Our dream comes true - 17. rész

Sziasztok, Drágáim!
Itt a folytatás, nekem nem annyira jön be, de hátha nektek jobban tetszik majd, mint saját magamnak.
Jó olvasást! :)

Part XVII. - In die Nacht (Éjjel)

Te jó ég! Majdnem 11 órát aludtam! Ilyen még sosem volt. De mivel visszaaludni már nem bírtam, lementem a nappaliba, ahol kellemes meglepetésben volt részem. Tom ott feküdt a kanapén és TV-zett. Illetve szerintem aludt, a TV meg ment. Tanakodtam, hogy most mit tegyek. Ha felébresztem, kérdezősködni fog a reggel történtekről. Arról pedig még nem fogok tudni neki beszélni, nem vagyok még képes újra magam előtt látni annak a gerinctelen alaknak a képét. Esetleg holnap vagy holnapután már menni fog. De ha nem ébresztem fel, holnap hallgathatom, hogy mennyire elfeküdte a hátát, hisz azon a kanapén lehetetlenség kényelmesen aludni. Most vajon melyik ujjam harapjam? Egy kis idő után mégis sikerült eldöntenem, mit tegyek.


-Tom - simítottam végig a karján. - Tom, kelj fel!


-Mi? Mi történt? Minden rendben? - kérdezte álmoskás hangon. - Dora, ne haragudj, hogy ott hagytalak, de Angie-ék hazaértek és ...


-Semmi baj, Tom - mosolyodtam el magam. - De te mit csinálsz itt lent? Miért nem a vendégszobában alszol?


-Mikor lejöttem tőled, Dave-vel még beszéltem egy kicsit, aztán elmentem haza. Tudod, nagyon féltettelek és aggódtam érted, ezért visszajöttem - mondta s megfogta a kezem -, Angie pedig azt mondta, hogy ne menjek fel melléd, hadd aludjál. Így itt maradtam lent. Ő meg átment Dave-hez.


-Oh, ez kedves tőled - sikerült zavarba hoznia. Annyira nem szeretem az ilyen szitukat.


-De te miért nem alszol?


-Tom. Majdnem 11 órán keresztül húztam a lóbőrt. Nekem már ez is rengeteg volt. Idejét sem tudom, mikor aludtam ennyit. Gondoltam lejövök, megnézem, mi a műsor, aztán majd alakul valahogy. Aztán megláttalak téged, és most meg itt vagyok. De ha te akarsz, felmehetsz a szobámba aludni - oh, ez én mondtam volna? A szám már megint hamarabb mozgott, mint ahogy azt akartam. Tom is csak nagy szemeket meresztett rám.


-Biztos vagy benne, hogy beengedsz magad mellé? - kérdezte kaján vigyorral az arácán.


-Ki mondta, hogy én is megyek? Szerintem elég nagyfiú vagy már, és tudsz egyedül aludni, nem?


-És mi van, ha félek a sötétben? Amúgy meg nélküled nem megyek fel aludni. Elég...


-Akkor kénytelen leszel velem éjszakázni - fojtottam szegénybe a szót. - Ahányszor megszunnyadsz, annyi tincset vágok le a hajadból. Na? Vagy inkább mész és alszol? - igazából azt sem tudom, ez miért mondtam. Lehet, hogy úgy vagyunk, mint Angie-ék? Mindenki látta a köztük lévő vibrálást, csak ők nem. De az sem lehet, mert én tudom, mit érez Tom. Jaj, én nem értek már semmit.


Nagy nehezen viszont sikerült rábeszélnem Tomot, hogy jöjjön el velem sétálni egyet. Mindig megnyugtat és kellőképp elálmosít, ha nem bírok aludni. Én nem teljesen álmosodtam el, Tomot azonban sikerült teljesen lefárasztanom. Addig legalább nem kérdezősködött olyan sokat. Csak átkarolt és lépkedtünk egymás mellett. Mikor már a szobában voltunk, rájöttem, hogy csak egy nagy takaró van, ezen kell osztoznunk Tommal. Ő természetesen egyből benne volt és már el is kezdett vetkőzni. Az ágy mellé gyűrte le a ruháit, nekem meg muszáj volt kimennem a mosdóba, mert attól féltem, észreveszi, mennyire bámulom. Mert nem csak végignéztem rajta, hanem bámultam. Mire visszaértem, szerencsére már a takaró alatt volt, így nem kellett lepleznem semmit. Befeküdtem mellé az ágyba és rögtön hozzábújtam.


-Öhm... remélem, nem baj, de ha alszik velem valaki, akkor mindig odabújok. Ezért nem alszik velem Angie már egy jó pár éve - ez tényleg így volt. Régen, mikor anyuval aludtam vagy apuval, mindig védelmező karjaik közé bújtam el a világ elől. És ez bennem is maradt. Ha úgy adódott, hogy Angie-vel egy ágyban kellett aludnunk, nem bírtam úgy elaludni, hogy nem feküdtem szorosan mellette. Eleinte azt hitte, ferde hajlamú vagyok, aztán elmondtam neki, miért van ez a beidegződés nálam. 


-Engem nem zavar.


-Szerencséd, mert ha zavarna, akkor is így kellene aludnod!  - nevettem. - Jó éjt, Tom. 


-Dora, lehetne még egy kérdésem?


-Majd holnap, Tom. Holnap bármilyen kérdésedre válaszolok, de ma semmiképp.


-Szavadon foglak! - mosolygott Tom. - Jó éjt neked is!


***
-Angie, drárám! Szerinted Tom miért vetkőzik Dora szobájában?