A szív és az ész harcai - 4. rész

Sziasztok, Drágáim!
Tudom, péntekre ígértem a részt, de akkor nem jött össze. :( Most viszont teljes vállszélességben itt van. :) Elöljáróban csak annyit, hogy egy sötét titokra fog fény derülni, viszont azt nem árulom el, kiére. :P 

Jó olvasást!

4. rész - A titok

Rose már egy hónapja dolgozik Los Angelesben. Ez idő alatt nagyon megkedvelték egymást Dorisszal, Tom és Ria is elégedettek voltak vele. Apropó Ria. Mióta Rose megérkezett, a nőt mintha kicserélték volna. Kedves volt lányával, szinte nem is kiabált már vele. Tommal látványosan újra közel kerültek egymáshoz, aminek leginkább a gitáros örült. Végre megint az a nő van mellette, akibe beleszeretett. A legfurcsább mindenkinek azonban az volt, hogy az eddigi dadákkal ellentétben Rose megkapta a heti egy nap kimenőjét. Ilyenkorra Bill szervezett programot. Mindketten nagyon élvezték ezeket a napokat és kezdték úgy érezni, hogy minden egyes együtt töltött vasárnappal közelebb kerülnek egymáshoz és az érzelmeik is kibontakozó félben vannak. Ezt Tomék is észrevették, és habár nem adtak ennek hangot, titkon remélték, Bill végre rálel a boldogságra.

Egyik nap a fiúknak el kellett menniük a stúdióba, a lányok pedig otthon maradtak. Doris a szobájában babázott, így Rose bírt beszélni Riával.

-Ria, lehetne egy kérdésem?

-Mondd csak! - kavarta meg a nő az ételt.

-Már egy ideje nem hagy nyugodni a gondolat, csak valahogy mindig volt körülöttünk valaki. Szóval minek köszönhető ez a hirtelen változás?

-Mi... mire gondolsz? - kérdezte zavartan.

-Mikor ideértem, úgy beszéltél a lányoddal, mint egy kutyával. Bill is mesélte, mennyire elhanyagolod Dorist. Aztán mikor délután hazaértél, teljesen más voltál. Tudtad, hogy a lányod Tommal van, mégis szinte a hajad tépted az idegességtől. Most tényleg egyik pillanatról a másikra változtál meg vagy ez csak azért volt, hogy kellemesen csalódjak benned?

-Bárkivel megeshet ilyen, nem?

-Ria, ne nézz hülyének, kérlek!

-Hát jó! - adta be a derekát a nő s elzárta a gázt. - Szólok Dorisnak, hogy jöjjön ki ő is az udvarra.

Ria úgy érezte, a lányban megbízhat, így elhatározta, hogy ő lesz az egyetlen, aki tudni fogja sötét múltját. Kislányával együtt kimentek az udvarra, ahol Rose már dobálta Scottynak a labdát. Dorisszal helyet cseréltek, majd Rose és Ria leültek a kerti asztalhoz.

-Rose, mivel ezt senki nem tudja, meg kell ígérned, hogy senkitől nem fogom ezt visszahallani! És Bill előtt is tartanod kell a szád, mert ha ő megtudja, akkor Tom is, és az borzasztó lenne - mondta a nő szomorúan. - Nem akarom őt elveszíteni emiatt.

-Bízhatsz bennem! - mosolygott biztatóan a múltja miatt kínlódó nőre Rose.

-Szóval ...

-Mami, nézd! Scotty visszahozta a labdát! Megtanítottam neki! - újságolta boldogan Doris.

-Ügyes vagy, kincsem! Játsszatok csak tovább! - szólt neki vissza. - Tudod, Rose - fordult a lány felé és halkabban folytatta -, nagyon megrémültem, mikor kiderült, terhes vagyok. Féltem, hogy rossza anya leszek, hogy Tom el fog hagyni, mert kövér és ronda leszek. Másfelől nem akartam, hogy a karrierem is megtörjön. 6 év távlatából persze belátom, hogy ez hatalmas butaság volt a részemről. Aztán az abortusz is felmerült bennem. Viszont mire elkészültem, hogy akkor vessünk ennek véget úgy, hogy csak én tudom, nem bírtam elindulni. Ki vagyok én, hogy egy ártatlan kisembertől elvegyem az életét? Ő szegény nem is tehetett semmiről.

-És Tom mit szólt a babához?

-Le kellett nyugodnom és csak három vagy négy nappal később mondtam el neki. Teljesen kiakadt. Kiabált velem, a fejemhez vágta, hogy neki nem kell gyerek és azt csinálok, amit akarok, és elment otthonról. Másnap meg jött, hogy sajnálja, amit mondott. Látva rajtam a csalódottságot, a félelmet és a szomorúságot azzal próbált belém lelket önteni, hogy jó szülők leszünk, ezen ne kattogjak. Később felötlött az örökbeadás is. Tom viszont addig rágta a fülem, amíg teljesen el nem vetettem ezt a lehetőséget. Magyarán a terhességgel kezdődött minden. Szép lassan csúsztam a depresszió mély gödrébe, ami a szülés után rohamosan gyorsult. Orvoshoz kezdtem járni, Tom pedig itthon maradt Dorisszal. Gyógyszereket kezdtem szedni. Először az előírt adagot, később pedig egyre többet és többet. Dorisra pedig mindig Tom vagy babysitterek vigyáztak.A dadákkal sosem bírtam megtalálni a közös nevezőt, így egyik sem bírt hosszabb ideig maradni.

-Ez borzasztó. Hogy lábaltál ki a betegségedből?

-Itt van a kutya elásva. Ez az, amit titokban kell tartanod, Tudod, van egy ikertestvérem és szerencsére nincsenek szembetűnő különbségek köztünk, mint például Tom és Bill anyajegye. Nyolc hónapja a pszichiáterem azt mondta, ha nem megyek rehabilitációra, az életembe fog kerülni a sok gyógyszer. Nem volt más választásom. Monica vette át a helyem és minden hónapban kétszer bejött hozzám. Mindenről mesélt, ami itthon zajlott. Amikor pedig megérkeztél, akkor jött értem. Abban a hét hónapban, amit bent töltöttem, rájöttem, mit műveltem magammal és legfőképpen Dorisszal és Tommal, akiket a legkevésbé akartam megbántani és akik meg sem érdemelték. Nos ezért viselkedtem másként délután, mint reggel.

Rose hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Csak meredt tágra nyílt szemekkel a vele szemben ülő nőre, aki szomorúan pásztázta a talajt.

-Gondolom, most teljes mértékben megvetsz emiatt, de ... 

-Nézd, nem tudom, mit érezhettél és mint mentél keresztül. Viszont ha ezt láttad a legmegfelelőbb és legkézenfekvőbb megoldásnak ahhoz, hogy senki ne sérüljön még jobban, akkor helyesen cselekedtél. Ha azonban azt nézzük, hogy nyolc hónapon keresztül hazudtál mindenkinek, akkor elítélendő, amit tettél. De én nem fogok ...

-Halihó, lányok! - köszönt Bill. - Mi ez a fagyos hangulat? - nézett Rose-ra és Riára.

-Semmi különös - öltött magára egy mosolyt Ria. - Tom?

-A konyhában.

-Doris, kicsim, gyere! Hazajöttek apáék! - kiabált a nő gyermekének.

-Akkor eszünk végre? - kérdezte reménykedve a kislány.

Bementek a házba és Rose elvitte Dorist kezet mosni. Mint minden alkalommal, most is csurom vizesen jöttek ki a fürdőszobából, amin a felnőttek jót mosolyogtak. Még mindig nem szoktak hozzá teljesen, hogy az a húszéves lány mennyire szót tud érteni a hatéves gyerekükkel. Ebéd után Rose felkísérte a délutáni alváshoz Dorist, aki a mese végére már mélyen aludt. Mikor kilépett a szobából, nem várt alak jelent meg hirtelen előtte.

-Minden rendben? - kérdezte Bill.

-Persze, csak máskor ne ijessz meg!

-Ne haragudj! - nézett Bill a lányra mosolyogva. - De én Riára gondoltam. Furcsán csendben volt ebédnél, meg a kertben is olyan szomorúnak tűnt.

-Nem tudom, mi lehet vele. Én nem mondtam neki semmi bántót - mondta Rose. Fájt, hogy hazudnia kellett Billnek,másfelől viszont jól esett neki, hogy a nő megbízott benne. - De miért nem kérdezed meg inkább tőle? Ő biztosan többet tudna mondani.

-Már próbáltam, de nekem nem mondott semmit. Illetve azt mondta, semmi baja.

-Ha ez mondta, így is van. Hidd el!

Bill egy gondterhelt sóhaj után otthagyta Rose-t és a szobájába ment, hogy megszervezze a következő vasárnapot. Egy romantikus vacsorára gondolt, hisz elérkezettnek látta az időt, hogy közölje Rose-zal a felé irányuló érzelmeit. Már csak Tommal kell beszélnie, hogy a következő hétfőn legyenek meg a lány nélkül, és már minden kész is van. Már ami a szervezést illeti. Addig még valahonnan szereznie kell egy csodaszép estélyit Rose-nak. Riától nem tud kérni, hisz a nő magasabb is és nagyobb mellei is vannak, mint Rose-nak. Bill fejében azonban most megszületett a megoldás. Riát el fogja küldeni a lánnyal, hogy vegyenek egy gyönyörű ruhát.