terelődött a szó, Mark meg mondta, hogy van nála. És mivel nálam is volt, kettőnkét megtekertük és elszívtuk. Nem is tudom, hogy mondhattam azt, hogy megfektetlek az akaratodat figyelmen kívül hagyva. Azt is tudom, hogy hatalmasat csalódtál bennem, Bill mondta. Pedig direkt megkért... A lelkemre kötötte, hogy ne bántsalak meg. Én mégis megtetettem. Annyira mardos a bűntudat, hogy azt el sem tudom neked magyarázni... Dora, én nagyon szeretlek! Nem akarlak elveszíteni! Kérlek, bocsáss meg nekem!
Szeretlek!
Tom"


Köpni-nyelni nem tudtam. Én nem is haragudtam rá, nem is akartam szakítani vele. Jó, most nem azt mondom, hogy nem szenvedett volna a tegnapiért, mert nem tettem volna úgy, mintha meg sem történt volna. Viszont senkitől sem kaptam még ilyen levelet, úgyhogy ha lehetett, még jobban folytak a könnyeim.