A szív és az ész harcai - 5. rész

Sziasztok, Drágáim!
Kicsit sokáig húztam és már ígérgettem is a részt, azonban sajnos nem bírtam hoztani nektek a folytatást. Most viszont megérkezett, és Minike, remélem, megérte várni rá! :)
Jó olvasását! :)

5. rész - Mit tegyek?

Rose és Ria egy gyönyörű, fekete estélyi ruhát vásároltak. Titokban vitték be Rose szobájába, nehogy valamelyik férfi vagy esetleg Doris meglássa a csodás ruhakölteményt. Rose nagyon várta már a vasárnapot, és kedd révén elég messzinek tűnt ez a nap. 


Szombat délután Dorisszal rajzoltak, amikor Bill feldúltan becsörtetett a konyhába. Idegesen a konyhapultra vágta telefonját, majd beletúrt a hajába.


-Bill bácsi, mi a baj?  - szaladt oda Doris. 


-Apának és nekem holnap be kell mennünk dolgozni. És sem apukád, sem én nem így terveztük a holnapi napot - guggolt le a kislányhoz Bill.


-Akkor Rose-zal rajzolunk neked valamit, hogy ne legyél szomorú! - jelentette ki Doris és már vissza is szaladt a nappaliba rajzolni. 


Bill fel akart menni Tomhoz, de közben meglátta a számára legfontosabb lányt és az unokahúgát a nappaliban rajzolni. Nem bírta ki, hogy ne mosolyogjon rajtuk. Szívmelengető látvány volt őket így látni, és Bill elgondolkozott azon, hogy vajon ha lesz, akkor az ő gyermekükkel is ilyen gondosan fog foglalkozni? És vajon nekik szükségük lesz majd babysitterre? 


"Ugyan már, még össze sem jöttünk! És hanem is akar tőlem semmit? Inkább felmegyek Tomhoz, addig sem ilyeneken jár az agyam." - futott át Bill agyán a gondolat. Felvonszolta magát a lépcsőn és bekopogott bátyjáékhoz. Nem akart semmit megzavarni.


-Gyere! - hallotta meg az ajtó mögül Ria hangját.


-Ria, egy kicsit egyedül tudnál minket hagyni, kérlek? - kérdezte a szőke hajú.


-Persze. Doris és Rose?


-A nappaliban találod őket - válaszolt mosolyogva Bill, sógornője pedig végre kiment a szobából. - Gáz van, Tom.


-Mi az, öcsi? - rémült meg Tom.


-Holnap be kell mennünk. Most hívott David, hogy 9-re legyünk bent és valószínűleg estig nem szabadulunk.


-Ne csináld már! - nézett a fonatos öccsére. - Nem jó vicc!


-Fogd fel, hogy holnap dolgoznunk kell! És nem, nem tudom, miért pont vasárnap! Csak még mielőtt megkérdeznéd.


-Hogy csessze meg David! Holnap pedig el akartam menni a lányokkal a parkba meg amerre akartak volna, de így akkor nem lesz semmi. És akkor így a te programod is keresztül van vágva.


-Pontosan - sóhajtott Bill. - De már van egy jobb ötletem! - kiáltott fel és se szó, se beszéd kirohant bátyja szobájából.


Leszaladt a konyhába a telefonjáért, majd vissza a lépcsőn a szobájába vette az irányt. Davidet és Johnatant, Ria managerét is felhívta és a fiatalok tudta nélkül egy hét pihenőt kért nekik. A két férfi nehezen, de belement a tervbe, mikor Bill közölte velük, hogy mit eszelt ki. Ezután Rose keresésére indult, aki még mindig a nappaliban alkotott Dorisszal, Ria pedig épp egy tálcán hozott be inni a művészeknek és magának. Bill kihívta Rose-t a kertbe, ahol elmondta neki, hogy a holnap estének lőttek.


Rose úgy érezte, hatalmas pofont kevertek le neki. Annyira készült erre az estére, erre a fiúk managere egy tollvonással keresztülhúzza az egészet. Pedig azt hitte, végre bevallhatja Billnek, mit is érez iránta. Egy kicsit félt, hisz nem volt biztos az énekes érzéseiben - legalábbis amit ő érzékelt -, de mindenképp a férfi tudtára akarta adni. Ami viszont egy kicsit vigasztalta, hogy a jövő hete lazább lesz, így hátha tud Billel beszélni. Ugyanis Doris egy rajztáborba megy az osztállyal, amolyan osztálykirándulás féle.


"Ria dolgozni fog, Tom egyik nap valószínűleg el is kíséri, Bill pedig itthon lesz. Majd akkor beszélek vele." - tervezte el szépen és megfordult az is a fejében, hogy inkább most mondja el Billnek, hogy szereti, nem vár vele jövő hétig. Aztán el is vetette, hisz tényleg kell neki az a pár nap, míg az énekessel kettesben maradnak a házban.


Mindketten szomorkásan lépkedtek vissza a házba, de mire Rose Dorishoz ért, a szomorúság eltűnt arcáról. És bármennyire mardosták belülről a könnyek, félre kellett tennie, hogy a kislány ne vegye észre. Estefelé elvitte Dorist fürdeni, aminek következtében a fürdőszoba ismételnten úszott a habos víztől. Felmentek Doris szobájába, ahol Ria már várta őket, hogy lányának esti mesét olvashasson. Rose félig vizes ruhában indult vissza a szobájába, hogy pizsamájával a kezében a fürdőszobába igyekezhessen és levehesse magáról a nedves holmikat. Lefelé menet elsétált Tomék szobája előtt, ahol egy "Hidd el, tetszeni fog!"-ot hallott. Nem hallgatózott, sosem szeretett ily módon tudomást szerezni a dolgokról. Ha akarják, elmondják neki.


Vasárnap ismét hárman lányok voltak otthon, Dorisnak azonban jó napja volt, mert ő dönthette el, mit süssenek. Az ebédet már nem szabhatta meg, mert akkor minden csokiszirupból, gumicukorból, csokiból és tejszínhabból állt volna. Még a süteménynél is le kellett beszélni a gumicukortortáról. Így maradt a piskótatekercs - Doris kedvence -, és természetesen nem hiányozhattak a gumimacik a piskótára kent lekvárról. A délutánt mesenézéssel töltötték, majd megfürdették Dorist. Mivel Bill és Tom este 8-kor sem voltak még otthon, a kislány kénytelen volt apja jóéjtpuszija nélkül nyugovóra térni.


Hétfő reggel Ria elvitte Dorist az előkészítő iskolába (az ovi és az általános között van az amerikai és brit gyerekeknek - a szerk.), ahonnan a táborba indulnak. Megvárta, míg a busz elindult a sok izgága gyermekkel, majd egy gyors reggelivásárlás után sietve lépett be a bejárati ajtón. Tom és ő még nem tudtak semmit Bill tervéről, így azt hitte, el fog késni. Gyorsan kipakolta a szatyorból a még langyos péksüteményeket és szólt mindenkinek, hogy jöjjenek reggelizni.


-Fontos bejelentenivalóm van - szólalt meg Bill. - Tom, Ria, van három órátok, hogy összepakoljatok mindent, ami egy hétre kell a Maldívokra!


-Minek pakolnánk össze? - kérdezte Tom.


-Azért, drága bátyám, mert három óra múlva indulnotok kell a reptérre. Pénteken pedig mire Doris hazaér, ti is itthon lesztek! Itt vannak a jegyek - nyújtotta át bátyjának és sógornőjének a borítékot, melyben a repülőjegyek pihentek.


-És Johnatannal mit kezdjek? Nem fog elengedni! - mondta Ria.


-Már elengedett! - húzódott elégedett vigyorra Bill szája.


-Szóval már mindent elintéztél? - kérdezte Tom, mire Bill bólintott egyet. - És mindezt miért kapjuk?


-Úgy érzem, nem árt, egy kicsit felpezsdítenetek a házas életeteket! - kacsintott Bill Tomra.


-Akkor köszönjük, Bill! - mosolygott Ria.


Tom és Ria reggeli után elindultak a szobájukba összepakolni, Rose pedig Billel és a gondolataival a konyhában maradt.


"Mit tegyek most? Egy hétig Billel kettesben ebben a nagy házban. Most már biztosan nem fogom tudni tűrtőztetni magam. Ahogy ismerem magam, már ma ki fog csúszni a számon, hogy szeretem. De nem szerethetem! Miatta ment tönkre az életem. Viszont ő hozott még több színt az életembe! Ráadásul Natalja jegyzeteiben is az állt, hogy a fogalkoztató családdal és a családtagokkal nem alakulhat ki mély érzelmeken alapuló kapcsolat. Mit tegyek?" - sóhajtott fel Rose, majd végső kétségbeesésében bement a szobájába, hogy valahogy segítséget kérjen édesnyjától. Vele sajnos nem bírt most beszélni, de még édesapjával sem, úgyhogy most magára maradt. Már csak arra kell rájönnie, a szívére vagy az eszére hallgasson?