16.5.12

A szív és az ész harcai - 9. rész

Sziasztok, Drágáim!
Sajnálom, kicsit megakadt a tudomány, így csak ma tudtam részt hozni.
Egy valamire megkérhetnélek titeket? A rész alatt találtok olyanokat, hogy szuper, jó, elmegy, katasztrófa. Ha elolvastátok, bejelölnétek az egyiket? Csak hogy tudjam, a rendszeresen kommentelő olvasóimon kívül is van, akinek tetszik. Ez nem arra megy ki, hogy ha nem jelölitek be, bezárom az oldalt, mert nem fogom egyelőre. Csak egy kis plusz löket lenne a következő rész megírásához. :) Köszönöm előre is! <3
Jó olvasást!


9. rész - Állítólag sügős


-Csak hogy tisztában legyél azzal, hová tartozol. Billt sosem kapod meg, mert te csak egy kis cseléd vagy! Hiába nézel rá a kék szemeiddel, hiába teszel akármit is, sosem fog beléd szeretni! - sziszegte dühösen a fogai közül, majd otthagyta Rose-t és visszament a nappaliba.

Rose szemeit elöntötték a könnyek, és nem is az esett neki rosszul, hogy Kate azt mondta, Bill sosem fogja szeretni, hanem az, hogy lecselédezte és lekezelően beszélt vele. Monicáé helyett a saját szobájába ment és nem bírta tovább, szabad utat adott könnyeinek. Bezárta az ajtót, az ágyába dőlt és fejét a párnájába temette, hogy még véletlen sem hallatszódjon ki, hogy sír. Nem akart belegondolni, hogy Kate valószínűleg most megpróbál rámászni Billre. Nem akart ere gondolni, de mégis minden mást megelőzött ez a gondolat, így úgy döntött, bekapcsolja a laptopját, hogy elterelhesse a figyelmét. Épp időben töltött be, ugyanis kopogtak az ajtón, majd a választ meg sem várva próbált meg valaki bejutni.

-Rose, bent vagy? - hallotta Bill aggódó hangját.

-Mit szeretnél? - kérdezte, de hangja a végére elcsuklott.

-Te sírsz, Rose? Engedj be, kérlek! - kérte Bill, de legszívesebben betörte volna az ajtót.

-Most mit tegyek? - suttogta maga elé Rose, majd végül kinyitotta az ajtót.

-Mi történt veled? - csukta be maga mögött az ajtót Bill és szorosan magához ölelte Rose-t.

A lány erősen tartotta magát, hogy ne törjön ki ismét zokogásban, aztán rápillantott az órájára, és már meg is volt a megfelelő indok.


-Csak... tudod... egy emailt olvastam, ami elég szomorú volt, és kicsit megérintett.


-Biztos? - nézett gyanakvóan Bill a lányra.


-Persze - hazudta Rose. Nem tudja, miért, de nem akarta Kate-et bajba keverni, habár megérdemelte volna.


-Akkor jó - csókolta meg gyengéden Rose-t.


A lánynak úgy hiányzott ez, mint egy falat kenyér. Kicsit elfeledtette vele a nemrég történteket, és eszébe juttatta, hogy ő nem csak egy egyszerű cseléd - ahogyan Kate mondta -, hanem azon gyermek nagybátyjának a barátnője, akire vigyáznia kell. Ez pedig büszkeséggel töltötte el. Büszke volt arra, hogy annak a goromba kis ruhatervezőnek mégsincs igaza, valamint arra, hogy egy olyan férfi karjai közt van, mint Bill. Mert meg kell hagyni, Bill Kaulitz nem az átlagos pasik közé tartozott.


-Nem szeretem, ha sírsz - szólalt meg Bill, miután ajkaik elváltak egymástól. - Mikor a reptérről hoztalak, akkor is sírtál. Igaz, akkor miattam, ami borzasztóan bántott.


-Ne aggódj, nem vagyok én az a sírós fajta, csak kicsit érzékeny vagyok. De ígérem, nem fogsz többé sírni látni - mosolygott Rose boldogan.


Egyszer csak meghallották Kate hangját, amint kiabál Billnek, hogy mehet a következő sorozathoz tartozó ruhát felvenni. Bill adott még egy utolsó csókot szerelmének, majd kiment az ajtón. Rose-t majd megette a féltékenység, így ő is kilépett a szobából, hogy Monicához menjen, de Tanja megtalálta őt is. Kedvetlenül ment a nappali felé, már előre félt, hogy mit fog látni, és megérzései nem csaltak. Kate minden alkalmat kihasznált, hogy Bill közelében legyeskedhessen, Billen viszont látta, hogy nem nagyon van ínyére a dolog. Azonban Tanja mintha Kate kezére játszott volna.


-Rose, megkérhetnélek arra, hogy menj el nekem a Mac-be? Ezekre lenne szükségem - nyújtott át Rose-nak egy cetlit -, mert úgy néz ki nem hoztam őket.


-Hát persze - válaszolt Rose egy műmosolyt magára öltve. - És gyalog menjek? Mert akkor holnap délre sem érek vissza.


-Vidd csak el az én kocsim! - szólt neki Bill.


-Kösz. Akkor rögtön jövök - mondta és már a házban sem volt. Távozását egy hangos ajtócsapódás volt, de kintről még hallani lehetett, hogy kiabálva a huzatra fogja.


Bepattant a kocsiba és sosem gondolta volna, de kerékcsikorgatva hajtott el a ház elől. Bekapcsolta a rádiót, a hangerőt feljebb tekerte, hogy valamennyire csillapodjanak a benne tomboló kedélyek, gondolatait pedig próbálta vidámabb és semlegesebb tájakra terelni. Nagy nehezen sikerült is megnyugodnia, mire a Mac-hez ért. Mivel nem Tanja tehet olyan mértékben arról, hogy most feldúlt, úgy gondolta, nem szúr ki vele. Megvett mindent, amit kellett, számlát is kért, majd már sokkal nyugodtabban vezetett hazafelé.


Amikor leparkolt a ház előtt, furcsának találta, hogy az eddig 3 autó helyett most már csak Bill kocsija parkol az udvaron. Vajon hová tűnhetett Kate, Johnatan, Tanja és Chris? Óvatosan lépett be a bejárati ajtón, már a legrosszabbra is felkészült, de csak egy kanapén ücsörgő Billel és egy a konyhából kijövő Monicával találta szemben magát.


-Hát a többiek? - nézett nagy szemekkel a bent lévőkre.


-Elmentek. Akartalak hívni, de a telefonod...


-Igen, tudom, útközben rájöttem, hogy a szobámban maradt - mondta Rose élcesen. - És nem akarták volna megvárni, míg visszaérek ezekkel a holmikkal? - emelte fel a kezében lévő zacskót.


-Tartsd meg! - szólalt meg Monica.


-Vagy majd megadjátok a címet, én meg elküldöm Tanjanak. Viszont ha most megbocsátotok, egyedül szeretnék kicsit lenni - indult el szobája felé. Bill épp felkelt a kanapéról, ezt látva Rose gyorsabb tempóra váltott, berontott az ő kis világába és magára zárta az ajtót.


Legszívesebben földhöz vágta volna a tasakban lévő piperecuccokat, annyira ideges volt, amiért így felültették. Most akkor kellett ez a sok sminkcucc vagy csak azért kellett elmennie, hogy még véletlen se zavarjon a képbe? Sehogyan sem találta a válaszokat, így úgy döntött, megpróbálja felhívni Riát, de a nő telefonja ki volt kapcsolva, így várnia kell, míg Ria bekapcsolja a készüléket és visszahívja őt. Igazából azt sem tudta, mennyi lehet most ott az idő. Ott még nem jártak szüleivel, bár Európán és Kelet-Ázsián kívül nem nagyon voltak máshol. A gondolatmenetnek köszönhetően rájött, hogy már rég beszélt szüleivel, ezért úgy döntött, ír nekik egy emailt. Előtte viszont a laptopja táskájából elővette a fülesét, és egy ütős számot kapcsolt be, a hangerőt pedig maxra vette.




Többször végighallgatta a számot, mire befejezte az üzenetet, elküldte és kikapcsolta a gépet. Egy kicsit meg is könnyebbült talán, de mikor újra a fotózás jutott eszébe, a gyomra ismét görcsbe rándult. Felpattant, kiment, ám arra nem számított, hogy az ajtóban Billbe botlik.


-Á, épp téged kerestelek - vette fel a pókerarcot. - Nem tudod véletlenül Tanja vezetéknevét és címét?


-Minek az neked?


-Csak arra gondoltam, hogy elküldeném neki a dolgait. Ha már megvettem neki, ne maradjon nálam - mentegetőzött Rose.


-Értem, de nem tudom a címét. A vezetékneve pedig James - válaszolt vontatottan Bill. Nem azért jött ide, hogy most ezeket ossza meg Rose-zal.


-És Johnatantól nem tudnád megkérdezni a címét? Vagy az ügynökségét, ahol dolgozik. Az is jó lenne - villantott egy Colgate-mosolyt a lány.


-Gyere ki akkor a nappaliba. Ott van Johnatan névjegye.


-És elkérhetném megint a kocsid? Ígérem, tankolok bele és jövő hónapban beszerzek egy biciklit is, hogy ne mindig a BMW-det kelljen lenyúlnom.


-Persze, csak nyugodtan - nyújtotta át Rose-nak a névjegykártyát, mire a lány elkapta a nyakánál, magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta.


Miután elengedték egymást, Rose fogta a kocsikulcsot, kilépett a házból és a postára ment, ma már másodjára. Feladta a csomagot egy kedves levélt mellékelve Tanjának. Ahogy elhagyta a postát, megkordult a gyomra. Úgy gondolta, meglepi az otthoniakat is, így bement egy pizzériába, ahol rendelt egy vegetáriánusat Billnek és kettő sonkás-kukoricásat Monicának és magának. Ezekre nagyjából még egy órát várt, és mivel a város is bedugult, még egy óra volt a hazafelé út, így már azt hitte, kiesnek a szemei az éhségtől, mire hazaér. Nem szeretett volna egyedül enni, mert akkor biztosan megkívánja a többiektől, és a felét lenyúlja, ami, valljuk be, nem lenne túl igazságos.


Nagy sokára végre beállt az udvarra és szinte szaladt az ajtóig, ahonnan pedig a konyhába. Nem érdekelte most az sem, hogy cipőben caplat végig a házon, majd feltakarít később.


-Hahó, kaja - kiáltotta el magát a konyhából, és mindenkinek egy nagy tányérra tette a pizzáját, aztán egyesével be a mikróba.


-Már azt hittük, sosem érsz haza - mondta Monica, miközben megkapta az ebédjét.


-Voltak rendesen a postán is, a pizzákra egy órát vártam, és nagyjából ugyanennyi volt a hazaút is, mert dugó volt. De ehetnénk, mert menten éhenhalok.


-Akkor jó étvágyat! - szólalt meg Bill.


***
-Na, még mindig nem mondod el, mi a meglepetésem? - csókolta meg Tom kedvese nyakát.


-Nem - sóhajtott fel Ria. - Halálba is szeretkezhetjük magunkat, akkor sem fogod megtudni, majd csak otthon.


-És hogy fogadom majd? Tetszeni fog? - ébredt fel Tomban a kisgyerek.


-Mondd, Tom, én tetszem neked?


-Hogy kérdezhetsz ilyen butaságot, szívem? Hát persze, nem véletlenül szerettem beléd - nézett komolyan a nő szemébe.


-Akkor tetszeni fog, csak meg fogsz lepődni. Nagyon.


-Most még kíváncsibbá tettél, és még 3 napot ki kell bírnom. Ez annyira igazságtalan - vágta be a műdurcit Tom, mire egy lágy csókot kapott Riától.


Már kezdtek volna belemelegedni a dolgokba, mikor az ajtón kopogtak. Tom idegesen magára kapta a köntösét és ajtót nyitott.


-Elnézést a zavarásért uram, de a kedves párját telefonon keresik. Azt mondták, nagyon sürgős - mondta az ajtóban álló férfi, mikor meglátta Tom ideges tekintetét.


-Rendben, köszönöm - vette át a telefont és Riának adta. - Állítólag sürgős.


-Köszi, édes. Halló, Ria Sommerfeld - emelte a füléhez a telefonkagylót.


-Itt pedig a másik feled - hallotta meg Monica hngját és egyből kiverte a víz, szemei hatalmasra nyíltak és egyre mélyebben és sűrűbben vette a levegőt.

5 megjegyzés:

  1. Helló!
    Érdekesen alakítod a dolgokat.
    Most Monica megváltozott, vagy forral még valamit? Kíváncsivá teszel.
    Kate meg mit akar? Tanjaval együtt?? Jól bekavartak.
    Szegény Rose azt sem tudja hol áll a feje!
    Várom a folytatást, mi lesz ebből még. :)
    Puszi Mili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Mili!
      Azt nem mondom, hogy még én sem tudom, mi lesz Monicával, mert akkor nem mondanék igazat, de azt sem mondom, mi lesz vele, mert akkor meg lelőném a poént. ;)
      Kate és Tanja 'műve' egy-két résszel később fog kiderülni, és annyi biztos, hogy nagy port kavar.
      Rose már most összekavarodott valamennyire, és később sem sikerül neki kicsomózni a szálakat.
      Remélem, hétvégéig tudok felrakni részt. A következő fele már megvan, mert természetesen nem úgy írtam meg, ahogyan pár résszel ezelőtt összeállt a fejemben... :P De nem baj, mert szerintem így izgalmasabb. :) Mindenesetre igyekszem. :)
      Köszönöm, hogy írtál! <3
      Puszillak *.*

      Törlés
  2. Szia!
    Most kezdtelek el olvasni és nagyon tetszik az írásod. Nagyon szépen körül tudod írni az épp aktuális hangulatot és mégis egyből leesik mindenkinek miről van szó. És hogy így megtudod írni hát fantasztikus.
    A történetről meg annyit,hogy nagyon izgalmas és tetszik Tanja és Kate rafkója, de reménykedem,hogy Rose erősen fog ellen fog állni.
    Így tovább és sok sikert:)
    Üdv.:glamforever

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Először is üdv itt nálam. :)
    Nagyon szépen köszönöm, annyira jó ilyeneket olvasni. Jó érzéssel tölt el, hogy sikerül átadnom az érzéseket, és hogy erről visszajelzést is kapok.
    A történetben pedig Kate és Tanja húzása is ki fog derülni mindenképp. Rose hozzáállása pedig még számomra is rejtély... :P Még vacillálok, hogyan reagáljon. De mire odakerülünk, meglesz mindenképp. :)
    Köszönöm még egyszer, nagyon jól esett! :)
    Jó olvasást az oldalon!
    Puszillak ^.^

    VálaszTörlés
  4. My favourite:33:DD Nagyon tetszett benne ez az 'el kellene menned a boltba' csel.:D Elsőnek nem jöttem rá, miért akarták:D De megyek tovább, mert már kíváncsi vagyok mit akar fecsegni Monica.:D
    Remek lett! Csókszi!:-DD(L)

    VálaszTörlés