Sziasztok, Drágáim!
Ahogy elnézem, hamarosan elmegy az áram, mert ideért a vihar, így csak egy kis részletet hoztam, a 9. részt teljes egészében pedig holnap hozom. Nem így terveztem, de a természet már megint közbeszólt... :(
-Csak hogy tisztában legyél azzal, hová tartozol. Billt sosem kapod meg, mert te csak egy kis cseléd vagy! Hiába nézel rá a kék szemeiddel, hiába teszel akármit is, sosem fog beléd szeretni! - sziszegte dühösen a fogai közül, majd otthagyta Rose-t és visszament a nappaliba.
Rose szemeit elöntötték a könnyek, és nem is az esett neki rosszul, hogy Kate azt mondta, Bill sosem fogja szeretni, hanem az, hogy lecselédezte és lekezelően beszélt vele. Monicáé helyett a saját szobájába ment és nem bírta tovább, szabad utat adott könnyeinek. Bezárta az ajtót, az ágyába dőlt és fejét a párnájába temette, hogy még véletlen sem hallatszódjon ki, hogy sír. Nem akart belegondolni, hogy Kate valószínűleg most megpróbál rámászni Billre. Nem akart ere gondolni, de mégis minden mást megelőzött ez a gondolat, így úgy döntött, bekapcsolja a laptopját, hogy elterelhesse a figyelmét. Épp időben töltött be, ugyanis kopogtak az ajtón, majd a választ meg sem várva próbált meg valaki bejutni.
-Rose, bent vagy? - hallotta Bill aggódó hangját.
-Mit szeretnél? - kérdezte, de hangja a végére elcsuklott.
-Te sírsz, Rose? Engedj be, kérlek! - kérte Bill, de legszívesebben betörte volna az ajtót.
-Most mit tegyek? - suttogta maga elé Rose, majd végül kinyitotta az ajtót.
-Mi történt veled? - csukta be maga mögött az ajtót Bill és szorosan magához ölelte Rose-t.
A lány erősen tartotta magát, hogy ne törjön ki ismét zokogásban, aztán rápillantott az órájára, és már meg is volt a megfelelő indok.
Folyt. köv.
Ahogy elnézem, hamarosan elmegy az áram, mert ideért a vihar, így csak egy kis részletet hoztam, a 9. részt teljes egészében pedig holnap hozom. Nem így terveztem, de a természet már megint közbeszólt... :(
9. rész - RÉSZLET
-Csak hogy tisztában legyél azzal, hová tartozol. Billt sosem kapod meg, mert te csak egy kis cseléd vagy! Hiába nézel rá a kék szemeiddel, hiába teszel akármit is, sosem fog beléd szeretni! - sziszegte dühösen a fogai közül, majd otthagyta Rose-t és visszament a nappaliba.
Rose szemeit elöntötték a könnyek, és nem is az esett neki rosszul, hogy Kate azt mondta, Bill sosem fogja szeretni, hanem az, hogy lecselédezte és lekezelően beszélt vele. Monicáé helyett a saját szobájába ment és nem bírta tovább, szabad utat adott könnyeinek. Bezárta az ajtót, az ágyába dőlt és fejét a párnájába temette, hogy még véletlen sem hallatszódjon ki, hogy sír. Nem akart belegondolni, hogy Kate valószínűleg most megpróbál rámászni Billre. Nem akart ere gondolni, de mégis minden mást megelőzött ez a gondolat, így úgy döntött, bekapcsolja a laptopját, hogy elterelhesse a figyelmét. Épp időben töltött be, ugyanis kopogtak az ajtón, majd a választ meg sem várva próbált meg valaki bejutni.
-Rose, bent vagy? - hallotta Bill aggódó hangját.
-Mit szeretnél? - kérdezte, de hangja a végére elcsuklott.
-Te sírsz, Rose? Engedj be, kérlek! - kérte Bill, de legszívesebben betörte volna az ajtót.
-Most mit tegyek? - suttogta maga elé Rose, majd végül kinyitotta az ajtót.
-Mi történt veled? - csukta be maga mögött az ajtót Bill és szorosan magához ölelte Rose-t.
A lány erősen tartotta magát, hogy ne törjön ki ismét zokogásban, aztán rápillantott az órájára, és már meg is volt a megfelelő indok.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése