Our dream comes true - 36. rész

Sziasztok, Drágáim!
Lassan egy hét után van új rész! Sajnálom, hogy eddig nem hoztam. Ez nem lett a legjobb rész, remélem, attól függetlenül tetszik majd! :)
Jó olvasást!

Part 36. - A titokra fény derül

Délután Angie mégis csak átugrott. Egy kicsit távolságtartóan ugyan, de beszélgettünk. Nem akartam szegényt letámadni azzal, hogy mi nyomja a lelkét. Majd ha már ismét közelebb enged magához. Lényegében semmi világot megváltoztató dologról nem beszéltünk. Csupa-csupa apróság és lényegtelen dolog.


-Egy pillanat - szóltam, mikor megcsörrent a telefonom.


Kimentem a kertbe, így Tom és Angie egyedül maradtak. Mark a szobámban henyélt immáron sokadik napja. David keresett a turnéval kapcsolatban, amit már annyiszor átrágtunk, hogy ha nem lesz minden tökéletes, eldobom az agyam. Már majdnem a nappaliban voltam, mikor érdekes beszélgetés ütötte meg a fülem. A konyhából hallgattam tovább.


-Angie, kérlek mondd el, mi az, amiért ennyire kerülöd Dorát! Tudod, nem mondja és próbálja erősnek mutatni magát, de én látom rajta, hogy ez nagyon aggasztja.


-Nem szeretném, ne haragudj, Tom.


_Angie, kérlek szépen! Tőlem nem fogja megtudni! Ígérem! - érvelt Tom. És igaza is volt, mert nem ő fogja nekem elmondani. A saját fülemmel leszek tanúja a dolognak.


-Tudod, mikor még szinte épp hogy 16 évesek lettünk, akkor összejöttem Stefannal. Minden zökkenőmentes volt egészen addig, míg le nem feküdtünk. Nekem ő volt az első, és annak ellenére, hogy védekezett, valahogy sikerült teherbe ejtenie - ezt nekem nem is mondta! Én erről miért nem tudok? - Aztán egy hétre eltűntem. Illetve azt mondtam mindenkinek, hogy a nagyimhoz megyünk, mert beteg. Mi viszont elutaztunk Hamburgba anya egy jó ismerőséhez, aki nőgyógyász volt. 17 évesen túlestem az első abortuszomon. Ezt még Dora sem tudta. Stefan pedig még akkor dobott, mikor kiderült, hogy állapotos lettem. Egy fél év múlva pedig kiderült, hogy soha többé nem lehet gyerekem - sírta el magát Angie, és az én könnyeim is eleredtek.


-És ezért távolodtál el Dorától?


-Igen. Rosszul esett, hogy ő lehet anya, én meg nem. Aztán mikor mondta, hogy kitől van a gyerek, még jobban felment bennem a pumpa. Az i-re mégis az tette fel a pontot, hogy eszébe sem jutott, hogy elvetesse a babát.


-És ezt nekem miért nem mondtad el, Angie? Azt hittem, vagyunk olyan jó barátok, hogy bármi rosszról képesek legyünk felnőttként beszélni! - fedtem fel magam. Nem voltam sem mérges, sem ideges.


-Te az egészet hallottad? - nézett rám riadtan barátnőm.


-Igen.


-Ne haragudjatok, mennem kell - ugrott volna fel, de Tom elkapta a karjánál.


-Nem mész sehová! Majd én hazamegyek, ti meg beszéljétek ki magatokból a problémákat! - mondta Tom, majd felkelt és egy rövid csók után már ment is.


-Angie, miért nem mondtad, hogy mi történt? - ültem le mellé a kanapéra. - Melletted lettem volna és segítettem volna túllépni rajta. Nem ítéltelek volna el, tudhatnád!


-Hogyne tudnám! Ne haragudj! És azért se, hogy ilyen gyerekesen viselkedtem mostanában! Nem is gondoltam bele a te helyzetedbe. Csak magammal foglalkoztam. Borzasztóan sajnálom!


-Már hogy haragudnék rád? Hisz a legjobb barátnőm vagy! Csak kár, hogy nem voltál itt, mikor anyáék elküldtek a búsba! - nevettem fel kényszeredetten. - Meg úgy általában! Hiányoztál nagyon - öleltem meg, amit kis fáziskéséssel viszonzott is.


Kora estig beszélgettünk. Végre ismét olyanok voltunk, mint egy hónapja. Most lettem teljesen önmagam. Újra felszabadult lettem, nem kattogott Angie-n az agyam.Elmondhatatlanul boldog voltam! És rájöttem egy fontos dologra. Ha nincs melletted a családod és van egy ilyen szuper barátnőd, mint Angie, valamint olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek, és te is őket, ők lesznek az új családod. Őket tudod riasztani, ha valami nyomja a lelked, közvetlenül tőlük hallod, miért boldogok, és ők is zaklathatnak akár az éjszaka közepén, hogy elpanaszolják a problémájukat és te adj nekik tanácsot. Magyarán család nélkül még eléldegélhetsz, de a barátokra mindig szükséged lesz.