Megjött az új rész :)) Egy kicsit erőszakos, de ide nem lehetett állatsimogatót betenni... :))))
Enjoy! :))
Meloddy, sajnálom, de Jan érzéseire még várnod kell egy kicsit! :$
Part V. - Rude boy
-Át kell jönnöd! - mondta köszönés helyett Jan, mikor ajtót nyitottam. Tényleg nem csalt a megérzésem. - És hozd magaddal Angie-t is!
-Jó, még fel kell ébresztenem. Mellesleg van valami baj? Olyan zaklatottnak tűnsz!
-Keltsd fel Angie-t, és míg készülődik, elmondom. Addig legalább egy kicsit megnyugszom.
Elmentem kirobbantani barátnőmet az ágyból, és ahogy meghallotta, hogy itt van a nagybátyám is, egyből felcsillantak a szemei.
-Nos, akkor elmondod, mi van? - kérdeztem, mikor már a konyhában készítettem Angie-nek egy kávét.
-Tudod, teljesen elfelejtettem ezt a reggeli megbeszélést és ezért mondtam, hogy gyere át. Te pedig gondolom, még mindig a kakasokkal kelsz, mint anyád és én is, s ezért jöttél ilyen korán.
-Hát igen. Valahol csak rokonok vagyunk! - mosolyogtam.
-Pontosan. De ami a lényeg, hogy David kénytelen volt mindenki előtt szólni, hogy kerestél. A fiúk persze nyaggatták Georgot, hogy meséljen rólad. Azok a gusztustalanságok, amiket rólad mondtak... Azt hittem, felképelem mindet. Aztán pedig Tom beszólt, hogy majd bevállal egy éjszakára. Nekem pedig annyira elszállt az agyam, hogy muszáj volt idejönnöm, hogy ne formázzam át a képét - kiabált már a végén. Én meg csak nagy szemeket meresztettem.
-Szóval ez akkor azt jelenti, hogy most mutatkozunk be a fiúknak? - kérdeztem félszegen. Ma tényleg nem fűlött hozzá a fogam. Csütörtök volt, nekünk meg csak jövő hét kedden kellett volna csak bemennünk.
-Nagyon úgy néz ki.
-Hát jó - sóhajtottam. - Gondolom, nem tudunk mást csinálni.
Jan nemet intett a fejével, s közben Angie is leért. Mikor megtudta a történteket, megfogadta, hogy egyszer elagyabugyálja Tomot. Gyorsan benyelte a kávéját, és együtt indultunk meg a szomszédba. A gyomrom diónyi méretűre zsugorodott, bár nem tudom, mit stresszeltem ezen, hisz ha Jan azt mondta, akkor úgyis náluk dolgozunk. A fullos nappali előtt megálltunk, hogy hallhassuk, miről folyik a vita.
-Én ezt akkor sem értem. Mi a baja Dave-nek azzal, ha meghúzom a szomszéd kiscsajt? - tudtam, hogy Tom lehet csak ennyire bunkó. - Eddig sosem szólt bele az ilyenekbe!
-Tom, nyugodjál már le! - ez David volt. Hangjuk alapján majdnem könnyebben megjegyeztem az embereket, mint arc és név alapján. - Fél órája ezen kattogsz! Nem gondolod, hogy mi ezt egy kicsit unjuk már? - kérdezte ingerülten.
-Ha törik, ha szakad, akkor is megszerzem magamnak azt a lányt! - mondta határozottan Tom, Megijedtem attól az elszántságtól, melyet a hangja tükrözött.
-Dorához ugyan hozzá nem érsz egy ujjal sem! - rontott be Jan a helyiségbe. - És Angie-hez sem!
-És ugyan miért nem? - szemtelenkedett Tom és gúnyos vigyorra húzta ajkait. - Nem tán azért, mert egyszerre kettejükkel leszel éjszaka?
Itt Jannál is elszakadt a cérna és olyat behúzott Tomnak, hogy átesett a kanapén, le a földre. Angie és én büszkén mosolyogtunk, hogy a kis afros egóherceg most rendesen padlót fogott. Szó szerint.
-Azért, te bunkó szexmániás, mert Dora az unokahúgom, Angie pedig már majdnem teljes jogú családtag. És azért, mert a főnökeid! - ordítozott Jan. Ennél a majdnem teljes jogú családtagnál nem tudom, mire gondolt, de remélem valami olyasmire, amit Angie érez iránta. - És nem csak neked, hanem nektek is, fiúk! - nézett a másik három, megszeppent bandatagra.
Nem tudom, mire célzott és mit tervezett, de Angie-vel inkább hallgattunk a ne szólj szám, nem fáj fejem mondáshoz hűen. Síri csend ülte meg a szobát, és csak Tom halk szitkozódásait lehetett hallani, miközben feltápászkodott a földről. Ezt a némaságot David törte meg.
-Nem kezdhetnénk előröl a bemutatkozás, lányok? - kérdezte ismét mosolyogva. - David Jost vagyok, velem beszélgettél a kapuban - nyújtotta a kezét, amit és készségesen el is fogadtam. - Ha jól emlékszem Dora Müller, ugye?
-Igen, jól emlékszik.
-Magácska pedig...
-Angela Kranich, üdvözlöm - fogtak kezet ők is.
-Nos, új munkatársaknak nem igazán ajánlom fel, de ha már Dave rokonai vagytok, akkor tegeződjünk, rendben? - mosolygott még mindig, mi pedig bólogattunk és megköszöntük a lehetőséget.
-Lányok, hadd mutassam be a fiúkat! - szólalt meg sokkal kedvesebb hangon Jan. Mintha az előbb senki sem húzta volna fel. - Ő itt Bill, aztán valahol a kanapé mögött Tom, majd Gustav és Georg - mindenki kedves volt és normálisan köszöntek, egyedül Tom bólintott köszönésképp.
-Amúgy, David, minek még több főnök? Nem vagytok még elegen? - kérdezte még mindig arcát tapogatva Tom. - Ehelyett vehettetek volna fel valami személyi asszisztenst, akit lehet jobbra-balra ugráltatni, és még csak nem is szólhatna, mert oda a munka - mondta az afros lenézően.
Itt már én agyam is bedurrant. Elindultam Tom felé és...
JUUUUUJ ez nagyon tettszik :D:D Bocsi, hogy mostanába nem írtam, de nem voltam itthon :( Ugye hamar hozod a folytatást? *-*
VálaszTörléssemmi baj :) örülök, hogy most már itt vagy te is :))
VálaszTörlésés annak is örülök, hogy tetszik a sztori :)))
ma lesz rész :D
pusziiim ^^