A szív és az ész harcai - 6. rész

Sziasztok, Drágáim!

Meg is hoztam A szív és az ész harcai részt, ahogy ígértem. :) Megjelenik benne Samantha James Gyöngéd vágyak c. regénye. Ha tehetitek, mindenképp olvassátok el! Én két nap alatt elolvastam, ami rekordnak számít, mert egy vékonyabb könyvet is egy hétig nyúztam. Ha pedig máshogy nem tudjátok, akkor ITT elolvashatjátok. :) Na, de nem is papolok tovább. :)

Jó olvasást! :)

6. rész - Gyöngéd vágyak

Míg Bill a szerelmespárt fuvarozta a reptérre, Rose idegesen söpörte fel a konyhát és az udvart. Mikor meghallotta a kocsiajtó csapódását, idegesen rezzent össze. Úgy érezte, menten összeesik, annyira ideges volt. Gyomra borsónyi méretűre zsugorodott. Valamelyest félt ettől a héttől. Félt kimutatni érzéseit, habár Bill felől viszonzott vonzalmat érzett. Félt, mert megkedvelte a családot, és ha tényleg úgy van, ahogyan a szerződésében, akkor az állásába is kerülhet, ha összejönnek Billel. És félt, mert nem akart úgy járni, mint Theoval. Tudta, hogy félre kell tennie félelmét és el kell felejtenie azt, amit Theo tett vele. Remegő kezekkel visszatette a kerti söprűt a helyére, majd lassan belépkedett a házba. Szétnézett, de nem látta a férfit sehol. Mivel már régen volt ideje olvasni, gondolta, előveszi Samantha James Gyöngéd vágyak című könyvét, melyet még Németországból hozott magával.


-Rose - szólt neki Bill a lépcső tetejéről.


-Mit tehetek érted, Bill? - kérdezte leplezett izgalommal a lány.


-A tegnapi vacsorát pótolhatnánk ma, ha nincs más programod - villantott egy észveszejtő mosolyt a férfi.


-Ezt a nincs más programot úgy mondtad, mintha annyi mindenkit ismernék itt, hogy határidőnaplót kéne vezetnem, kivel mikor találkozom - válaszolt a lány kicsit ingerültebben, mint szeretett volna. - Ne haragudj, persze, hogy jó. Csak tudod, anyát ilyen időtájban szoktam hívni, de most nem vette fel és kicsit aggódom - talált ki gyorsan valami hihetőt.


-Semmi gond - mosolygott ismét Bill. - Valamire megkérhetnélek? - kérdezte, Rose pedig bólintott. - Felvennéd azt a ruhát, amit tegnapra vettetek Riával? - a férfi szeméből gyermeteg izgatottság tükröződött.


-Végül is semmi akadálya nincs. Mellesleg terveztél mára valamit?


-Nem, van egy kis dolgom. Ha kell bármi, szólj nyugodtan, fent leszek a szobámban.


Rose és Bill elindultak a saját szobájuk felé. Rose elővette könyvét és folytatta ott, ahol abbahagyta majd' egy hónapja. Akkora benyomást keltett ez a könyv a lányban, hogy minden apró mozzanatra emlékezett az elejétől egészen idáig. Kényelembe helyezte magát és belemerült az olvasásba.


"-Engedd meg nekem, Heather!-Damien hangja hihetetlenül lágyan csengett. – Engedd meg! Kérlek! Kérlek!

A pillanat elmondhatatlanul meghitt volt, a levegő felforrósodott körülöttük. Heather úgy érezte, a szíve pillanatokon belül kiugrik a mellkasából. Képtelen volt nemet mondani. Isten az égben, képtelen volt rá!

A férfi ujjai megérintették az inget összetartó szalagot a hullámzó keblek fölött. A lány összerezzent. Damien halkan felnevetett.

 – Nyugodj meg! – súgta. – Nem bántalak! Hidd el!

Tekintetük összefonódott. A férfi keze alig mozdult, az ing mégis eltűnt, mintha soha ott sem lett volna.

A lány lesütötte a szemét. Érezte, amint a férfi tekintete a mezítelen felsőtestét fürkészi, nem hagyva ki egyetlen négyzetcentimétert sem. A szobában a csend kezdett nyomasztóvá válni.

– Gyönyörű – mormolta Damien, épp amikor a lány úgy döntött, nem bírja tovább. – Milyen gyönyörű…

Szavai olyanok voltak, mint langyos eső a kiszáradt földnek. Heather kis híján elsírta magát."

Rose szíve hevesebben kezdett verni. Heather Duval alakjával teljesen képes volt azonosulni. Jelen felállásban pedig ez természetes volt. Heather is az érzelmei és az esze közti harcot vívta, ahogyan Rose is. Tovább olvasta a könyvet, ám a két szereplő közti várt beteljesülés most elmaradt. "Talán majd később" - gondolta magában. Csak úgy peregtek a betűk és a történések a szeme előtt, és már megint Heather és Damien közelebbi kapcsolatánál tartott. Izgatottan várta, mi lesz a szerelmesek sorsa, mikor Bill idegesen berontott a szobájába. Ijedtében felsikoltott és eldobta a könyvet a kezéből, ami szegény Bill szeménél csúnya sebet ejtett.

-Köszönöm a kellemes fogadtatást - nevetett zavartan Bill és a szemét fogta.

-Jézusom.. Ne haragudj! Nem tudtam, hogy te vagy. Annyira belemerültem a történésekbe, hogy...

-Semmi baj, Rose. Nem kell magyarázkodnod. Én is szoktam olvasni, bármennyire nem néznéd ki belőlem, és ha megzavarnak közben, akkor a nap további részében mufurc vagyok - nevetett fel ismét Bill.

-Nem mondtam, hogy nem nézném ki belőled. De inkább menj a konyhába, aztán megnézem, mit tettem!

Kimentek a helyiségbe és Rose, ahogy meglátta a sebet és a körülötte lévő lila foltot, elszörnyülködött szemmel nézett a férfire.

-Mi az? Ennyire csúnya? - kérdezte aggódva Bill és az előszobában lévő tükörhöz ment, majd nevetve tért vissza.

-Most mit nevetsz? - háborodott fel a lány, ám szája szélében ott bujkált a mosoly.

-Ettől rémültél meg annyira? - fogta meg a lány kezét.

-És ha megmarad a heg? Elég vékony a szemed alatt a bőr, nehezebben regenerálódik, ergó könnyebben megmarad a sebhely.

-Majd a sminkesek eltüntetik. De nem fog itt maradni, ne aggódj! - nézett a lány szemébe mélyen.

A pillantást Rose is viszonozta, majd egyszerre indultak meg lassan egymás felé. Szemeik a másik írisze és ajkai között ingáztak. Apránként csökkent köztük a távolság, még utoljára egymás szemeibe néztek, majd Bill lágyan megcsókolta Rose-t.