1.5.12

A szív és az ész harcai - 8. rész

Sziasztok, Drágáim!
Elkészült az új rész. Remélem, tetszeni fog, és ehhez is kapok komikat. :) 

Jó olvasást! :D

8. rész - Monica terve. A fotózás kezdete

***
Ria zaklatottan állt a szállásuk előtt. A rossz érzése még mindig megvolt, és valahogy úgy érezte, Rose nem mondta el neki az igazat. Tudta, hogy Monica miatt idegeskedik és azt is, hogy testvére ismét felbukkant valamiért. Aztán egy pillanat alatt eszébe jutott, mi oka lenne Monicának felkeresnie őt. Kezébe temette arcát és gondolatban mindennek lehordta magát, amiért elfelejtett neki pénzt küldeni. Már épp tárcsázta volna testvérét, amikor Tom kilépett az ajtón.


-Minden rendben otthon? - karolta át Tom kedvese derekát.


-Persze, csak Rose titokzatoskodik.


-Hogy érted ezt?


-Rákérdeztem, mi újság Billel, és semmit nem árult el, csak sejtelmesen beszélt - fordult szembe Ria Tommal.


-Majd elmondják, ha hazaértünk. Te jobban vagy már? - nézett aggodalommal a szemében a nőre.


-Fogjuk rá. Tom, készítenél egy forró fürdőt? Mire kész lenne, bent lennék.


-A világ legjobb nőjének bármikor - kacsintott Tom, majd megcsókolta barátnőjét.


Miután Tom bement, Ria még hezitált egy kicsit, de végül felhívta Monicát, aki pár csöngés után fel is vette.


-Nahát, Ria. Minek köszönhetem, hogy felhívtál? - szólalt meg Monica nyájasan.


-Nézd, tudom, hogy nem küldtem a pénzt, de nagyon szépen kérlek, ne menj hozzánk! - könyörgött Ria. - Péntek este érünk haza Tommal, szombaton elutalom a pénzt, és legkésőbb hétfőn megkapod.


-És mi erre a garancia? Mi van, ha átversz?


-Ugyan már, Monica! Az ikertestvéred vagyok, csak nem hazudok neked! De ha már ennyire akarod, akkor ha nem érkezik meg a pénz, eljöhetsz, és kitálalhatsz mindent. Így megfelel?


-Talán. Mellesleg hol vagytok, ahonnan pénteken értek csak haza?


-Kikapcsolódunk, távol az otthoni stressztől. De most mennem kell. Szia - köszönt el, és meg sem várva húga válaszát ismét kikapcsolta a telefont.


Megfordult és Tommal találta szemben magát. A vér is meghűt az ereiben. Nem tudta, mióta áll ott, és ami a legbosszantóbb volt az egészben, hogy ha Tom végig hallotta a beszélgetést, akkor neki be kell vallania mindent, és talán oda az egész élete és visszakerül oda, ahonnan Tom felszedte. A föld alá hat méterrel. Oda lesz az élete, ha Tom elhagyja. Családjának már csak őt és Dorist mondhatja, hisz 5 éve, mióta szüleik meghaltak, Monicától is eltávolodott. Akkor romlott meg ennyire a kapcsolatuk. Nem akart újra visszakerülni oda, de azt sem kockáztathatta, hogy ha Tom nem halott semmit, akkor is bevalljon neki mindent.


-Mióta... állsz... ott?  - kérdezte szaggatottan.


-Csak most jöttem, miért? - értetlenkedett Tom.


-Pfhúúú - fújta ki Ria az eddig bent tartott levegőt. - Már azt hittem, hallottál mindent, mert akkor a meglepetésed mehetett volna a süllyesztőbe - hazudta, de közben rájött, hogy igazából nem is beszélt akkora csacskaságot, hisz ha ez kiderül, mindenki meg fog lepődni.


-Milyen meglepetés? - csillant fel Tom szeme.


-Nem mondom el - nyújtotta rá Ria a nyelvét.


-Ne nyújtogasd a nyelved, cica - rántotta magához Tom szerelmét és hosszan megcsókolta.


Heves csókcsatát vívva jutottak el a fürdőszobába, ahol átadták magukat az élvezeteknek és a délután elmaradtakat többszörösen is pótolták.


***
Eközben Los Angelesben a Nap ismét hatalma alá vette az eget lassacskán felmelegítve ezzel a levegőt és ébredezésre kényszerítve a hétalvókat is. Nem így Rose-t. Habár ma alhatott volna, már hajnal óta fent volt. Még sosem csinált ilyet, de most úgy érezte, megzavarodik, ha nem vezethet egy kicsit, így egy cetlin üzenetet hagyott Billnek, felkapta a kocsikulcsot és elvitte az autót. Útközben beugrott a szupermarketbe némi ebédnek valóért, és a postára is el akart menni, hogy feladhassa a csomagot a szüleinek, de nem tervezett előre, így a doboz otthon maradt. Akkor csak a holnap maradt. Ma már nem akar újra a városba jönni. Elindult hazafelé, és a GPS-nek köszönhetően nem tévedt el, ennek pedig különösen örült. Mire leparkolta a kocsit, Bill már az ajtóban állt és bal kezében a kávéja, a jobban pedig egy szál cigi füstölgött.


-Bill, legalább ne a kávéhoz szívnál el egy szállal! - dorgálta Rose az ajtóban álló férfit és elment mellette.


-De ha így esik jól?  - kérdezett vissza Bill rekedtes hangon. - Amúgy még egy csókot sem kapok?


-Nem, mert büdös bagószagú a szád! - mondta a lány és eltűnt a konyhában és eltervezte, hogy ameddig csak lehet, húzni fogja a férfi agyát.


Bill elnyomta a cigit és ő is a konyhába tért. Átölelte Rose derekát, a fejét pedig a lány vállára hajtotta.


-Ne csináld ezt velem, kérlek! Amióta fent vagyok, arra várok, hogy hazagyere és végre magamhoz ölelhesselek és megcsókolhassalak.


-És ugyan mióta vagy ébren? 10 perce? - kötözködött Rose, miközben igyekezett elrejteni mosolyát.


-Nem. Már lassan egy órája, csak most jöttem le.


-Hát, nem úgy nézel ki, mint aki már régóta fent van - karolta át Rose Bill nyakát.


-Mindig ilyen kötözködős vagy? - húzta fel Bill a szemöldökét.


-Nem. Csak akkor, ha... - kezdett bele, de Bill rátapadt ajkaira.


Rose egy kicsit még húzni akarta Billt, de az nem hagyott neki elég időt, így a lánynak elhajolni sem volt ideje. Lágyan csókolták egymást, Bill végigsimított Rose oldalán, majd keze megpihent a derekán, míg Rose Bill hajába túrt és a nyakát cirógatta. Egyszer csak egy krákogást hallottak, és gyorsan elugrottak egymás elől.


-Hogy... aludtál? - kérdezte Rose teljes zavarban Monicától.


-Köszönöm, jól. Amúgy ne legyél zavarban az érzéseid miatt! - mosolyodott el hamiskásan, hisz borzasztó irigy volt Rose-ra, amiért egy ilyen jó pasi szereti, és belül már az egereket itatta, hogy őt senki nem fogja így szeretni.


-Öhm... szereted a zöldséglevest? - érdeklődött a lány. - Azt terveztem ebédre.


-Ó, a kedvencem!


-Szuper, akkor neki is állok - mondta Rose, és Bill jobbnak látta, ha a lányokat magukra hagyja, mert neki semmi keresnivalója nem volt így már a konyhában.


-Segíthetek? - ajánlotta fel Monica, mert nagyon szimpatikusnak tartotta Rose-t, és talán már a rögeszméi miatt gondolta, hogy ez nem lehet, ilyen lány nem létezik, ezért meg akarta ismerni minél jobban.


-Persze - mosolyodott el Rose és örült annak, hogy a nő nem ellenségeskedik vele.


Nekiálltak megpucolni a zöldségeket, majd feltették főni. A szavak csak úgy folytak ki a szájukon. Hamar megtalálták a közös nevezőt, de a 100%-os bizalom még hiányzott. Így hát Monica sem osztotta meg annyira részletesen, min kaptak össze Riával annyira, hogy Tomnak még be sem mutatta, valamint Rose sem avatta be a magánéletébe. Ennek ellenére jól elbeszélgették az időt, hisz már majdnem dél volt, a levesnek is csak pár perc kellett már, és ebédelhettek. Megterítettek, majd Rose szólt Billnek is, hogy előbójhat a szobájából.


-Ez isteni! - szólalt meg Bill. - Hogy csináltad?


-A szüleimmel fél évet Magyarországon éltünk, és ott anyu egyik kolléganője megtanította anyunak, ő meg nekem. Főznék én mást is, csak mivel vegák vagytok, nincs túl nagy választék.


Bill válaszként elhúzta a száját és inkább folytatta az evést. Monica irigykedve nézte őket és úgy gondolta, hogy még ma elhagyja a házat. Maximum megszáll egy szállodában. Aztán rájött, hogy az nem jó, mert senki nem tudja, hogy Riának van egy ikertestvére, így azt hinnék, ő van ott. Ennyire pedig nem akar keresztbe tenni nővérének. Nem tudta, mi van ilyen hatással rá, talán Rose és Bill, de úgy gondolta, ennyi év viszályoskodás elég volt, és amint Ria és Tom hazaér, kibékül testvérével minden hátsó szándék nélkül. Addig pedig továbbra is a rideg, gúnyos testvér lesz. Legalábbis amit a többiek látnak majd.


-Monica, hahó! Itt vagy? - integetett Bill a nő szeme előtt.


-Ja, persze. Bocsi, csak valamin elgondolkodtam. Kérdeztetek valamit?


-Hát csak azt, hogy meddig maradsz.


-Minimum péntekig. Riával van egy kis elintéznivalóm, aztán attól függ majd, hogy mikor megyek haza.


-Figyelj, mivel holnap jön Ria menedzsere, nem volna túl előnyös, ha itt lennél.


-Menjek el? Mert az sem lenne túl előnyös, ha kint meglátna valaki. Ria nincs itthon, gondolom, Johnatan is így tudja, így ha valaki lefotóz, akkor borul minden.


-Megoldjuk, ne aggódj! - szólt kedvesen Rose. - Szoktál olvasni?


-Amikor időm engedi, midig a kezembe kapok egy könyvet.


-Akkor meg is van! Odaadom a könyvem, bemész a szobámba vagy a tiédbe, és míg itt vannak, addig olvasod. Ha meg kell valami, telefonon keresztül kommunikálunk. Jó így mindenkinek?


-Persze - válaszolt Monica és Bill egyszerre.


Befejezték az ebédet és Monica elvállalta a konyha feltakarítását. Nem mintha olyan sokat kellett volna pakolni és mosogatni, de legalább nem csak élősködik, mint ahogyan azt tette majd' fél éven keresztül. Közben volt ideje gondolkodni. Félt, hogy elhatározása alábbhagy, ahogyan telnek a napok, amit nagyon nem szeretett volna, mert mint rájött, unta már, hogy folyton csak bunkó és lekezelő Riával, holott már csak ketten maradtak a családban és csak egymásra tudnak számítani a bajban. Másfelől pedig izgatott volt mind a holnap, mind a péntek miatt. Kíváncsi volt arra, hogy Rose milyen könyvet ad majd neki, és hogy Ria mit szól a béküléshez.


A nap további része semmittevéssel telt, csak ültek és beszélgettek semmitmondó dolgokról. Bill nem nagyon mutatott érdeklődést Monica iránt, inkább a fotózáson járt az agya. Nem akarta, hogy teljesen kiborítsák, mert akkor mindenkit elküld melegebb éghajlatra, és annak nem lesz jó vége. Este mindenki korán ment aludni, mert másnapra kellett az energia.


Reggel ismét Rose kelt fel elsőként, így főzött kávét Monicának és Billnek, ő pedig ivott egy teát. Nem értette, hogy lehet meginni a kávét, de ez talán annak is köszönhető, hogy szülei sem kávéznak. Amint lefőtt a kávé, felébresztette Billt és Monicát. A nőnek odaadta a könyvet, szerelmét megcsókolta, majd felkapta a dobozt, kölcsönkérte Bill kocsiját és a postára hajtott. Rengeteg ember akart csomagot feladni a korai órák ellenére is. Talán mindenki úgy gondolta, hogy korán reggel alig lesznek, így mindenki egyszerre jött. Mire Rose sorra került, javában elmúlt már fél tíz. A nő a pultnál szerencsétlenkedett még egy sort, így mire hazaért, a fotózás is elkezdődött. Küldött egy bocsánatkérő mosolyt Bill felé, aki bemutatta Johnatannak, Chrisnek és Tanjanak, valamint Kate-nek is.Kate kapásból unszimpatikus volt neki, kezdve azzal, amilyen lekezelően végignézett rajta. Egyfajta riválist látott benne, és hát mondjuk ki, féltékeny volt. Ezt természetesen nem mutatta ki, mert nem akart a 'féltékeny-liba-barátnő' kategóriába tartozni. A menedzser, a fotós és a sminkes barátságosan fogadta., ami némileg kompenzálta a Kate-tel kapcsolatos érzéseit. Kiment a konyhába, és a tegnap vásárolt csemegét és üdítőt és ásványvizet kivitte a nappaliba, ha esetleg valaki kérne. Közben csodálattal nézte, ahogyan Bill a kamera előtt pózol. Aztán észbe kapott és elindult Monicához, ám mielőtt belépett volna a szobába, Kate elkapta a karjánál fogva és maga felé fordította Rose-t.


-Csak hogy tisztában legyél azzal, hová tartozol. Billt sosem kapod meg, mert te csak egy kis cseléd vagy! Hiába nézel rá a kék szemeiddel, hiába teszel akármit is, sosem fog beléd szeretni! - sziszegte dühösen a fogai közül, majd otthagyta Rose-t és visszament a nappaliba.


Rose szemeit elöntötték a könnyek, és nem is az esett neki rosszul, hogy Kate azt mondta, Bill sosem fogja szeretni, hanem az, hogy lecselédezte és lekezelően beszélt vele. Monicáé helyett a saját szobájába ment és nem bírta tovább, szabad utat adott könnyeinek.

3 megjegyzés:

  1. ELSŐ KOMI *.*
    Szia Annette :D:D
    Meg vagyok rökönyödve azon, hogy mennyit tudtál fejlődni első irományod óta. Ez valahányszor erre járok mindig eszembe jut, de még nem jutottam oda, hogy le is írjam neked! Szóval most elmondom: minél több történeted olvasható annál jobban fogalmazol te is :) és imádom a történeted béli változatosságokat is ^^ sok oldalú lánynak tűnsz a monitor mögött bújkálva :D:D

    VálaszTörlés
  2. Helló!
    Nagyon izgalmas rész volt!
    Szerintem is látható a fejlődésed, igaz én csak ezt az egy történetedet olvasom. De a mondás igaz "Gyakorlat teszi a mestert"
    Csak így tovább!
    Puszi Mili

    VálaszTörlés
  3. Úristen... el sem hiszitek, milyen jó ezt olvasni, hogy látjátok a fejlődést. Én ezt nem látom a saját írásaimon és néha úgy érzem, visszamegyek 'kezdő' koromra és borzasztó részt írok meg, de a Ti visszajelzéseitek alapján mégsem teljesen így van. A kommentjeiteket teljesen őszintének érzem, ami segít az előrébb jutásban. És ezeknek annyira örülök, mert mindig egy csomó pluszt ad, és ilyenkor azt érzem, hogy még ha csak Ti ketten írjátok le a véleményeteket, akkor is megéri folytatni. Komolyan megkönnyeztem, amit írtatok. :) Hatalmas ölelés és puszi Nektek! :) Köszönöm, hogy leírtátok! <3

    VálaszTörlés