Our dream comes true - 23. rész

Sziasztok, Drágáim!
Meghoztam az új részt, de szerintem most is leesik majd az állatok, mint az előzőnél. Bár lehet, hogy most majd alacsonyabbról kell összeszednetek... Nem tudom. De véleményeknek mindenképp örülnék. :) 
Jó olvasást! :)

Part XXIII. - Illegal transactions (Törvénytelen ügyletek)

-Van köztetek valami, igazam van? - kérdezte gyanakvó mosollyal az arcán.


-Hát most speciel kb 15 centi meg a ruhák - mondta Tom kaján vigyorral az arcán, majd mindketten elkezdtek nevetni. Ahogy elnézem, jól meglesznek ezek ketten.


-Na, de most komolyan! Jártok? - kérdezte kíváncsian.


-Igen - válaszoltam hatalmas mosollyal az arcomon.


-Jól van. Helyes. Jól néztek ki együtt - mondta Mark. Nem is gondoltam volna, hogy egy kamasz fiú ilyeneket mondhat.


-Köszi, Öcskös. Na, de most itt hagylak titeket. El kell intéznem egy telefont. Ellesztek, ugye? - néztem Tomra, majd egy apró csók után kimentem a ház elé.


Gyorsan tárcsáztam anyuékat, reméltem, még nem alszanak. Alaposan kitárgyaltuk volna ezt az egészet, de inkább arra utasítottak, hogy holnap hívjam őket. Igen, igen. Nem kértek, hanem utasítottak. Vajon mi történhetett velük? Mert nem volt álmoskás a hangjuk, abban biztos vagyok. Ebből az következik, hogy fel sem ébresztettem őket. Akkor talán Mark feltűnése okozott volna ekkora problémát? De ha már anya tudott róla, hogy apa megcsalta, akkor most már kár bánkódni miatta, hogy van egy nagy fia is apának, nem csak én. Te jó ég! Lehet, hogy apa nem is csak egyszer lépett félre! Mert ahogy a mondás is tartja, aki egyszer félrekacsintott, az többször is fog. És... és mi van akkor, ha majdnem 30 év után tönkre megy a házasságuk? Nem, nem. Erre még gondolnom sem szabad. Ezt nagyon gyorsan ki kell vernem a fejemből. Próbáltam valami semleges dologra gondolni, de sehogyan sem ment. Minden pillanatban ez a gondolat tört magának utat a többi kép között. Minden áron ez akart lenni a "szalagcím". Nagy nehezen magamra erőltettem egy műmosolyt és elindultam befelé. Gondoltam, hogy jól ellesz Tom és Mark, de azt nem, hogy már kint a kertben dohányoznak. De még ha csak egy sima cigit szívtak volna el! Ahogy elnéztem, ezek ketten egy spanglit toltak el. Úgy tűnik, ez az este a csalódások és a meglepetések estéje. Ezt ép ésszel nem lehet felfogni. Megértem én, hogy Mark otthonból jött, mert az édesanyja elhunyt, meg azt is, hogy Tomnak annyi pénze van, hogy azt sem tudja mire költse el, de miért pont füvet kell venni? Miért kell tönkretenniük magukat? Miért ér engem ma ennyi csapás? Sírás közeli állapotban voltam. Tény és való, csalódtam már egy pár emberben, de ez mégis más volt. Más, hisz egyikük a szerelmem, a másik pedig az öcsém. De ennek nem szabad tönkretennie és padlóhoz vágnia. Erősnek kell lennem, mint eddig minden rossznál az életemben. Csak aztán a végén nehogy megszakadjon a lelkem a sok ki nem mondott szó súlyától..


Addig kattogott az agyam, míg Tom és Mark végeztek a cigivel, én pedig elindultam kifelé. A szag természetesen nem illant még el, így már biztos voltam benne, hogy valami bűnös dolgot csináltak. Hirtelen az ugrott be, hogy egy bűnbarlangban vagyok, ahol Tom a góré, öcsém az alkalmazott, én pedig a főnök kurvája vagyok. Édes Istenem! Honnan jönnek ilyenek elő? Ennyire nem lehetnek romlottak a gondolataim! Tom hirtelen elkapta a derekam és az ölébe húzott.


-Minden rendben van, édesem? - kérdezte rekedtes hangon, miközben a nyakamhoz bújt.


-Hogyne! - mondtam némi iróniával a hangomban. - És mi jót csináltatok? - kíváncsi voltam, vajon hazudnak-e majd, vagy elmondják az igazat. Bár ez igen csak naiv gondolat volt, hisz úgysem mondanák el az igazat.


-Hát csak beszélgettünk, mint férfi a férfival - mondta Mark, de rettentő mód be volt lassulva.


-Ó, értem. Nem megyünk be amúgy? Kezdek megszomjazni, ti nem? - tettem fel a kérdést, és már indultam is befelé, ők pedig a hangokból ítélve követtek.


A fiúk leültek a kanapéra, én meg vittem be nekik is inni. Rájuk néztem és láttam, teljesen vörösek a szemeik. Kezdett bennem ismét felmenni a pumpa, így visszamentem a konyhába és legurítottam egy phárka töményet. Tudom, ez sem a legjobb megoldás, de itt már a számolás sem segített. Próbáltam, de csak arra jutottam, hogy még idegesebb lettem attól, hogy nem használt semmit. Igazából a pia se sok mit használt, de legalább egy kicsit oldottabb lettem. Visszalépkedtem a nappaliba, és hallottam, amint Tom azt fejti ki az öcsémnek, hogy "Ma mindenképp megfektetem a nővéred!". Mark pedig nevetve közölte, hogy csak halkan legyünk. Á, ilyen nincs. Ez nem velem történik. Hamarosan felébredek ebből a rémálomból, mint a múltkor. A combomba csíptem egy jó nagyot, és sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem álmodom.


-Na, ezt most felejtsd el, Tom! - rivalltam rá. - Mivel ilyen állapotban nem engedlek haza, mert bajod lesz a végén, így itt alszol lent a másik vendégszobában. Rögtön hozok le ágyneműt. És jobban teszed, ha ma már nem szólsz hozzám - szóltam rá, mikor láttam, hogy szólásra nyitja a száját -, mert nem szeretnék ismét összeveszni veled.


Gyorsan lehoztam neki egy garnitúra ágyneműt, megágyaztam neki, majd felmentem a szobámba, hogy eltegyem magam holnapra. Ez azonban nem nagyon sikerült, így felhívtam az egyetlen embert, aki az éjszaka közepén biztosan átjön.


-Szia, Dora, mondd csak! - vette fel a telefont, és hallottam  a hangján, hogy mosolyog. Hát, nem sokáig fog, az biztos.


-Szia, Bill! Átjönnél, kérlek? Tom rendesen kicsapta magát. Kellene egy kis segítség.


-15 perc és ott vagyok - mondta sietve és már le is rakta a telefont.