Our dream comes true - 12. rész

Sziasztok, Drágáim!
Na, mit hoztam nektek? Hát persze, hogy a következő részt! :) Meloddy, remélem, elég gyors voltam! :))
Enjoy! 

Part XII. - What?

-Ez a szép lány rám várt - karolta át a derekam Tom. Ez meg aztán pláne, hogy megijesztett.


-Á, a csajozógép Tom Kaulitz! Örvendek a találkozásnak! - köszöntötte az idegen Tomot.


-Én annyira nem, James! Ha jól tudom, te sem a hosszú kapcsolataidról vagy híres! Örülnék, ha leszállnál Doráról! - mondta Tom flegmán.


-Én?? Még csak...


-Ácsi, fiúk! Ti ismeritek egymást? Vagy nekem ezt tudnom kellett volna? - néztem felváltva a két fiúra. - Tom, te meg ne legyél már ideges! James véletlen nekem jött, én elestem, ő meg felsegített.


-Véletlen? Ismerem én Jamest. Hidd el, nem véletlen volt az egész.


-Most miért nem hiszed el, Kaulitz? - kérdezte James gúnyos vigyorral az arcán.


-Na jó. Ezt most fejezzétek be! - szóltam rájuk, mikor éreztem, hogy Tom ökölbe szorította a kezét és kész lett volna megütni a velünk szemben álló fiút. - Menjünk be és beszéljük meg együtt, hogy mi a problémátok, rendben?


-Nem kell. Nem ér az egész annyit. Igazam van, Kaulitz? - James arcáról levakarhatatlan volt az a gúnyos, fölényes mosoly. Mit mosoly? Egy görbe vonal, melyet ajkaival formázott. - Te meg, szép kislány - kislány neked a jó édes... gondoltam magamban -, messzire kerüld el ezt a bájgúnárt, ha nem akarsz porrá zúzott szívvel a szobád legsötétebb sarkába sírva menekülni a világ szeme elől.


-Majd azt Dora eldönti, hogy kivel akar lenni. Nem kellenek neki a te tanácsaid!


Azt hiszem, Tom féltékeny lett. Bár az is lehet, hogy csak egy múltbéli csaj miatt ilyen. Ezt viszont Tomról nem tudnám elképzelni, hogy egy régi dolog miatt ennyire felhúzza magát. Mire ismét észbe kaptam, már egymást ócsárolták, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések szaladtak ki a szájukon, én pedig lassan kezdtem a reggeli idegállapotomba kerülni.


-ELÉG LEGYEN! - üvöltöttem rájuk, mire mindketten egy csapásra elhallgattak. - Nem probléma, hogy én is itt vagyok? Nem szeretnétek ezt befejezni és egy másik alkalommal folytatni, amikor én esetleg nem vagyok ott? Vagy el is felejtettétek, hogy egy harmadik személ is itt áll mellettetek és mindezt végighallgatja? Tudjátok, mit? Nem is érdekel a válasz. James, menj innen! Nem szeretnélek még egyszer errefelé látni! Tom, te pedig bejössz, és elmagyarázod, mi volt ez!


-Ezt még egy másik alkalommal lerendezzük, Kaulitz!


-Alig várom, te tetű!


-Te pedig, szép kislány, remélem, rájössz, hogy rosszul döntöttél.


Már megint szép kislány. Nem hiszem el. Közelebb mentem hozzá, két kezemmel megfogtam a vállát és a legérzékenyebb pontját egy kicsit megtérdeltem.


-Ezt a szép kislányért kapod! És remélem, rájössz, hogy nem érdemes nálam elrúgni a pöttyöst, mert  nem én fogom megszívni.


Ezzel otthagytunk a görnyedő Jamest és elindultunk befelé. Mondhatom, szép környék. A kapu és az ajtó közti távot lassan vakon is megtehetném, annyiszor mentem rajta végig az elmúlt pár napban. Dühösen mentem elöl, Tom pedig mögöttem battyogott néma csendben. Jobb is, hogy nem szólt semmit, mert a végén úgy járt volna, mint James. Amint beléptünk a házba, Angie kérdő pillantásával találtuk szembe magunkat. Intettem neki a fejemmel, hogy ne most, majd elmentem a konyhába inni egy pohár vizet. Ide szerencsére csak Angie jött utánam.


-Mi történt? Feldúltnak tűnsz.


-Majd elmondom, de ha szépen megkérlek, nem mennél át Dave-hez? Lenne egy kis megbeszélni valóm Tommal - kértem Angie-t és szándékosan mondtam Dave-et, mert ha Tom véletlenül is meghallja a Jant, mindennek vége. De legfőképp nekem.


-Persze, ez csak természetes. Majd szólj, ha jöhetek!


-Mindenképp. De szerintem ellesztek ti! - kacsintottam Angie-re.


-Dora, te sosem változol, igaz? De mindegy is, megyek, neked meg kitartás!


-Köszi! Aztán nem hangoskodni nagyon! - mondtam, s nevetve megöleltük egymást.


Visszamentünk az előszobába, Tom még mindig ugyanott állt, ahol hagytuk. Gondolom, rájött, hogy valamit nagyon nem jól csinált. Angie elment, mi pedig kimentünk az udvarra. 


-Hallgatlak, Tom. Mi volt ez az egész?


-Ez egy elég régi ügy, de mivel Jamest ide köti a származása, megint megtalált magának - kezdett bele és meggyújtott egy szál cigit. Ismeretlen indíttatásból kivettem a kezéből a dobozt, a benne lévő szálakat apró miszlikbe törtem, majd kidobtam a kukába. A szájában lévőt eloltottam, és az is a szemetesben végezte.


-A jelenlétemben meg ne próbálj rágyújtani, mert az égő felével dugom a seggedbe! Érthető voltam? - lehet, kicsit goromba is, de nem akartam visszaszokni. Annyira örültem, hogy a napi egy dobozról sikerült évi fél dobozra átállnom, hogy soha többé nem akarok visszaszokni.


-Aha. De azért mondhattad volna, mielőtt rágyújtok, hogy ne vesszen kárba egy doboz cigi! - válaszolt ő is ugyanolyan gorombán.


-Kezdesz átlépni egy bizonyos határt, Tom! Ez pedig semmi jót nem jelent neked! Úgyhogy két választásod van. Vagy normálisan beszélsz velem, a házamban meg pláne, vagy pedig elmész és soha többé nem szólsz hozzám!