A szív és az ész harcai - 11. rész

Sziasztok, Drágáim!
Meghoztam a folytatást. Remélem, elnyeri a tetszéseteket! :)
Jó olvasását!

11. rész - Világos?

-Tom, bemutatom neked az ikertestvéremet, Monicát. Mona, ő pedig Tom, életem szerelme - mondta ezerwattos mosollyal az arcán.

-Örülök, hogy végre megismerhetlek - fogott kezet Tom Monicával.

-Részemről a szerencse.

-Teljesen olyan, mintha már láttalak volna - mondta Tom, mire a körülötte lévők lefagytak. - Alig lehet megkülönböztetni titeket! Még jó, hogy azért Billel nem egy a stílusunk - mosolygott, mire mindenki halkan kifújta az eddig benntartott levegőt.


-Na, ha már így megvolt a nagy összeborulás, akkor mehetnénk enni is, mert gondolom, éhesek vagytok - lökdöste Tomékat a konyha felé.


Leültek az asztalhoz, Bill Rose segítségével felszolgálta az ételt és nekiláttak a késői ebéd elfogyasztásához. Közben Ria és Monica egymás szavába vágva meséltek a gyerekkorukról. Sokat nevettek evés közben, ám mikor szüleik haláláról meséltek, a hangulat elkomorult. Néhány könnyet elmorzsoltak, aztán mindenki felkelt az asztaltól, így Rose egyedül pakolt el. Ismét visszatérnek a dolgok a régi kerékvágásba, végre újra visszatérhet a napi rutinjához. Annyit viszont bánt nagyon, hogy így majd sokkal jobban oda kell figyelniük Billel, hol és mikor tudnak kettesben lenni. Reménykedett abban, hogy meg tudják majd oldani, hogy kicsit egymással is foglalkozhassanak.


Elrakta a helyére az utolsó tányért is, letörölte az asztalt és a mosogató környékét és elindult a szobája felé. Már majdnem beért, mikor valaki hosszan megnyomta a csengőt. Mivel nem hallott semmi mocorgást, hangosan elkiáltott egy 'Nyitom'-ot és a bejárati ajtóhoz ment. Kinyitotta és nem várt alak vigyorgott gonoszan Rose-zal szemben.


-Szia, Tanja, hát te? Itt hagytál a múltkor valamit? - kérdezte Rose.


-Szia. Nem, csak... kijönnél egy kicsit?


-Persze - válaszolt Rose jóhiszeműen és az oroszlán barlangjába sétált.


Rose ahogy kilépett, Tanja elkapta hátulról, a kezét a lány szájára tapasztotta és maga előtt tolta a kocsijáig úgy, hogy a házban lévők még véletlen se lássák meg.


-Ha sikítani mersz, mikor elengedlek, megbánod, értetted? - rivallt Tanja az ijedt lányra, aki csak bólogatott. - Helyes. Van egy ajánlatom. Ha két héten belül elhagyod a Kaulitz-házat, nem lesz Billnek semmi baja. Ellenkező esetben viszont nagyon megüti a bokáját, ami akár a karrierjébe is kerülhet. Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy az élete forog kockán - nevetett fel gonoszan a sminkes.


-Mire készülsz? - kérdezte riadtan Rose.


-Tudod, Kate-nek és nekem is vannak kapcsolataim a maffiával. Csak egy szavunkba kerül, és Billnek hűlt helye. Gondolom, ezt te se szeretnéd. Éppen ezért két héten belül már itt sem vagy! Érthető voltam?


-Nézd, egy hónap múlva amúgy is mentem volna haza az ünnepekre. Mi... - próbálkozott Rose.


-Nem érted, mi az a két hét?


-Szerinted nem feltűnő, hogy két hetet még nem bírok ki? - játszotta el Rose a magabiztost, holott belül reszketett, mint a nyárfalevél.


-Legyen - egyezett bele Tanja némi habozás után. - De ha utána meglátlak a környéken, nem csak Billnek, hanem neked is véged. Világos?


Rose bólintott egyet, Tanja pedig beült a kocsijába és elhajtott a Kaulitz-ház elől. A rémült lány nem tudta mitévő legyen. Illetve tudta, csak azt nem, hogyan titkolja el ezt Bill elől. Belépett a házba, miután kicsit rendezte az arcvonásait, és a konyha felé igyekezett, hogy egy pohár hideg vízzel kicsit lenyugtassa magát. Közben elgondolkozott azon, hogy vajon mit árthatott ő Tanjának és Kate-nek. Talán ők is rájöttek, hogy Billel együtt van? Nem, az nem lehet. Annyit nem voltak együtt. Vagy lehet, hogy valaki hallgatózott, mikor a fotózás alkalmával Bill bement hozzá? Ezt már kicsit reálisabbnak látta, de még erre sem mert volna fogadni. Nem tudta a konkrét indokot, amiért el kell mennie, mert a nagy ijedtségben elfelejtette megkérdezni. Gondolataiból Ria közeledő hangja zökkentette ki, így kénytelen-kelletlen magára öltötte a 'nincs semmi bajom'-arcát. Nem szerette volna, ha Ria meglátja rajta, hogy valami nincs rendben. Olyan boldog volt, hogy végre visszakapta Monicát. Rose pedig nem akart semmi jónak az elrontója lenni.


-Nem jössz be? - kérdezte Ria kedvesen.


-Szívesen mennék, de meg kell írnom egy emailt. Majd kijövök, ha kész vagyok vele.


-Ugyan már, Rose! Az az email biztosan várhat. Gyere már!


-Nem, mert már két napja el kellett volna küldenem. Sietek, jó?


-Egye fene. De tényleg csipkedd magad! - nevetett fel Ria, majd visszament a nappaliba.


Rose a szobájába ment, mert még ha fizettek volna sem tartózkodott volna most Billel egy légtérben. Félt, hogy véletlen kicsúszik a száján valami, aminek nem kellene, és akkor még nagyobb bajba sodorja magát, de legfőképp Billt. Bezárta szobájának ajtaját, és ilyenkor volt igazán nagy öröm, hogy saját fürdőszobája volt. Bement és hideg vízzel megmosta az arcát, hátha csillapodnának a benne a hullámok, de az sem segített sokat. A gondolatait is hiába próbálta elterelni, de egyre csak egy mondat járt a fejében. "Tudod, Kate-nek és nekem is vannak kapcsolataim a maffiával. Csak egy szavunkba kerül, és Billnek hűlt helye." Vajon, ha nem tesz eleget Tanja parancsának, tényleg képes lenne megölni Billt? Szívesen tologatta volna a határokat, de nem tehette ezt sem Billel, sem Tommal, sem pedig azzal a rengeteg rajongóval, akik talán maguk is a halálba menekülnének, ha a kedvenc énekesük nem lenne többé. Hirtelen beugrott neki még valami. Illetve valaki. Doris. Mi lesz vele? Most három hónap után ismét új babysittere lesz, Rose pedig beállhat az eddigi dadák sorába, akik szintén csak három-négy hónapig bírták. Pedig még az elején elhatározta, hogy majd ő megmutatja, hogy egy negyedévnél tovább is lehet maradni Kaulitzéknál. És mi lesz vele egyáltalán, ha hazamegy? Megint kereshet munkát, ráadásul még Nataljahoz is be kell mennie és fel kell mondania. Még azt is ki kell találnia, mit ad be a főnökasszonyának. Mert ugyebár azt csak nem mondhatja el, hogy Bill életével sakkban tartották. Talán az lesz a legjobb, ha bevallja Nataljának a Bill iránti érzéseit. Gondolatmenetéből egy kopogás zökkentette ki. Talán sokkal tovább volt a szobájában, mint amennyi időt egy email megírása vesz igénybe.


-Rose, minden rendben? - hallotta meg Tom hangját. A lány teljes mértékben el volt keseredve, de tudta, nem emésztheti magát. Legalább a maradék egy hónapban jól érzi magát, utána úgysem látja a családot többé.


-Persze, rögtön megyek - kiabált vissza.


-Beengednél, kérlek? Beszélni szeretnék veled - mondta Tom komolyan.


-Gyere - nyitott ajtót Rose. - Ülj csak le!


-Köszi. Na és hogy álltok Billel? - húzódott egy százwattos mosoly az arcára.


-Hát... alakul talán valami. De semmi konkrétabbat nem tudok még mondani - mosolyodott el Rose is.


-Na, ne mondd! Bill mindent elmondott. Látnod kellett volna, milyen beleéléssel mesélt - próbálkozott Tom egy kis kegyes hazugsággal, hátha Rose-ból ki tud szedni valamit, ha már öccséből is csak annyit sikerült kihúznia, hogy alakul valami.


-Az igazat megvallva, Tom... legközelebb kicsit korábban kelj fel, hogy átvágj engem, mert Bill nem tudott többet mondani annál, amit én mondtam. És tudod, miért? Mert még nincs miről beszélni.


-Akkor ezt bebuktam - törődött bele Tom.


-Mindenesetre jó próbálkozás volt. Ha lenne köztünk valami Billel, talán még be is veszem - mosolygott Rose. - Amúgy ti hogy vagytok? Mit szóltál Monicához?


-Őszintén? - nézett Tom kérdő szemekkel Rose-re, mire a lány bólintott egyet. - Borzasztóan kiakadtam. Legszívesebben törtem-zúztam volna, elküldtem volna Riát melegebb éghajlatra, de mégsem tettem. Láttam rajta, mennyire boldog volt, miután letette a telefont. Csillogtak és mosolyogtak a szemei. Nem is tudom, mikor láttam ilyen boldognak. Én pedig nem akartam egy pillanat alatt letörni, így csak annyit kérdeztem, miért nem mondta el eddig.


-Ez kedves tőled, Tom. Tudod, Monica is nagyon örült, hogy végre rendezhetik a kapcsolatukat.


-Figyelj, Rose. Tudsz titkot tartani? - kérdezte Tom izgatottan.


-Hát persze - válaszolt Rose. 'Ha tudnád, milyen titkot tudok, nem kérdeznéd ezt' - tette hozzá gondolatban.


-Azon gondolkozom, hogy megkérem Ria kezét - mondta akadozva a gitáros. - Szerinted örülne neki?


-Ez fantasztikus! Ria biztosan a mennyben járna.


-Szuper. Köszönöm a segítséget! Gyere, menjünk vissza a többiekhez.


Rose és Tom kimentek a nappaliba, ahol kicsit érdekesen vizslatták őket. Jobban mondva csak Tomot, mert furcsa volt. Valami furcsa boldogság ült ki az arcára, aminek az okát Rose-on kívül senki nem tudta. Ennek kifejezetten nem örült, mert már soknak tűnt az egész. Ne szólja el magát, hogy Tom hét hónapig Monicával élt Ria helyett, nem mondhatja el, hogy Tanja és Kate megfenyegették, és még azt is tartsa magában - ki tudja, meddig -, hogy Tom feleségül akarja venni Riát. Még soha nem kellett ilyen fontos dolgokat titokban tartania. Ó, a legfontosabbról majdnem meg is feledkezett! A Billel való kapcsolatát is titkolnia kell. Mikor eltalálta, hogy babysitternek áll, nem gondolta volna, hogy ennyi hátulütője van a dolognak.


-Rose, te mit gondolsz? - rántotta vissza a valóságba Bill hangja.


-Tessék? Ne haragudjatok, kicsit elgondolkoztam.


-Mi van veled? Mikor bejöttél, akkor azzal az indokkal, hogy emailt írsz, eltűntél vagy fél órára - mondta Ria.


-Ráadásul valami szomorúság volt a szemedben, mikor beengedtél - csatlakozott Tom is. - Most meg azt sem tudod, miről van szó.


-Mi lett veled? Ki csöngetett, aki miatt ennyire el vagy gondolkozva? - aggódott Bill.


-Öhm... nem szeretnék erről beszélni, ha nem gond. Illetve ha tetszik, ha nem, akkor sem fogok erről beszélni.


-De mi történt? Ki csöngetett? Mondd már el, kérlek - nézett Rose-ra Bill.


-Tanja volt. Ennyi legyen elég. Többet harapófogóval sem tudtok belőlem kiszedni.


-Biztos? Nem tudunk segíteni?


-Ej, már, miért nem lehet megérteni, hogy nem akarok erről beszélni? Nem akarok erre gondolni, el akarom felejteni! - emelte fel a hangját Rose először, amióta itt van, amivel mindenkit meglepett. Viszont egyáltalán nem bánta meg és nem is akarta visszavonni. - Remélem, ezt a kérésemet tiszteletben tudjátok tartani. Holnap pedig elmegyek Dorisért, ti csak pihenjétek ki magatokat. Jó éjt! - mondta és visszavonulót fújt.