Our dream comes true - 42. rész

Sziasztok, Drágáim!
Tudom, tudom, tegnapra ígértem és meg is kövezhettek, amiért nbem hoztam. De ma kárpótlásul 2 részt kaptok, egyet ebből és egyet Az ész és a szív harcai-ból. Remélem, nem haragszotok nagyon rám. :)
Jó olvasást! :)

Part 42. - Ébredés

Bill, Angie és Mark még mindig nem tudták, mi történt Dorával és a kisbabával. Sajnos az orvost sem tudták megállítani. Pár perc múlva Bill úgy döntött, bemegy bátyjához a kórterembe. Az ajtónyitásra Tom ijedten kapta fel fejét és sírástól vörös szemeivel nézett az ajtóban álló öccsére, majd ismét Dorára emelte tekintetét.


_Elment, Bill... érted? Nincs többé... - csuklott el Tom hangja. - Csupán azért, mert néhány őrült, aki a rajongónknak meri nevezni magát, nem képes elfogadni, hogy boldog vagyok... Dora egyszer sem mondta - folytatta egy kis szünet után -, de láttam rajta, mennyire várja a kicsit... Most pedig ha felébred, azzal kell szembesülnie, hogy a baba nincs többé.


-Sajnálom, Tom! - tette bátyja vállára a kezét Bill. Egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem Dora távozott.


-Ennyit még egy nőért sem küzdöttem, mint Doráért. Szeretem őt, Bill és borzasztó érzés szenvedni látni azt, aki közel áll hozzád, akivel a közös jövőtöket terveztétek el.


-Tom, ha bármiben tudok segíteni, szólj!


-Hát... ha hoznál be néhány cuccot, azt megköszönném. Mark majd segít mindent megtalálni.


-Rendben. Akkor én megyek is.


-Köszönöm, Öcsi! - állt fel Tom és megölelte Billt.


-Ez csak természetes. Légy erős! Ha felébred, hatalmas szüksége lesz rád - mondta a szőke hajú, majd egy utolsó pillantást vetett bátyjára és annak szerelmére és kilépett az ajtón.


Tom visszaült Dora ágyához. Ahogy a lány meggyötört arcát nézte, szíve még jobban megsajdult. Elhatározta magában, hogy egy pillanatra sem hagyja egyedül szerelmét. Ha nem ő, akkor más lesz a lánnyal, de nem engedheti, hogy Dora magába zuhanjon. Míg itt ült és fogta kedvese kezét, nehezen, de rendezte arcvonásait. Nem sokat kellett azonban várnia. Dora ébredezni kezdett. Nehézkesen nyitotta ki a szemeit. Először csak körbenézett, hol is van, majd egy pillanat alatt tudatosult benne, mi is történt. Tomra pillantott, mélykék szemeiből áradt a kétségbeesés.


-Ugye... ugye nem? -csuklott el a hangja, látását pedig könnyek homályosították el.


-Sajnálom, szívem.


-Ne - zokogott fel Dora.


Tomnak a szíve szakadt meg a lány keserves zokogása hallatán. Azt, hogy azzal vigasztalja, nincs semmi baj, gyorsan elvetette. Igenis van baj és ok a szomorúságra. Szerelme hatalmas megrázkódtatás érte most. Dora egy kicsit arrébb húzódott az amúgy is kicsi ágyon és Tomot maga mellé húzta. Szüksége volt most a közelségére. A férfi elhelyezkedett és karjai közé vonta a lányt. A hátát simogatta, mire Dora egy kis idő múltán újra elaludt. Így feküdtek egymás mellett, mikor az ajtó kinyílt és Bill nézett be rajta. Tom intett öccsének, hogy mindjárt megy, az énekes pedig az ajtón kívül várakozott tovább.


-Ne menj el! - nyöszörögte Dora, mikor Tom kimászott mellőle.


-Rögtön jövök, édesem, csak Bill hozott be néhány holmit - válaszolta a férfi és homlokon csókolta a lányt.


Tom halkan becsukta az ajtót és leült öccs mellé a székre.


-Na hogy van? - kérdezte Bill.


-Szerinted? - nézett értelmetlenül öccsére Tom, miközben kezébe kapta a táska pántját, amit elkezdett piszkálni.


-Jó, hülye kérdés volt, tudom. És te? Neked nem kell semmi?


-De. Egy időgép, hogy változtathassal a történteket. Ezen kívül semmi. De ha nem haragszol...


-Persze, menj csak! Ha kell valami, hívj! - mondta Bill és elindult a kijárat felé.


Tom visszaosont a kórterembe. Nem akart visszafeküdni kedvese mellé, mert elég kényelmetlen volt neki is, hát még Dorának. De a lány ezzel nem törődött, inkább alig hallhatóan megkérte a férfit, hogy bújjon vissza mellé. Így feküdtek szótlanul, majd a csendet Tom törte meg.


-Tudom, hogy idiótán hangzik, de hogy érzed magad?


-Borzasztóan. Mintha kitépték volna a lelkem egy részét. Azt hittem, anyámék után nem jön majd semmi rossz, hogy minden jóra fordul és boldogan neveljük majd fel a kcisit. Erre egy kis stressz mindent elintéz...


-Annyira sajnálom! Ez az én hibám is, mert ha nincsenek ilyen elvetemültek, akkor most mi is otthon lehetnénk és várnánk a babát - ostorozta magát Tom.


-Erre ne is gondolj! - nézett a férfire Dora. - Nem a te hibád. Ha valaki hibás, az csakis az az őrült, aki azt a képet a postaládába tette. Ne okold magad, kérlek! - kérte lágy hangon Tomot Dora.


A férfi még közelebb húzta magához szíve választottját. Az idilli pillanatot az orvos zavarta meg. Kicsit fucsán nézett a fiatalokra, de aztán inkább mégsem mondott semmit. Megvizsgálta Dorát, majd minden szó nélkül kiment az ajtón. Egy kis idő múlva egy pótággyal és egy ápolóval tért vissza. Valahogy érezte, hogy megint megesik a szíve a páron, mint eddig szinte az összesen, akit azért hoztak be, mert elvetélt. A férj mindig bennmaradt éjszakára a kedvesével, úgy gondolta, Tomékkal sem lesz ez másképp.


-Gondolom, itt marad Dorával éjszakára - válaszolta meg a fel nem tett kérdést doktor Cole. Tom bólintott.- Nos, ezért hoztuk az ágyat. Dora, az eredmények kielégítőek, de éjszakára benntartjuk. Ha minden rendben lesz, holnap délelőtt már haza is mehet - mosolyodott el kedvesen egy pillanatra az orvos.


Doktor Cole kilépett a kórteremből, a szerelmesek pedig az egymás mellé tolt ágyon próbáltak kényelembe helyezkedni, de mivel az a 10 centis rés ott volt a két ágy között, ismét egy ágyon kötött ki. Éjjel Dora néhányszor felriadt, de Tomnak sikerült megnyugtatnia. Reggel a lány hamarabb kelt és elgondolkozott, hogy vajon mi lehet az, amit Tom ennyire szeret benne, ami miatt még mindig kitart mellette. Más férfi már rég otthagyta volna, amint kiderült, hogy mástól terhes, de Tom nem tette. Más már rég otthagyta volna azért is, mert még mindig nem feküdtek le a terhessége miatt. De Tom ezt sem tette. Tényleg ennyit jelentene az, ha valaki igazán szerelmes a másikba?