After a hurricane comes a rainbow/1.

Sziasztok, Drágáim!
Meghoztam a Billes novellát, amit megszavaztatok. Ha minden jól megy, hozok majd egy Tomosat is a napokban, hisz szavazataitok alapján az lett a második. :) De nem is szaporítom tovább a szót, olvassátok inkább! :)
Enjoy!

After a hurricane comes a rainbow (A hurrikán után szivárvány jön)/1

Hazafelé utaztam a szüleimhez Hamburgból. Innen el kellett vonatoznom Berlinbe, onnan pedig tovább Stuttgartba. Három éve költöztem el otthonról, hogy újságírónak tanulhassak. Kiskorom óta ez volt minden vágyam. Már csak egy év van hátra, és irány a nagybetűs élet! Szerencsére most két hét rendkívüli szünetet rendeltek el, míg kicserélik azt egyetemen az ablakokat az előrejelzett hideg tél miatt, meg hát anyuékat is rég láttam már. Tíz teljes nap otthon anyu remek főztjeivel. Hmmm, már alig várom! Sajnos csak késő délutánra érek oda, de ahogy anyut ismerem, már szorgoskodik a konyhában, hogy amint odaérek, máris tudjak enni. Mikor megérkeztünk Berlinbe, sietnem kellett, hisz csak tíz percem volt a csatlakozáshoz, az állomást pedig nem nagyon ismertem. Az utolsó pillanatban ugrottam fel a vonatra. Szerencsém volt. Különben csak két óra múlva megy a következő, és semmi kedvem nem lett volna itt ücsörögni. Kerestem egy számomra megfelelő helyet, lepakoltam a cuccaim és helyet foglaltam. Az utam tökéletesen telt egészen Magdeburgig.. Ott azonban felszállt Németország két ügyeletes bájgúnárja.

-Elülnél innen? - kérdezte az egyik, aki afrofonatokat viselt a fején. Olybá tűnik, megártottak neki a kukacok a fején. Ilyen bunkó, tapló emberrel sem találkoztam még.

-Parancsolsz?

-Arrébb vinnéd innen a formás kis seggedet? Most! - szólalt meg a másik. Kicsit hasonlított az elsőre, ám igen csak lánynak nézett ki. Hangja viszont nem erről árulkodott. Én ezt nem értem. Ha már rajta van három réteg vakolat és az a rengeteg smukk, miért nem megy el egy plasztikai sebészhez?

-Idefigyelj, te kis takony! Komolyan azt hiszed, beszélhetsz így egy nővel? - kezdett betelni a pohár. Ha pedig kiborul a bili, nem sok jónak néznek elébe. - Nem tudtad volna megkérdezni úgy, hogy "Ne haragudj, elülnél, kérlek? Ide szeretnénk ülni!". Amúgy meg miért is üljel el?

-kezdjük ott, hogy nem vagyok takony. A másik az, hogy kurvára hidegen hagynak a társalgási normáid. És végül, de nem utolsó sorban azért keress másik helyet, mert ez a mi helyünk! - szólt a gilisztás fejű.

-És? Itt a nevetek? - néztem körbe mind a négy ülést. - Nincs! Akkor miről is beszélünk?

-Arról, hogy Lipcséig le akarunk ülni a helyünkre!

-Ti nem vagytok komplettek! Húsz vagy huszonöt percet nem vagytok képesek velem szemben vagy mellettem ülni? Jaj, ne haragudjatok, elfelejtettem! - néztem rájuk úgy, mintha tényleg sajnálnék valamit.

-Mit is? - kérdezte a sminkelt fiú.

-Azt, hogy akkora egótok van, hogy nektek kapásból két szék kell fejenként!

Azt hiszem, egy négy-öt éves gyerek is megértette volna nagyjából amit mondtam. Az afros srácot egy pillanat alatt öntötte el a méreg, az arca is rákvörös lett.

-Mi az? Jól vagy? Kapsz levegőt? - kérdeztem tettetett aggodalommal a hangomban. A két fiú fogta magát, és elmentek valamerre.

Hát remélem, nem kell nagyon bemutatnom őket. Ők Bill és Tom Kaulitz, a Tokio Hotel ikrei. Mindenki tudja róluk, hogy mennyire nem vesznek valakit emberszámba, de senki nem meri a szemükbe mondani. Gondoltam, majd én. Úgy gondoltam, sikerült is. Már kezdtem örülni, hogy megszabadultam tőlük, de örömöm nem sokáig tarthatott. A Kaulitz-ikrek a kalauzzal tértek vissza, aki amint meglátott, hatalmas vigyorra húzódott a szája.

-Szia, Lena! Rég láttalak? Mi újság veled? - kérdezte még mindig mosolyogva s közben adott egy puszit.

-Szia, Günther! Minden rendben... lenne, ha ily goromba személyek nem akadályoznának meg a nyugodt utazásban - mondtam neki s fél szemmel az ikrek felé lestem. Majd kiesett a szemük a helyéről.

-Ha szeretnéd, nézhetünk egy másik helyet a fiatalembereknek.

-Ó, hagyd csak! Elleszünk Lipcséig egymás mellett, nemde? - néztem szúrósan a fiúkra.

-Persze, megoldjuk! - szólt Bill meglepődve. Alig bírtam visszatartani a nevetést, de nagy erőfeszítések árán sikerült. Tom és Bill leültek a velem szembeni két ülésre, Günther pedig mellém. Még beszélgettünk egy ideig, aztán hirtelen megállta a vonat, rég nem látott ismerősöm pedig elindult intézkedni. Épp a könyvemet kezdtem volna el olvasni, mikor Tom megszólalt.

-Szóval Lena! Figyelj csak!

-Nahát! Tudsz emberi hangon is beszélni egy embertársaddal? Mily meglepő!

-Ne örülj sokáig! Honnan ismered a kalauzt?

-Egy jó barátom a gimiből.

-Aha. Ezt higgyem is el? Hányszor dugattad meg vele magad? - kérdezte lenéző mosollyal az arcán. Na, itt kiborult a bili. Öklöm hatalmas sebességgel találkozott az arcával. Két pillanat alatt szép kis monoklija lett. Mire nem jó két év boxedzés?

-Günther meleg - pillantottam jelentőségteljesen Billre. Persze Tom is vette a lapot.

-Miből gondolod, hogy BIll is meleg? - érdeklődött Tom, miközben még mindig az arcát fogta.

-Csak rá kell nézni. Festi magát, szűkebb ruhákban jár, mint egy kurva, arról a rengeteg ékszerről pedig már ne is beszéljünk.

Ránéztem Billre, aki majdnem elsírta magát. Szóval akkor tényleg meleg! Bár az is lehet, hogy ezt a babaarcú teremtést borzasztóan megbántottam. Pedig sokkal szebb és helyesebb, ha mosolyog! Jesszus, Lena! Mikre gondolsz te? Alig láthatóan megráztam a fejem, majd a tekintetem Tomra emeltem. Ha pasi lennék, tuti behúzna nekem egyet, hogy az öcsikéjét meg mertem bántani. De lehet, hogy mégsem úszom meg.

Ui.: Rájöttem, hogy csak két részletben tudom feltenni, így részt csak holnap kaptok majd! Remélem, azért ez a novella kárpótol titeket majd! :)