Na, itt is a rész, remélem, kapok azért másoktól is kommentet! :)
Enjoy!
Part XV. - Jan, the psychologist
Pár nappal később még mindig kerültem Tomot, holott borzasztó nehezemre esett. Már azt hittem, ennyi után feladja a küzdelmet. Azonban mikor elindultam kávéért a fiúknak, valaki befogta a szemem és a számat, majd berántott valami kis helyiségbe.
-Kár, hogy ilyen könnyen be lehet jutni az épületbe - hallottam meg magam mögül azt a hangot, amelyiket soha többé nem akartam hallani. - Vagy esetleg szerencse? - suttogott tovább James. - Ha pedig sikítani mersz, mikor elengedem a szád, borzasztóan megbánod. És nem csak te, hanem az egész banda. Megértetted?
Természetesen nem volt más választásom, így bólintottam egyet. Most viszont önző módon csak magamra gondoltam, életemben először. És amit észrevettem, hogy a velőmig remegek. Irtózatosan megijesztett James. Csak tudnám, miért ennyire fontos, hogy keresztbe tegyen Tomnak. Tomról jutott eszembe a kávé, amit gyorsan be kellene vinnem. Megpróbáltam hát a lehetetlent.
-James, a fiúknak kellene kávé. Ezért indultam el az előbb. Nem lehetne, hogy beviszem nekik, aztán úgy bosszanthatod Tomot, ahogy csak szeretnéd, ...
-Ezt most felejtsd el, kicsi lány. Még a végén elszólnád magad, hogy itt vagyok és akkor nem törhetnék borsot a kis barátod orra alá - mondta gúnyosan. Kár volt próbálkoznom. A kicsi lányért már nem is mertem szólni. Ki tudja, mit tesz majd velem? Vagy hogyan fogok innen kiszabadulni? Kezdtem kétségbe esni.
***
-Hol van már Dora? - bosszankodott Georg. Már egy ideje várnia kellett a forró feketéjére.
-Várj, mindjárt felhívom - mondta Angie. - Van egy kis problémánk, fiúk.
-És mi az? - szólalt meg elsőnek Tom aggódóan. - Mondd már!
-Nem veszi fel a telefont...
-Ez pedig nem annak idején sem jelentett jót - fejezte be a mondatot Jan. - Induljunk el megkeresni! Tom, Bill, ti menjetek a konyha felé! Georg, Gustav, ti a kijárathoz, és kint is nézzetek szét! David és én az alagsor felé megyünk. Angie, te pedig maradj itt, hátha Dora előkerülne! - mondta, adott egy csókot szerelmének és mindnyájan elindultak a kijelölt irány felé.
-Te, Bill, hallod ezt? - lassított egy pillanatra Tom. - Ez Dora hangja! Gyere!
***
James elkezdte csókolgatni a nyakam, a blúzomat pedig lefelé húzta rólam. Már kiabáltam is, hogy valaki segítsen, de eddig senki sem jött erre. Mikor James felemelte a kezem, megfogtam a vállát, és ismét tökön rúgtam. Gyorsan kinyitottam az ajtót és melltartóban és nadrágban rohantam arra, amerre jöttem. Hirtelen két alakba ütköztem.
-Hey, Dora, mi történt veled? - kérdezte Tom.
-James. Jobbra az ajtó mögött - mondtam és elkezdtem zokogni.
-Bill, vidd vissza. Jamest bízd ide.
Billhez bújtam és úgy zokogtam tovább. Egy ideig még álltunk és hallottuk, ahogyan Tom püföli Jamest, majd elindultunk visszafelé. Ahogy beléptünk, Angie fogadott minket és egyből azzal jött, hogy mi történt. Bill szólt, hogy most nem a legjobb, így megúsztam. Most. De mikor a többiek itt lesznek, biztosan nem hagynak majd békén. Én viszont képtelen leszek most elmesélni mindent. Túl élénken fog élni bennem a mai nap egy ideig. Lehet, hogy még egy pszichológusra, rosszabb esetben egy pszichiáterre is szükségem lesz, mert ezt nehezen fogom feldolgozni.
Csak ültem a kanapén felhúzott térdekkel a pléd alatt, amit Bill hozott, bambultam és semmit nem hallottam abból, miről beszélnek a többiek, illetve hogy Tom miként bánt el a támadómmal. Illetve kívülről az látszott, hogy nézek a semmibe. A fejemben azonban röpködtek a gondolatok. Én egyáltalán nem így képzeltem el az itteni életemet. Azt sem tudtam, hogy Jan életben van, most viszont a legjobb barátnőm pasija. Azt sem gondoltam volna, hogy egyszer a nagy Tom Kaulitz értem fog küzdeni, valamint azt sem, hogy én is miatta fogok szenvedni. Aztán hirtelen ismét bevillantak az imént történtek, majd valaki megkocogtatta a vállamat. Ijedtemben olyat visítottam, hogy szerintem három utcával arrébb is hallották.
-Kicsi Dora, nyugodj meg! Csak én vagyok - mondta Jan.
-Vigyél haza, kérlek! Jan... Jannal beszélnem kell! - basszus! Már megint majdnem lebuktunk.
-Ez az a Jan, akiről a múltkor szó volt? - kérdezte Tom. Végem van. Ennyit hazudni ennyi mindenkinek...
-Jan a pszichológusa - mentette a helyzetet Angie, én pedig hálásan néztem rá. Hihetetlen, mennyire ki tudjuk magunkat vágni egy-egy kínos helyzetből.
-Minek neked pszichológus? - kérdezte nem kicsit bunkón Georg. Legalábbis ebben a szituációban az volt.
-Bazd meg, Georg! Hogy kérdezhetsz ilyet? - vágta nyakon Gustav Georgot, aki fülét-farkát behúzva inkább csöndben maradt a továbbiakban.
-Dave, vigyél haza!
-Veletek menjek? - ajánlotta fel egyből Tom. Melegség öntötte el a szívemet, viszont mikor mindenki engem nézett, hogyan döntök, egy pillanat alatt lefagytam.
.Hát...
Szuper!!! *.*
VálaszTörlésSzegény Dora. :/ A pasik bunkó pöcsök. Tapasztaltam hasonlót mint Dora. Még hónapokkal ezelőtt, de még most is bánt és nagyon meg akarom verni az illetőt.
De a rész nagyon jó.
Georg tényleg bunkó. :/ De az nagyon nagy mikor Gstav nyakon bassza. :P
Folytasd hamar!
Gustav *.* ő a legkirályabb esküszöm xDxD hogy nyakon vágta már! :))) és Doraék hogy kivágták magukat a helyzetből... ^^ imádom ezt a történetet... az elejéről meg csak annyit: nem mindenkinek kell pscihológus ha ilyen történik, de az első gondolata mindenkinek az hogy lehet kell egy agydoki! viszont mégis a legjobb ha az ilyet elmondják a legbizalmasabb hozzátartozóknak - akkor könnyebb lesz - sőtt, szerintem az lenne a legjobb ha Tomnak mondana el mindent Dora RÉSZLETESEN - akármennyire is fáj ilyenkor hogy ezt el kell mondani, mert tudatlanul nem lehet cselekedni! és Tom meg a szerelme... ő fogja tudni mi a helyes, vagy ha nem legalább boldogíthatja majd! ^^
VálaszTörlésgyorsan hozd a folytit életeeeem!!! ♥ pápi ;)))
nagyon jó kis rész lett.. És az is szimpatikus az egészben, hogy Angie nem Billbe szerelmes, hanem egy teljesen más szereplőbe:D Ügyi vagy, és ne késlekedj!!:P:P:P
VálaszTörléspuszii
Angel, remélem túl tetted maga da történteken. Georg meg... hát mindig tudja, mikor kell ilyen mondatot belőnie... :)
VálaszTörlésMeloddy, még ha esetleg nem is kell majd Dorának pszichológus, ezek után vajon mi lesz vele, ha Tommal először lesznek együtt? de addigra remélhetőleg kihever mindent, de az is lehet, hogy Tom nem tud várni... ki tudja? ez még a jövő zenéje... :))
sz.leona, örülök, hogy tetszik, hogy Angie nem Billel jött össze :) igazából ez tervben sem volt, de csak úgy megtámadtak a gondolatok, és az jött ki az egészből, ami illetve aki most Jan. :)))
köszönöm, csajok! :)))♥
pusziiim^^