16.9.11

Our dream comes true - 31. rész

Sziasztok, Drágáim!
Ahogy ígértem, itt a rész! Elég fordulatos lett szerintem, de remélem, tetszeni fog nektek! :)
Jó olvasást!



Part 31. - Változások


Ami viszont a legtöbb boldogsággal tölt el, hogy Tomon is látom, mennyire izgatott, mikor a hogylétem felől érdeklődik és mikor azt kérdezi, mikor lesz a következő vizsgálat, amelyikre elkísérhet. Anya és apa viszont nem fogadták kitörő örömmel. Arról beszéltek mindketten, hogy ez túl korai, miért nem mentem abortuszra, ami pedig a legrosszabbul esett, az az, hogy azt mondták, ne számítsak a gyerekneveléssel kapcsolatos segítségükre, valamint nem is érdekli őket az unokájuk. Mikor meghallottam, kiesett a telefonom a kezemből és azt hittem lefordulok a székről. Mi van mostanában a környezetemben élőkkel? Mindenki kifordult magából? Vagy csak a terhességem miatt gondolom ezt? Vagy egyáltalán miért ér engem ennyi csapás mostanában? Á, kár is ezen rágódni, mert választ úgysem kapok egyik kérdésemre.


Angie is teljesen megváltozott, mióta kiderült, hogy állapotos vagyok. Mintha elfordult volna tőlem, mintha nem is lettünk volna gyerekkorunk óta a legjobb barátnők. Egyedül Tom és Bill volt az, akit bármikor hívhattam, ha szükségem volt rájuk. Mark pedig leste minden kívánságom, holott nem is lett volna neki muszáj. Nem tudtam, hogy ilyen jó, ha van az embernek egy öccse. A többiek meg csak akkor kérdeztek rá., hogy vagyok, ha összeült a csapat egy kis megbeszélésre. Nem csinálhattam semmit, ami szerintük kicsit is megterhelő, nem nagyon tetszettek nekik a koncerttel kapcsolatos ötleteim, így Tomon keresztül tudták meg az újdonságokat. Tom szájából viszont már nagyon jó ötletnek találták. Lehet, paranoiás vagyok, de kezdem úgy érezni, hogy terhesen lassan mindenkinek púp leszek a hátán. Ezek után már nem tudok másra gondolni.


Eljött a második vizsgálat ideje is. Délutánra kaptam időpontot, de Tom már reggel óta itt szorgoskodik körülöttem. Szerintem ő jobban izgul, mint én. Irtó aranyos.


-Édesem, mikorra kell mennünk? - kérdezte Tom ismét körülöttem legyeskedve.


-Egyetlenem, fél háromra van időpontom, most pedig még csak dél múlt pár perccel. Légy egy kicsit türelmesebb! - csókoltam meg.


-Akkor menjünk valamerre, mert nem bírok már tovább itt ülni egy helyben.


-Rendben, csak hozom a táskám.


Összekaptam magam, majd Tommal elindultunk egy kávézó felé. Már csak egy pár méterre voltunk, mikor egy kb velem egyidős lány jött felénk egy újsággal a kezében, majd egyszer csak megállt előttünk.


-Ne haragudjatok a zavarásért, de igazak a pletykák? - tért rögtön a lényegre.


-Miféle pletykákra gondolsz? - érdeklődtem.


-Hát ezek - mondta s átnyújtotta a kezében lévő szennylapot.


-"Tom Kaulitznak terhes barátnője van?" - olvastam hangosan és erősen meg kellett kapaszkodnom Tomban, hogy ne essek össze. - Ez... ezt meg honnan... hogy... ki? - dadogtam össze vissza.


-Ez most mire volt jó, megmondanád? - kérdezte Tom ingerülten, miközben szorosan tartott a karjaiban.


-Én csak kíváncsi voltam. Nem akartam ezzel rosszat. Én... Sajnálom, csak sok boldogságot akartam kívánni, ha igaz, ha nem.


-Semmi gond, köszönjük szépen. De ha nem gond, mi most mennénk - zártam rövidre a dolgokat. - Szia.


-Sziasztok - köszönt az ismeretlen is, majd különváltak útjaink.


Tommal beültünk a kávézóba, én meg azon agyaltam, kinek járhatott el a szája. Nekem biztosan nem. Tom és Bill is tartották a szájukat. Mark nem sorolható a potenciális árulók közé. Igazából senkit sem tudok megnevezni, aki 100%, hogy a médiának eljuttatta.


-Hahó, Dora!


-Mi? Szóltál?


-Csak azt akartam kérdezni, jobban mondva a pincér, hogy mit kérsz.


-Öhm... valami nyugtató teájuk van? - kérdeztem.


-Természetesen. Hozhatok akkor egyet a hölgynek? - kérdezte kedvesen, én pedig bólintottam, majd elment.


-Te már rendeltél? - néztem Tomra.


-Igen. Dora, én nem tudom, ki szivárogtatta ezt ki, de ha megtudom, kitekerem a nyakát - mondta agresszíven. 


-Egyetlenem, kérlek, ne most beszéljük ez meg. Esetleg délután, vagy holnap, vagy valamikor máskor.


-Rendben. Akkor ... 


Folytatta volna, de a TV-ben bombahírként közölték le, hogy mi a helyzet. És ha lehet hinni ezen híreknek, akkor Németországból indult el ez az egész. Ott viszont csak anyáék élnek, ami az jelenti, ... Te jó ég!

1 megjegyzés:

  1. háát itt tényleg nagy változások vannak:D kiváncsi avgyok, puszii:D

    VálaszTörlés