Our dream comes true - 39. rész

Sziasztok, Drágáim!
Hoztam az új részt. Remélem, nagyobb sikernek örvend majd, mint az előző rész. :)
Jó olvasást!

Part 39. - Rémálom

Heves csókcsatánkat Bill zavarta meg, aki belecsípett mindkettőnk combjába. Úgy rebbentünk szét, mint a madarak, akiket elhessegetnek.


-Hey, ezt most miért? - nyavalygott Tom.


-Viselkedjetek már! Jó, hogy nem fekszetek már le kapásból! - szólt ránk Bill halványan mosolyogva.


-Pedig az volt a célunk! - kezdtem el most én a bolondját járatni vele. - Nem akartuk ennyire konkrétan kimondani, csak egy pár füldugót kaptál az éjjeli szekrényedre, hogy legalább aludni tudj!


-Ne csináljátok már! - kiáltott és felrohant a lépcsőn. Még a tetejéig is alig ért el, mikor kitört belőlünk a hahota. - Átvertetek, mi? - fordult vissza, mire mi még jobban elkezdtünk nevetni. - Ó, hogy mit kaptok ezért, ha már otthon leszünk!


-Na mi ez a jókedv, gyerekek? - jött be Simone.


-Csak Billt egy kicsit megvicceltük, anya - szólalt meg Tom.


Szegény Bill! Tom is átverte, most még én is.-.. Már előre félek, mi lesz LA-ben. Csak remélni tudom, hogy nem hatványozottan kapjuk vissza.


A délután már csupa móka és kacagás volt. A családi hangulathoz már csak Gordon hiányzott. Ha az ikrek anyukája ilyen kedves, akkor Gordon sem lehet másmilyen. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen csupaszív asszony egy agresszív, goromba emberrel éljen együtt.


-Kicsim, ha nem gond, elmennék aludni. Már nagyon fáradt vagyok - szóltam este Tomnak, miután bejöttünk az udvarról.


-Persze, menj csak! Rögtön megyek én is! - adott egy csókot, majd el is tűnt a szemem elől.


Felmentem a szobánkba, elővettem a pizsamám, majd elmentem letusolni. Már majdnem aludtam, mikor Tom kinyitotta az ajtót és majdnem felbukott valamiben.


-Mit csináltál? - kérdeztem, mert olyan aranyos volt, ahogy suttogva szitkozódott. 


-Belerúgtam az ajtófélfába - nyögött fel fájdalmasan. Én pedig együttérzésképpen kinevettem szegényt. - Hékás, ez nem vicces!


-Dehogynem! De inkább feküdj ide mellém! Nem tudok nélküled aludni.


Tom bebújt mellém a takaró alá, így meglehetősen hamar elaludtam. Éjszaka viszont ismét álmodtam. Annyira valóságosnak tűnt az egész. Egy elvetemült rajongó elrabolta a gyermekemet, Tom és én pedig tehetetlenek voltunk, ahogyan a rendőrség, a titkosszolgálat és mindenki. Aztán pedig kaptunk egy képet ettől a mentális problémákkal rendelkező lánytól, amint a kisbabánk halott. Kiabáltam egy nagyot, majd hirtelen felültem az ágyban és elkezdtem zokogni. Tom pedig nem volt mellettem. Ez még jobban megrémisztett.  Kilépkedtem a szobában lévő fürdőbe kicsit lenyugodni. Megmostam az arcom, aztán visszamentem az ágyba. Tom még mindig sehol sem volt. Próbáltam visszaaludni, de mindig, mikor lehunytam a szemem, az a félelmetes, gusztustalan kép lebegett a szemem előtt. Úgy döntöttem, alvás helyett ismét előveszem a fényképalbumom és fellapozom. Képnézegetés közben rengeteg gondolat támadott meg. Vajon miért álmodtam már másodjára ilyet? Talán a sors is úgy akarná, hogy ne szülessen meg a baba? Nem, erre gondolnom sem szabad. A kis pocaklakó hat és fél hónap múlva világra jön. Addig jártattam az agytekervényeimet, mígnem sikerült elszunnyadnom. Egyszer csak arra riadtam fel, hogy valaki megpróbálja kivenni a kezemből az albumot.


-Mikor kimentem, ez még nem volt nálad, édesem - nézett rám kedvesen Tom.


-Most viszont itt van - mondtam nem túl kedvesen.


-Miért vagy ilyen goromba, Dora? Valami rosszat tettem? - kérdezte, mialatt befeküdt mellém.


-Lehet... nem tudom... nem... Merre voltál? - bújtam hozzá.


-Csak elugrottunk Gordonért, mert lerobban a kocsija.


-Ne hagyj egyedül többet éjszakára, kérlek!


-Mi történt, édesem? - kérdezte Tom. A teste teljesen megfeszült.


-Megint rémálmom volt - csuklott el a hangom. - Amikor veled alszom, semmi ilyen nincs, de mikor nélküled alszom, felszínre törnek ezek a rondaságok.


Tom szorosan a karjaiba zárt és simogatni kezdte a hátam. Hamar vissza is aludtam, és tényleg úgy volt, ahogy mondtam. Ha Tom mellettem fekszik, nincsenek rémálmaim, ha pedig nincs mellettem, akkor meg vannak. Lehet, hogy olyankor, mikor Tom nincs itt, nem érzem úgy, hogy van valaki, aki meg tud védeni.