egy kis szösszenet/1.

Sziasztok!
Ma nem részt kaptok, hanem egy kis általános igazságot. Ezt is csak azért, mert én még nem vagyok megkeresztelve, és a pap, akihez járok, adott egy könyvet, amit fejezetenként el kell olvasnom. A kereszténységről szól, viszont mégsem úgy adja a szádba az egészet, hogy csak Isten van és más nem is lehet, és te is csak vallásos lehetsz, mert ha nem, akkor a pokolra kerülsz. Leírja az ellenvetéseket és a mellette szóló igazságokat.
Most viszont nem ilyet hoztam nektek, hanem egy fejezetből fogtok kapni. Remélem, nem riasztok el senkit ezzel!! :)
A Szeretetvágyat pedig vagy ma este, vagy holnap hozom majd!
Addig is jó olvasást!

Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel 

I. könyv - I. rész - 3. lecke - 1. fejezet

"Mikor teljesülnek az ember vágyai?

Mikor találja meg az ember mindazt, amit keres? - Vizsgáljuk meg különböző >irányú< kereséseinket, vágyainkat!

-A pénz-, gazdagság-, birtoklásvágy: ha megkérdeznénk jegyeseket, mikor lesznek egészen boldogok, bizonyára azt válaszolnák: ha megházasodtak és lesz saját lakásuk. De a lakásba bútor is kell! Aztán jó volna egy autó! Később egy jobb márka! - és a vágyakat a végtelenségig sorolhatnánk... - Eszünkbe jut az orosz népmese a halász feleségéről, akinek a csodahal minden kívánságát teljesíti. Az asszony előbb csak dagasztóteknőt kér, aztán házat, grófságot, királyságot, császárságot - s végül Istené akar lenni... Vajon melyik az a gazdagság, amelynél már nem vágyik többre az ember?

-A tudásvágy. - Az értelmes ember tudni akar, mindig többet! Iskolába jár, utazik, olvas. Aztán továbbképzi magát és gondolkozik. De minél többet tud, annál jobban látja, hogy mennyi ismeret van, amit nem sajátított még el. Minden könyvben, amelyet elolvas, száz új kérdés vagy utalás szerepel, amelyeknek még utána szeretne nézni. - W. Thompson, a neves fizikus kora legfelkapottabb tudósa volt. Dúsgazdagság, elismerés és nagy tudományos siker övezte. Élete vége felé - bár teljes szellemi erőben volt, és szinte évről évre új találmánnyal fordította magára a világ figyelmét - mégis így írt: >Egy szó jellemzi azokat az erőfeszítéseket, amelyeket ötven éven keresztül a tudomány fejlesztéséért tettem. Ez a szó így hangzik: balsiker. Ma sem tudok többet az elektromos és mágneses erőkről... (itt felsorol több problémát, amelyeket nem sikerült megoldania)...., mint amennyit kezdő tanár koromban. A balsiker nyomában pedig szükségképpen a szomorúság jár.< Ha nem is merjük kimondani, mégis az az igazság, hogy mi is szívesen tudnánk mindent. Ugye milyen szívesen beülnénk egy mesebeli űrhajóba (az utazásból természetesen minden veszély ki volna zárva), és járnánk be a világűrt, szembenézve a csillagrendszerek és fényévek távlataival és titokzatosságaival?  Vagy milyen jó volna beutazni akár csak Földünk csodás tájait: havasokat, őserdőket és tengereket! Izgalmas volna belátni az atomok belső titkaiba, vagy a fehérjék, a sejtek, a szövetek rejtett életébe. Igen, ahogyan Babits írja: - >a mindenséget vágyom versbe venni< (A lírikus epilógja) -, úgy mi is tudni, látni, ismerni szeretnénk mindent. Hiszen érdekelnek nemcsak a tájak, de a gépek vagy a zene, az atomfizika vagy az irodalom is."