Szerelmi viszontagságok -3. rész

Sziasztok!
Meghoztam a harmadik részt. Itt már elkezdenek bonyolódni a dolgok, ennek ellenére remélem, elnyeri tetszéseteket. Tudom, kicsit rövidke lett, de a következőben sokkal több izgalom vár majd rátok!
Kommenteknek pedig nagyon örülnék, mert ehhez senki nem írt még és jó lenne tudnom, megéri-e tovább folytatnom, vagy kezdjek másikba. Köszönöm! ^^
Nem is papolok tovább, jó olvasást :))

3. rész - Bad feelings seem to be proved

-Az van, hogy én sem tudom, mi van. Billel történik valami... valami nagyon komoly. Érzem. És nem tudom, hogy mi - szipogott Tom.

-Tom, szívem, ne sírj! Nem lesz semmi baj! Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni!

Azt hiszem, az utolsó mondatommal kisebb lavinát indítottam el. Tom keserves zokogása betöltötte az egész nappalit. Csak tudnám, hogy miért beszélek néha meggondolatlanul? Ha most kicsit gondolkodtam volna, tudtam volna valami ésszerűbbet mondani, s Tom sem kezdte volna el itatni az egereket. Még az én könnyem is kicsordult. Belegondolni is szörnyű, mi lenne Tommal Bill nélkül. Míg ezen gondolkoztam, Tom remegése alábbhagyott, majd egy kis idő múlva egyenletes szuszogására lettem figyelmes. Óvatosan letettem a fejét a kanapéra, kerestem egy plédet és betakartam. Gyorsan megkerestem a kulcsát és átugrottam a szemben lévő gyógynövényeshez, ahol Tomnak vettem egy kis nyugtatóteát. Siettem vissza, s Tom szerencsére még aludt. A konyhában megfőztem a teát, miközben Tom hátulról átölelt.

-Híííí – ejtettem ki a kezemből a kiskanalat. – Ezt most visszakaptam, igaz? – kérdeztem mosolyogva.

-Hát mondhatjuk úgy is. Mit csinálsz?

-Míg aludtál, vettem neked teát. Jobban vagy már?

-Valamennyire igen. De még mindig rossz érzésem van. És sajnálom, hogy előtted sírtam ki magam – mondta s elindult a szoba felé. A keze után kaptam és visszahúztam a konyhába.

-Tom, miért haragudnék?

-Mert most biztosan gyengének tartasz…

-Tom, kicsi szívem egyetlen szerelme! – úgy láttam, ez tetszett neki, mert a végére halványan elmosolyodott. – Egy csöppet sem tartalak gyengének. Sőt! Én úgy gondolom, hogy egy férfi akkor férfi, ha nem titkolja el a gyenge oldalát. Így ismertelek meg és így is szerettem beléd.

Tom meg sem bírt szólalni a hirtelen jött vallomásomtól, egyszerűen csak szorosan a karjaiba zárt. Csak egy halk „Köszönöm”-öt hallottam egy kis idő múlva.

-Tom, kihűl a teánk! Menj be, én meg beviszem! –törtem meg az idilli pillanatot.

-Rendben – mondta Tom, majd lágyan megcsókolt.

Mikor elváltak ajkaink, Tom befelé indult, én pedig a teákért.

-Remélem, ízleni fog! Nem tudtam, hogy szereted, ezért úgy csináltam, mint az enyémet.

-Hmmm… nagyon finom – mondta Tom, mikor megkóstolta.

-Örülök neki.

Amíg iszogattuk a teánkat, Tom bekapcsolta a TV-t. Senki nem tudta, miért, de a hírcsatornánál állt meg. Lehet, hogy egy égi jel volt?


Egy ideig beszélgettünk és néztük egymást, majd egyszerre kaptuk a fejünket a következő hír hallatán a TV felé.

„A kora délutáni órákban az A7-esen eddig ismeretlen okokból egy kamion áttért a szembejövő sávba, ahol egy fehér Audival frontálisan ütközött. A személyautóban három férfi utazott, akik feltehetőleg a bálványozott német rockbanda, a Tokio Hotel tagjai voltak. Egyikük a helyszínen életét vesztette, a másik két férfit kritikus állapotban, súlyos sérülésekkel a hamburgi klinikára szállították mentőhelikopterrel. A kamion sofőrje kisebb-nagyobb zúzódásokkal és egy csuklótöréssel megúszta az esetet…”