Our dream comes true - 34. rész

Sziasztok, Drágáim!
Ma nagyon jó napotok van, mert hoztam még egy részt! :) Leona, remélem elég gyors voltam! :) Angel, végre megtudhatod, miért változtak meg Dora szülei! :) 
Jó olvasást!

Part 34. - Tessék???

Kellemesen pihentünk egymás karjában, mikor egy csattanást hallottunk, majd valamilyen üveg törését. Azonnal az ablakhoz rohantunk és a látvány nagyon megijesztett mindkettőnket. Bill kocsija egy halom roncs lett, semmi mozgás nem volt a kocsi körül. Az egész valahogy úgy nézett ki, hogy Bill kocsija a járdasziget mellett parkolt, az oldalába frontálisan belement egy másik kocsi. Pont a vezető felőli oldalon. Tommal kirohantunk a kocsihoz, Bill pedig a földön ült teljes sokkhatás alatt.


-Bill, Bill, jól vagy? Nem sérültél meg? - aggódott Tom.


-O... Oda a gyönyörű kocsim... - dadogta Bill. - Ennek már annyi.


-Nem érdekel most a kocsi! Te nem sérültél meg?


-Úgy nézek én ki, mint aki megsérült? - pattant fel a betonról. - Most lett totálkáros a kocsim, mert egy idióta nem képes betartani a közlekedési szabályokat! Nem én sérültem meg, hanem a kocsim! - kiabált Bill.


-Tudom, hogy nem segít - fogtam meg a kezét -, de nyugodj meg. Senkinek sem lesz jobb, ha csak üvöltözöl mindenkivel. Majd veszel egy másik kocsit, vagy veszek neked egyet én. Csak ne ordibálj!


Bill magába roskadva visszaült a földre és vártuk a rendőröket, akit időközben Tom hívott ki. Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor Billt egy karcolás nélkül. Ha még neki is baja esik, nem tudom, hogyan dolgoztuk volna fel. Szívesen várakoztam volna kint, de megcsörrent a telefonom. Anya hívott. Gondolkoztam, hogy nem veszem fel, de nem fogok az ő szintjükre lesüllyedni, így a kert felé vettem az irányt.


-Szia, anya - vettem fel.


-Szia, kincsem! Tudnál egy kis időt szakítani rám?


-Természetesen. Miről szeretnél beszélni?


-Az újságokról. Illetve arról, hogy miért folyamodtunk ehhez.


-Kíváncsian hallgatom, anya - mondtam neki kimérten.


-Tudod, apád kölcsönkért egy drogbárótól, és régen túl voltunk már a határidőn. Így sajnos nem volt más választásunk. Ami pénzt pedig a hírért kaptunk, éppen fedezte a tartozást.


-Mi az hogy nem volt más választásotok? - esett le egy pillanattal később, mit is mondott anya. - Ha szóltál volna, valahogy segítettem volna!


-Nem akartalak még ezzel is terhelni, kislányom!


-Mondd, mit ártottam én nektek? Miért viselkedtek velem így? Teljesen kifordultatok önmagatokból, mióta eljöttem otthonról! És mióta kiderült, hogy terhes vagyok, Angie is elfordult tőlem. Mivel érdemlem ezt ki?


-Fogalmam sincs, mi lett velünk. Elmentél, utána pedig egyre többet veszekedtünk és ...


-És ez okot ad arra, hogy azt mondd, ne kérjek tőled segítséget és nem érdekel az első unokád sem?


-Nem, de azt komolyan gondoltam. Tudom, hogy ez fáj most neked, de én nem fogok egy olyan gyermek nevelésénél asszisztálni, aki egy ferde este eredménye lett. És apád is így gondolja.


-Te... Tessék? Ezt jól hallottam?


-Igen, kislányom!


-Akkor innentől kezdve ne hívj se kislányomnak, se másnak! És tudod, mit? Megfogadom a tanácsod, és többet nem kereslek! Szia! - meg sem várva válaszát bontottam a hívást, majd földhöz vágtam a telefonom, ami apró darabokra tört.


Leültem a hintaágyra és csak bambultam magam elé. Hogy mondhat ilyet a saját anyám? Az ő helyében örülnék, hogy nagymama leszek. Egy pillanatig sem gondolkoznék azon, hogy segítsek-e a gyerekemnek a sajátját felnevelni. Inkább amilyen gyakran csak tudnék, mellette lennék és elmondanám neki, mit éreztem én, mikor állapotos voltam. Ültem, és egyre csak az szaladgált a fejemben, amit anya mondott, hogy még véletlen sem akar részt venni a gyerekem életében. Angie-nek is ez lehet a baja, hogy nem Tomtól van a pocaklakó? Gondolataimból Tom ébresztett fel.


-Na, mi van a szüleiddel? Velük beszéltél, ugye? - szegény milyen reménykedve kérdezte ezt. - És mi lelte a telefonod?


-Anyám. Kicsit padlóra küldött ismét, és a telefonom bánta - bújtam oda hozzá. - Olyan jó, hogy te itt vagy nekem. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled - csuklott el a hangom. Választ nem kaptam, csak egy lágy, szenvedélyes csókot.


-Édesem, beszéltem anyuval. Jövő hét végén szívesen látnak minket ebédre. Daviddel is beszéltem már, ő sem látta semmi akadályát, hogy hazamenjünk egy pár napra a turné előtt.


-Rendben - válaszoltan teljesen nyugodtan.


-Rendben? Nem is izgulsz, hogy végre megismered a szüleimet? - kérdezte, ám hallottam a hangján, hogy mosolyog.


-Elhiszed, hogy más esetben kifordulnék önmagamból és fel-alá szaladgálnék a házban, mint a mérgezett patkány? De jelen pillanatban semmihez sincs energiám. Kicsit feltöltődöm és olyan leszek, mint reggel. Csak menjünk be.


A nappali felé vettük az irányt, ledőltünk a kanapéra, majd Tom bekapcsolta a TV-t. Én abban a pillanatban elaludtam, ahogy elkezdődött az első reklámblokk.


***
-Basszus, ezt nem fogom sokáig bírni! - gondolta Tom. - Még egy lány kedvéért sem vontam meg magamtól ennyi ideig a szexet. És ezt is csak a terhessége miatt. A doki azt mondta, a harmadik hónapot mindenképp várjuk meg, utána is csak akkor, ha a kismama akarja. Nem is tudom, mit gondolt. Talán majd megerőszakolom a terhes barátnőmet? Ó, Dora, ha te tudnád, mit teszel most velem! A forró leheleted csiklandozza a nyakamat, ez pedig totál beindít. Csak telne már az idő, és lennénk már túl a harmadik hónapon!
***