Sziasztok, Drágáim!
Tudom, hamarabbra ígértem a részt, de nem nagyon jött az ihlet, így csak ma sikerült összehoznom a folytatást. Az Our dream comes true-t nem tudom, mikorra hozom, mert egy kicsit az is megakadt. :( Igyekszem azzal is, mert az is rég volt már. De nem is rizsázok tovább. :)
Jó olvasást! :))
-Haladj már, kislányom! Nem érek rá egész nap várni rád! Az új babysitter is most érkezett meg - mondta gorombán egy nő.
-Jól van, anya! Ne idegesedjél fel már megint! - szólt szomorúan a kislány.
Rose csak pislogott a nő hangsúlyát hallva. Így beszél egy anyuka a gyermekével? Ez neki abszurd volt, hisz vele mindig normálisan beszéltek. Még akkor is, ha egy kicsit kihúzta a gyufát. Egy hatéves gyerek nem ezt érdemli. Gondolataiból a lépcsőn kopogó léptek ébresztették fel. Egy modellalkatú nőt látott talpig cicomában és egy szomorú ábrázatú kislányt a legdivatosabb ruhában. A kislány arca elárulta, hogy borzalmasan érzi magát abban a hacukában.
-Szervusz, Ria Sommerfeld vagyok. Te biztosan Rose. Sietnem kell, Bill majd elmond mindent, amit tudnod kell. Este jövök! - mondta és se puszi se pá kiviharzott az ajtón.
Rose megkövülten állt egy helyben és csak nézett a majdnem síró kislányra. Máris azon gondolkozott, hogyan fogja felvidítani. Egyszer csak Tom bújt elő a kamrából. Rose hamar észrevette a hasonlóságot a két fiú között, hisz most, hogy Bill nem sminkeli magát, ez sokkal jobban látszik.
-Te mit csinálsz ott, Tom? - kérdezte Bill.
-Összekaptunk Riával, én meg nem akartam, hogy lássa, még itthon vagyok. Gyere, kincsem - fordult lányához -, csinálok neked reggelit.
Tom felvette a kislányt, majd kacagva tértek be a konyhába. Bill megmutatta Rose szobáját, majd ők is csatlakoztak Tomékhoz. Bemutatkoztak egymásnak, és kicsit jobban is megismerték egymást. Az afrofonatos pedig észrevette a Rose és Bill közti vibrálást. Gondolt egyet, és Dorisszal elmentek a vidámparkba. Úgyis régen volt már közös programjuk, és így legalább a két ifjú kicsit közelebb kerülhet egymáshoz.
-Nos, ha már így egyedül maradtunk, mesélhetnél egy kicsit magadról! - nézett csábos mosollyal Bill Rose-ra.
-Szívesen, de nem most. Inkább arra lennék kíváncsi, Ria mindig ilyen rideg Dorisszal?
-Hát 80%-ban igen. Sosem akart gyereket, de mivel mikor kiderült, hogy terhes, úgy döntött, megtartja és majd beadja egy gyerekotthonba. Aztán Tom addig küzdött, míg Ria beadta a derekát. És jobbára Tom foglalkozik szegénykémmel. Na meg persze a dadák, de ők sosem bírták három hónapnál tovább. A drága sógornőm mindig kikészítette őket. És már engem is kezd. Nem tudom, Tom hogy bírja mellette - sóhajtott fel Bill.
-Ó, szegényke. Ez borzasztó! amúgy nem lehet, hogy azért vannak még együtt, mert Tom fél, hogy esetleg Riának ítélné a gyereket a bíróság?
-Elhiszed nekem, hogy az a boszorkány csak örülne annak, ha nem lenne a nyakán a lánya?
Bill és Rose alaposan átrágták magukat Tomon és Rián, majd egymásra terelődött a szó. Mindketten kezdték úgy érezni, mintha már legalábbis évek óta ismernék egymást. Ez alatt a pár óra alatt máris közelebb kerültek egymáshoz, de tudták, ez még nem elég egy esetleges kapcsolathoz. Habár a lány tudta, hogy a munkaadóval és annak családtagjaival nem léphet kapcsolatba, nem tudta mit tegyen. A szíve és az esze hatalmas harcot vívott egymással, ám az arany középutat nem lelte meg.
Eközben Tom és Doris megérkeztek a vidámparkba. A kislány végignevette a délutánt, nagyon boldog volt, hogy apjával ismét "megszöktek" anyja elől. Doris eleinte sosem értette, Ria miért oly bosszús és goromba vele, de szerencsére Tom megnyugtatta, hogy anyja szereti őt, csak kicsit stresszes.
-Apu, miért nem hoztuk magunkkal Bill bácsit és azt a lányt? - kérdezte a kislány úton a kocsi felé.
-Azért, kincsem, mert már régen voltunk itt, csak te meg én. Az a lány pedig az új babysittered lesz. Jaj, Doris, ne nézz ilyen csúnyán! Rose sokkal rendesebb lesz, mit az előzőek - nyugtatta Tom gyermekét.
-De ha ő is olyan banya lesz, mint a többi, akkor te leszel a következő! - mondta a kislány komolyan. Még az afrofonatos is meglepődött azon, amit lánya mondott. - Kisujjeskü? - nyújtotta Doris kisujját apja felé.
-Van más választásom? - nyögött fel Tom fájdalmasan, mire kislánya megrázta a fejét. - Akkor kisujjeskü! - megrázták összekapcsolt kisujjukat, majd a kocsiba ülve hazafelé vették az irányt.
A nagy mókában észre sem vették, mennyire eltelt az idő. Már Ria is hazaért és idegességében fel-alá járkált. Hiába szajkózta Bill, hogy Doris Tommal van, a nő mégsem volt képes megnyugodni. Hiába érezte a gyermekét koloncnak, valahol mégis az anyja volt és felelősséget érzett lánya iránt. Ezt az arcát senki nem látta még, de nem is tervezte, hogy más előtt ennyire ki fog bukni. Eme reakciójával pedig még saját magát is meglepte. Már szinte a haját tépte, mikor meghallotta Tom kocsijának hangját. Zene volt ez füleinek. Önkívületi állapotban rohant ki a garázshoz és amint meglátta lányát, szorosan magához ölelte.
-Jaj, kislányom! Merre jártatok apuval? - kérdezte Ria sokkal kedvesebben, mint ahogyan reggel beszélt gyermekével.
-Hát csak a vidámparkba mentünk, édesem - nézett feleségére Tom.
-És nekem nem tudtál volna szólni, hogy elmentek? - kelt ki magából teljesen a nő.
-Kezdjük ott, hogy itthon sem voltál. A másik, hogy majd ha kettesben leszünk, mindent megbeszélünk. Dorisnak nincs szüksége arra, hogy a mi vitáinkat hallgassa.
-Apa, menjünk már be! Éhes vagyok! - szólt Doris.
-Egész délután ettél, kincsem! - nevetett fel Tom.
-Apa! Fejlődő korban vagyok! Muszáj ennem!
Tom, Ria és Doris nevetve indultak a házba, ahol Rose már készített néhány szendvicset. Azonban a látvány őt és a szőke hajú énekest is meglepte. Bill idejét sem tudta, mikor látta így a családot utoljára. Rose-ra nézett, akinek a szeméből azt olvasta ki, hogy hazugnak tartja őt. Na, még ezt is magyarázhatja majd ki. De már meg is volt a terve, hogyan teszi ezt. Jóéjt kívánt a többieknek és bezárkózott a szobájába. Szerencsére hangszigetelt volt, így bátran felénekelhetett egy lírai dalt. Igaz, ezt nem holnapra tartogatta, de hát mit tegyen, ha most jött az ihlet?
Tudom, hamarabbra ígértem a részt, de nem nagyon jött az ihlet, így csak ma sikerült összehoznom a folytatást. Az Our dream comes true-t nem tudom, mikorra hozom, mert egy kicsit az is megakadt. :( Igyekszem azzal is, mert az is rég volt már. De nem is rizsázok tovább. :)
Jó olvasást! :))
3. rész - Vidámparki fogadalom
-Haladj már, kislányom! Nem érek rá egész nap várni rád! Az új babysitter is most érkezett meg - mondta gorombán egy nő.
-Jól van, anya! Ne idegesedjél fel már megint! - szólt szomorúan a kislány.
Rose csak pislogott a nő hangsúlyát hallva. Így beszél egy anyuka a gyermekével? Ez neki abszurd volt, hisz vele mindig normálisan beszéltek. Még akkor is, ha egy kicsit kihúzta a gyufát. Egy hatéves gyerek nem ezt érdemli. Gondolataiból a lépcsőn kopogó léptek ébresztették fel. Egy modellalkatú nőt látott talpig cicomában és egy szomorú ábrázatú kislányt a legdivatosabb ruhában. A kislány arca elárulta, hogy borzalmasan érzi magát abban a hacukában.
-Szervusz, Ria Sommerfeld vagyok. Te biztosan Rose. Sietnem kell, Bill majd elmond mindent, amit tudnod kell. Este jövök! - mondta és se puszi se pá kiviharzott az ajtón.
Rose megkövülten állt egy helyben és csak nézett a majdnem síró kislányra. Máris azon gondolkozott, hogyan fogja felvidítani. Egyszer csak Tom bújt elő a kamrából. Rose hamar észrevette a hasonlóságot a két fiú között, hisz most, hogy Bill nem sminkeli magát, ez sokkal jobban látszik.
-Te mit csinálsz ott, Tom? - kérdezte Bill.
-Összekaptunk Riával, én meg nem akartam, hogy lássa, még itthon vagyok. Gyere, kincsem - fordult lányához -, csinálok neked reggelit.
Tom felvette a kislányt, majd kacagva tértek be a konyhába. Bill megmutatta Rose szobáját, majd ők is csatlakoztak Tomékhoz. Bemutatkoztak egymásnak, és kicsit jobban is megismerték egymást. Az afrofonatos pedig észrevette a Rose és Bill közti vibrálást. Gondolt egyet, és Dorisszal elmentek a vidámparkba. Úgyis régen volt már közös programjuk, és így legalább a két ifjú kicsit közelebb kerülhet egymáshoz.
-Nos, ha már így egyedül maradtunk, mesélhetnél egy kicsit magadról! - nézett csábos mosollyal Bill Rose-ra.
-Szívesen, de nem most. Inkább arra lennék kíváncsi, Ria mindig ilyen rideg Dorisszal?
-Hát 80%-ban igen. Sosem akart gyereket, de mivel mikor kiderült, hogy terhes, úgy döntött, megtartja és majd beadja egy gyerekotthonba. Aztán Tom addig küzdött, míg Ria beadta a derekát. És jobbára Tom foglalkozik szegénykémmel. Na meg persze a dadák, de ők sosem bírták három hónapnál tovább. A drága sógornőm mindig kikészítette őket. És már engem is kezd. Nem tudom, Tom hogy bírja mellette - sóhajtott fel Bill.
-Ó, szegényke. Ez borzasztó! amúgy nem lehet, hogy azért vannak még együtt, mert Tom fél, hogy esetleg Riának ítélné a gyereket a bíróság?
-Elhiszed nekem, hogy az a boszorkány csak örülne annak, ha nem lenne a nyakán a lánya?
Bill és Rose alaposan átrágták magukat Tomon és Rián, majd egymásra terelődött a szó. Mindketten kezdték úgy érezni, mintha már legalábbis évek óta ismernék egymást. Ez alatt a pár óra alatt máris közelebb kerültek egymáshoz, de tudták, ez még nem elég egy esetleges kapcsolathoz. Habár a lány tudta, hogy a munkaadóval és annak családtagjaival nem léphet kapcsolatba, nem tudta mit tegyen. A szíve és az esze hatalmas harcot vívott egymással, ám az arany középutat nem lelte meg.
Eközben Tom és Doris megérkeztek a vidámparkba. A kislány végignevette a délutánt, nagyon boldog volt, hogy apjával ismét "megszöktek" anyja elől. Doris eleinte sosem értette, Ria miért oly bosszús és goromba vele, de szerencsére Tom megnyugtatta, hogy anyja szereti őt, csak kicsit stresszes.
-Apu, miért nem hoztuk magunkkal Bill bácsit és azt a lányt? - kérdezte a kislány úton a kocsi felé.
-Azért, kincsem, mert már régen voltunk itt, csak te meg én. Az a lány pedig az új babysittered lesz. Jaj, Doris, ne nézz ilyen csúnyán! Rose sokkal rendesebb lesz, mit az előzőek - nyugtatta Tom gyermekét.
-De ha ő is olyan banya lesz, mint a többi, akkor te leszel a következő! - mondta a kislány komolyan. Még az afrofonatos is meglepődött azon, amit lánya mondott. - Kisujjeskü? - nyújtotta Doris kisujját apja felé.
-Van más választásom? - nyögött fel Tom fájdalmasan, mire kislánya megrázta a fejét. - Akkor kisujjeskü! - megrázták összekapcsolt kisujjukat, majd a kocsiba ülve hazafelé vették az irányt.
A nagy mókában észre sem vették, mennyire eltelt az idő. Már Ria is hazaért és idegességében fel-alá járkált. Hiába szajkózta Bill, hogy Doris Tommal van, a nő mégsem volt képes megnyugodni. Hiába érezte a gyermekét koloncnak, valahol mégis az anyja volt és felelősséget érzett lánya iránt. Ezt az arcát senki nem látta még, de nem is tervezte, hogy más előtt ennyire ki fog bukni. Eme reakciójával pedig még saját magát is meglepte. Már szinte a haját tépte, mikor meghallotta Tom kocsijának hangját. Zene volt ez füleinek. Önkívületi állapotban rohant ki a garázshoz és amint meglátta lányát, szorosan magához ölelte.
-Jaj, kislányom! Merre jártatok apuval? - kérdezte Ria sokkal kedvesebben, mint ahogyan reggel beszélt gyermekével.
-Hát csak a vidámparkba mentünk, édesem - nézett feleségére Tom.
-És nekem nem tudtál volna szólni, hogy elmentek? - kelt ki magából teljesen a nő.
-Kezdjük ott, hogy itthon sem voltál. A másik, hogy majd ha kettesben leszünk, mindent megbeszélünk. Dorisnak nincs szüksége arra, hogy a mi vitáinkat hallgassa.
-Apa, menjünk már be! Éhes vagyok! - szólt Doris.
-Egész délután ettél, kincsem! - nevetett fel Tom.
-Apa! Fejlődő korban vagyok! Muszáj ennem!
Tom, Ria és Doris nevetve indultak a házba, ahol Rose már készített néhány szendvicset. Azonban a látvány őt és a szőke hajú énekest is meglepte. Bill idejét sem tudta, mikor látta így a családot utoljára. Rose-ra nézett, akinek a szeméből azt olvasta ki, hogy hazugnak tartja őt. Na, még ezt is magyarázhatja majd ki. De már meg is volt a terve, hogyan teszi ezt. Jóéjt kívánt a többieknek és bezárkózott a szobájába. Szerencsére hangszigetelt volt, így bátran felénekelhetett egy lírai dalt. Igaz, ezt nem holnapra tartogatta, de hát mit tegyen, ha most jött az ihlet?
Szia!
VálaszTörlésIzgalmasan alakulnak a dolgok. Kérdeznék, milyen időben vagyunk, mert ha eltelt 6 év, mert Tomnak 6 éves a lánya, akkor Rose miért csodálkozik, hogy Bill befestette a haját? A valóságtól számítva az is 6 éve volt. Vagy Rose azt nem látta, ha a barátnője rajongó volt!
Tom 16 évesen jött össze Riával?
Pusz Mili
Szia, Mili!
VálaszTörlésHát igazából kicsit kesze-kusza az idő, de a legreálisabbnak azt találtam, hogy két évvel csúsztattam mindent, így a fiúk is 2 évvel később futottak be, Tom pedig 18 évesen jött össze Riával. De erről a későbbiekben lesz még szó. :) Rose pedig nem figyelte a fiúk karrierjének ívelését, mert a barátnőjét miattuk veszítette el, ezért csodálkozik Bill szőke haján.
Remélem, kielégítő választ tudtam adni! :D
Köszönöm, hogy írtál! :D
Puszillak ^^)