Sziasztok, Drágáim!
Hoztam a folytatást! :)
Azért néhány pipának a rész alatt örülnék. :) Vagy néhány szónak a chaten. Csak tudjam, hogy tetszik, amit csinálok. :) Köszönöm előre is!
Jó olvasást!
***
-Na? Hogy sikerült? - támadta le Kate Tanját, amint az bevágódott az ajtón.
-Azt hiszem, benyelte, mint kacsa a nokedlit - nevetett fel gonoszan a sminkes.
-Hogy rá lehet ijeszteni egy kis kamumaffiával! Akkor két hét múlva akár kezdhetem is Bill elcsábítását.
-Az a helyzet, hogy csak egy hónap múlva.
-Mi?! - nézett hatalmas szemekkel Kate Tanjára. - Mi az, hogy csak egy hónap múlva, mi? Nem erről volt szó!
-Tudom, de azt mondta, egy hónap múlva amúgy is megy haza az ünnepekre. Nem...
-És te ezt el is hitted?
-Ne szólj bele a mondandómba! Szóval biztos vagyok benne, hogy nem hazudott, mert annyira betojt attól, hogy az ő kis Billjének baja eshet, hogy bármit megtenne, hogy ezt elkerüljék. Te meg még két hetet nem hiszem, hogy nem tudsz a seggeden ülni! Ha már én végzem a piszkos munkát, míg te itt henyélsz, akkor ennyi igazán kijár nekem, nem gondolod?
-Jaj, már! Le ne harapd a fejem! Azt hittem, ebben te is benne vagy!
-Ez így van, de nem úgy, hogy te parancsolgatsz, én meg úgy ugrálok, ahogy fütyülsz!
***
A Kaulitz-házat elérte az este, így Tom elvonult a szobájukba, Bill is bezárkózott a birodalmába, Monica és Ria pedig még lent beszélgettek a nappaliban. Rose még mindig nem merészkedett elő a 'barlangjából', de nem is állt szándékában. Ahogy visszagondolt a pár órával ezelőtti történtekre, szomorúság járta át a testét. Nem azért, ahogyan viselkedett a nappaliban, hanem azért, mert még Billnek is hazudnia kell. Soha nem épített egy kapcsolatot sem a hazugságra, most viszont mintha csak az kötné össze őket. Nem tudta, pontosan mi lesz, ha ez kiderül, de abban biztos volt, hogy semmi jó nem fog kisülni a folytonos hazugságokból. Nem akarta Billt sem elveszíteni, mert bár miatta elveszítette a barátnőjét, úgy érezte, ennyire még nem szeretett senkit.
Bill is kétségek közt volt. Nem tudta mire vélni a lány kirohanását. Vajon miért volt itt Tanja, ami miatt Rose ennyire felzaklatta magát? Válaszokat hiába keresett, azok messze elrejtőztek előle. Szeretett volna segíteni szerelmének, mert most már bizton tudta, hogy Rose az a lány, akit feleségül akar venni ,akitől gyerekeket akar és aki mellett meg akar öregedni. Mikor belegondolt abba, hogy Tom erre mit mondana, elmosolyodott. Apropó, Tom. Úgy nézett ki, mint aki valami szer hatása alatt van. Kicsit bugyután mosolygott, de Bill látta rajta a boldogságot és az izgatottságot is. Hiába próbálta űzni a gondolatot, hogy Rose elmondta Tomnak, hogy együtt vannak, az valahogy mindig visszatért. Bízott abban, hogy a lánynak nem járt el a szája, hisz ellenkező esetben Tom már biztosan kérdőre volna volna. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattant és Rose szobája felé indult. Nem törődött azzal, hogy a lány megkérte, hagyják egyedül, mert mindenképp ki akarta deríteni, mi van vele. Lefelé a lépcsőn Riába ütközött, aki a hálószobájuk felél tartott. Bill nem törődve a csodálkozó nővel tovább pattogott le a földszintre. Már épp kopogott volna a lány ajtaján, mikor Monica megszólította.
-Biztos, hogy jó ötlet ez?
-Micsoda?
-Az, hogy a viharzónába lépsz. Azt mondta, egyedül akar lenni, nem?
-Monica, értékelem, hogy aggódsz érte, értem, értünk, de nem bírom tovább. Muszáj beszélnem vele. Lehet, elhajt a búsba, de legalább megpróbáltam.
-Ahogy érzed. Én azért drukkolok nektek! - mosolyodott el a nő. - Jó éjt, Bill.
-Köszi. Jó éjt neked is.
Monica bement a szobájába, Bill pedig még vacillált egy kis ideig, majd bekopogott Rose-hoz. Nem kapott választ, így megismételte, de Rose még mindig nem mutatott semmi életjelet.
-Rose, Bill vagyok, engedj be, kérlek szépen - mondta félhangosan.
-Alszom - szólt ki a lány.
-Akkor nem válaszoltál volna. Légy szíves nyisd ki az ajtót! - kérlelte Bill tovább Rose-t.
-Miért? Hogy azt szajkózd, hogy mondjam el, mi a bajom?
-Majd elmondod, ha késznek érzed magad rá, én nem erőltetem, csak hadd menjek be! Kérlek, Rose! - esdekelt az ajtó előtt Bill, majd a zár kattant, azt ajtó pedig annyira kinyitódott, hogy a férfi befért rajta, majd be is csukódott, mintha valami szörnyű titkot rejtene el.
Bill egyből a karjaiba zárta Rose-t és érezte, valamennyire megnyugodott. Még mindig foglalkoztatta, hogy miért vonult el délután a lány, de ígértét megtartva nem kérdezett rá.
-Olyan jó, hogy itt vagy! - mondta Rose Bill mellkasába fúródva.
-Tudtam én, hogy le kell jönnöm! - mosolyodott el Bill.
-Ne fényezd magad! Nézd, mondanám, hogy sajnálom, hogy kiborultam, de remélem, nem haragszol meg, ha mégsem teszem - nézett fel Billre.
-Én elnézem, de azt tudnod kell, hogy legszívesebben rákérdeznék, hogy mi történt, viszont nem akarom, hogy kihajíts a szobádból - nevetett fel Bill majd lágyan megcsókolta szerelmét.
Hoztam a folytatást! :)
Azért néhány pipának a rész alatt örülnék. :) Vagy néhány szónak a chaten. Csak tudjam, hogy tetszik, amit csinálok. :) Köszönöm előre is!
Jó olvasást!
12. rész - Engedj be, kérlek szépen!
***
-Na? Hogy sikerült? - támadta le Kate Tanját, amint az bevágódott az ajtón.
-Azt hiszem, benyelte, mint kacsa a nokedlit - nevetett fel gonoszan a sminkes.
-Hogy rá lehet ijeszteni egy kis kamumaffiával! Akkor két hét múlva akár kezdhetem is Bill elcsábítását.
-Az a helyzet, hogy csak egy hónap múlva.
-Mi?! - nézett hatalmas szemekkel Kate Tanjára. - Mi az, hogy csak egy hónap múlva, mi? Nem erről volt szó!
-Tudom, de azt mondta, egy hónap múlva amúgy is megy haza az ünnepekre. Nem...
-És te ezt el is hitted?
-Ne szólj bele a mondandómba! Szóval biztos vagyok benne, hogy nem hazudott, mert annyira betojt attól, hogy az ő kis Billjének baja eshet, hogy bármit megtenne, hogy ezt elkerüljék. Te meg még két hetet nem hiszem, hogy nem tudsz a seggeden ülni! Ha már én végzem a piszkos munkát, míg te itt henyélsz, akkor ennyi igazán kijár nekem, nem gondolod?
-Jaj, már! Le ne harapd a fejem! Azt hittem, ebben te is benne vagy!
-Ez így van, de nem úgy, hogy te parancsolgatsz, én meg úgy ugrálok, ahogy fütyülsz!
***
A Kaulitz-házat elérte az este, így Tom elvonult a szobájukba, Bill is bezárkózott a birodalmába, Monica és Ria pedig még lent beszélgettek a nappaliban. Rose még mindig nem merészkedett elő a 'barlangjából', de nem is állt szándékában. Ahogy visszagondolt a pár órával ezelőtti történtekre, szomorúság járta át a testét. Nem azért, ahogyan viselkedett a nappaliban, hanem azért, mert még Billnek is hazudnia kell. Soha nem épített egy kapcsolatot sem a hazugságra, most viszont mintha csak az kötné össze őket. Nem tudta, pontosan mi lesz, ha ez kiderül, de abban biztos volt, hogy semmi jó nem fog kisülni a folytonos hazugságokból. Nem akarta Billt sem elveszíteni, mert bár miatta elveszítette a barátnőjét, úgy érezte, ennyire még nem szeretett senkit.
Bill is kétségek közt volt. Nem tudta mire vélni a lány kirohanását. Vajon miért volt itt Tanja, ami miatt Rose ennyire felzaklatta magát? Válaszokat hiába keresett, azok messze elrejtőztek előle. Szeretett volna segíteni szerelmének, mert most már bizton tudta, hogy Rose az a lány, akit feleségül akar venni ,akitől gyerekeket akar és aki mellett meg akar öregedni. Mikor belegondolt abba, hogy Tom erre mit mondana, elmosolyodott. Apropó, Tom. Úgy nézett ki, mint aki valami szer hatása alatt van. Kicsit bugyután mosolygott, de Bill látta rajta a boldogságot és az izgatottságot is. Hiába próbálta űzni a gondolatot, hogy Rose elmondta Tomnak, hogy együtt vannak, az valahogy mindig visszatért. Bízott abban, hogy a lánynak nem járt el a szája, hisz ellenkező esetben Tom már biztosan kérdőre volna volna. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattant és Rose szobája felé indult. Nem törődött azzal, hogy a lány megkérte, hagyják egyedül, mert mindenképp ki akarta deríteni, mi van vele. Lefelé a lépcsőn Riába ütközött, aki a hálószobájuk felél tartott. Bill nem törődve a csodálkozó nővel tovább pattogott le a földszintre. Már épp kopogott volna a lány ajtaján, mikor Monica megszólította.
-Biztos, hogy jó ötlet ez?
-Micsoda?
-Az, hogy a viharzónába lépsz. Azt mondta, egyedül akar lenni, nem?
-Monica, értékelem, hogy aggódsz érte, értem, értünk, de nem bírom tovább. Muszáj beszélnem vele. Lehet, elhajt a búsba, de legalább megpróbáltam.
-Ahogy érzed. Én azért drukkolok nektek! - mosolyodott el a nő. - Jó éjt, Bill.
-Köszi. Jó éjt neked is.
Monica bement a szobájába, Bill pedig még vacillált egy kis ideig, majd bekopogott Rose-hoz. Nem kapott választ, így megismételte, de Rose még mindig nem mutatott semmi életjelet.
-Rose, Bill vagyok, engedj be, kérlek szépen - mondta félhangosan.
-Alszom - szólt ki a lány.
-Akkor nem válaszoltál volna. Légy szíves nyisd ki az ajtót! - kérlelte Bill tovább Rose-t.
-Miért? Hogy azt szajkózd, hogy mondjam el, mi a bajom?
-Majd elmondod, ha késznek érzed magad rá, én nem erőltetem, csak hadd menjek be! Kérlek, Rose! - esdekelt az ajtó előtt Bill, majd a zár kattant, azt ajtó pedig annyira kinyitódott, hogy a férfi befért rajta, majd be is csukódott, mintha valami szörnyű titkot rejtene el.
Bill egyből a karjaiba zárta Rose-t és érezte, valamennyire megnyugodott. Még mindig foglalkoztatta, hogy miért vonult el délután a lány, de ígértét megtartva nem kérdezett rá.
-Olyan jó, hogy itt vagy! - mondta Rose Bill mellkasába fúródva.
-Tudtam én, hogy le kell jönnöm! - mosolyodott el Bill.
-Ne fényezd magad! Nézd, mondanám, hogy sajnálom, hogy kiborultam, de remélem, nem haragszol meg, ha mégsem teszem - nézett fel Billre.
-Én elnézem, de azt tudnod kell, hogy legszívesebben rákérdeznék, hogy mi történt, viszont nem akarom, hogy kihajíts a szobádból - nevetett fel Bill majd lágyan megcsókolta szerelmét.
Helló!
VálaszTörlésIzgalmas fejezet volt ez is!
Végre fény derült egy-két dologra.
Csak Tanja és Kate ármánykodásának céljára kíváncsi vagyok, hogyan akarják ezt kivitelezni???
Kíváncsian várom a folytatást!!!
Puszi Mili
Szia!
VálaszTörlésIgyekszem a folytatással, Tanja és Kate furkálódása pedig ennyivel nem fejeződött még be. ;) Remélem, holnap sikerül megírnom és felraknom a részt, hogy azért ne fúrja nagyon sokáig az oldalad a kíváncsiság. ;D
Köszönöm, hogy írtál! :)
Puszillak ^^