Sziasztok!
Megérkezett a mai "adag". :))
Azt amúgy tudni kell, hogy én először papírra írom a történeteket és csak utána gépelem be, de még akkor is egy csomót javítok rajta. Ezt a sztorit igazából 3 részesre terveztem, vagyis még csak ezt lett volna a második. De amikor gépeltem be, rájöttem, hogy ha tényleg csak 3 részes lenne, egy rész olyan hosszú lenne, hogy karácsonyig kellett volna olvasnotok.:P Így tartunk a 6. résznél.
Azt hiszem, most már inkább jöjjön a rész. Ja, és bocsi, hogy rövidebb a megszokottnál, holnap hosszabbat kaptok! És kiderül az is, mit akar megosztani Tom Sylvivel.
Jó olvasást! :))
-Öhm… Kellene? - kérdezte csábos mosollyal az arcán
-Én tudjam? - kérdeztem vissza nevetve. - Amúgy mit főztél, drágám? - mentem hozzá közelebb.
Megérkezett a mai "adag". :))
Azt amúgy tudni kell, hogy én először papírra írom a történeteket és csak utána gépelem be, de még akkor is egy csomót javítok rajta. Ezt a sztorit igazából 3 részesre terveztem, vagyis még csak ezt lett volna a második. De amikor gépeltem be, rájöttem, hogy ha tényleg csak 3 részes lenne, egy rész olyan hosszú lenne, hogy karácsonyig kellett volna olvasnotok.:P Így tartunk a 6. résznél.
Azt hiszem, most már inkább jöjjön a rész. Ja, és bocsi, hogy rövidebb a megszokottnál, holnap hosszabbat kaptok! És kiderül az is, mit akar megosztani Tom Sylvivel.
Jó olvasást! :))
6. rész - Something important
-Csak most jöttem nem rég. Miért? Rejtegetsz valamit esetleg?
-Öhm… Kellene? - kérdezte csábos mosollyal az arcán
-Gombakrémleves ala Tom. Remélem, ízleni fog.
-Jujj, a kedvencemet? - ugrottam a nyakába. - De édes vagy!
-Tudom.
-Látom, visszatért az életkedved és vele együtt az egód is.
-Tudod, rájöttem, hogy attól, hogy Billt és a többieket sajnos elvesztettem, nem áll meg az élet. Hisz Bill is azt szeretné, hogy éljek tovább. Boldogan. Veled.
Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Tudom, hogy szeretsz, de nem szeretnél enni, szívem?
-A világért sem hagynám ki a főztödet!
Tom szedett nekem és magának is. A vacsora csendben telt el, közben Tom az arcomat fürkészte, de nem bírt semmit sem leolvasni róla.
-Na, hogy ízlett, Sylvi? - kérdezte félve, miközben lepakolta az asztalt.
-Hát nem is tudom. Szerintem borzalmas - húztam az agyát egy kicsit, de mikor megláttam szomorú arcát, megesett rajta a szívem. - El ne hidd már, Tom! Isteni volt! Nem tudom, mivel fűszerezted, de azt is meg merem kockáztatni, hogy finomabb lett, mint az enyém.
-Huhh... - könnyebbült meg Tom. - Már kezdtem megijedni, hogy tényleg rossz lett.
-Ha rossz lett volna, meg sem eszem, szívem! - simítottam meg az arcát.
-Hogy neked mindig igazad van! - nevetett Tom. - Viszont valamit meg kell beszélnünk. Nem tudom, hogyan fogadod, de bízom benne, hogy nem fordulsz le a székről.
-Ajjajj... Nem kezdődik jól. De mondd csak, drága!
-Szóval azt szeretném mondani, hogy...
Nem írom le ami először az eszembe jutott mert a végén kajakra szihopatának néznél.
VálaszTörlésDe itt abbahagyni? Mamám! Ez nagyon nem ér!
De isteni lett!!! Siess!!! :D
köszönöm ^^
VálaszTörlésde azért a kövi rész után leírod, mire gondoltál? nem biztos, hogy pszichopatának tartanálak :)))) és kíváncsi lennék rá, te mit hoztál volna ki belőle :)))
pusziiim ^^
kedves annette!
VálaszTörlésköszönöm, hogy kommenteztél a blogomra és, hogy rendszeres olvasásra is jelölted. igazán sokat jelentett! hiszen akkor fedeztem fel a blogodat, ami egy csodálatos történetnek örvendhet. ez hihetetlen! nem egyszer fakadtam sírva rajta és nem egyszer nevettem jó ízűen. csak így tovább! :) ehhez csak gratulálni tudok...
xoxo: Stella
köszönöm ^^ igazából senkit nem akartam megríkatni az elején, de aztán így alakult. de azért örülök, hogy meg is tudtalak nevettetni :)))
VálaszTörléspusziiim ^^