Sziasztok Drágáim!
Nem tudom, mikor lesz folytatás.... :( Már megvan a fejemben, de minden estére összejön valami, most is nem rég értem haza és gyors jöttem körbenézni, mi újság nálatok és nálam... napközben meg mindig van valami... de remélem, holnap már tudok részt hozni. :))
Addig is kitartás!!! :)))))
Csókoltatlak titeket! <3
31.7.11
26.7.11
Our dream comes true - 10. rész
Sziasztok, Drágáim!
Sajnálom, volt egy kis törés és ihlethiány, de most itt a rész! Mi lesz Dorával és Tommal? Nos, ha ügyesek vagytok, és minden úgy alakul, hogy mindenkinek jó legyen, akkor már most rájöhettek! :)))
Enjoy!
Ui.: Nem jutott eszembe jobb és találóbb cím a részhez, ezért a Szerelmi viszontagságok 1. részének címét viseli. Nem kell megijedni, nem tervezek most semmiféle tragikus esetet a történet további részeiben. :)
-Angie,mi ez itt rajtad? - kérdeztem, mikor a kezére pillantottam.
-Ez egy karkötő - válaszolta nemes egyszerűséggel barátnőm.
-Karkötő? Gyémántokkal? - húztam fel a szemöldököm.
-Hát nem látni?
-Angie, mondd már el, honnan van! Ne kelljen már mindent kiszedni belőled! - mosolyogtam, de legbelül sejtettem, hogy Jantól kapta.
-Mikor bejött Jan a nappaliba, megkérdezte, mi lenne, ha megpróbálnánk együtt, ha már mindenki tud a másik érzéseiről. Kaptam tőle egy szál rózsát és ezt a karkötőt. Azt mondta, ezt még az eltűnése előtt akarta nekem adni, de olyan hirtelen történt minden, hogy nem volt alkalmas időpont. Postázni pedig nem akarta, mert sosem lehet tudni, ki és mit lát. Így most adta nekem. Dora, el sem hiszed, mennyire boldog vagyok! - mesélt Angie fülig érő szájjal. - De most te mesélj nekem! Mi is volt ez a séta Tommal?
-Mikor bejöttem szólni, hogy mindjárt jövök, Tommal beszéltem. Eljött bocsánatot kérni a reggeli dolgokért.
-És te gondolom, meg is bocsátottál neki - közölte közömbösen.
-Ne szólj bele! Én is végighallgattalak! Szóval, igen, megbocsátottam neki. Ha a hetedik megérzésem nem csal, akkor valami szerelmi vallomáshoz hasonlót akart velem közölni, de én szemét módon beleszóltam mindig, így nem tudta végigmondani. Közben jött Jan is, akit majdnem lebuktattam.
-Mit csináltál? - nézett rám rémülten Angie.
-Kérdezte, hogy mit csinálunk, én meg majdnem leszóltam, hogy "Jan, ne szólj bele!", de gyorsan kivágtam magam, mert azt mondtam, hogy Jannal is hasonló volt a helyzet, mint most Tommal. Azt hiszem, Jan majdnem szívrohamot kapott. Szerencsére azonban mégsem. Tomnak pedig azt hazudtam, hogy Jan egy jó barátom, de nem szeretnék róla beszélni. Magyarán nagyon ügyesen kivágtam magam a helyzetből - mondtam büszkén.
-Te normális vagy??? - kérdezte hisztérikusan Angie. - Ki is derülhetett volna az igazság!
-Angie, fejezd be! Nincs semmi probléma! De folytatnám, ha megengeded!
-Jó, igazad van, ne haragudj! - ni, ő ma már a második ember, aki igazat ad nekem. Nem rossz arány.
-Nos, mikor elköszöntem Tomtól, bejöttem, hogy akkor essünk neki a kajának, de ti épp csókolóztatok, én meg nem akartam megzavarni semmit, ezért elindultam sétálni, a kapuban viszont összefutottam Tommal. Szerintem örömködött, mert holnap körbemutathatja a környéket. Aztán elindultunk sétálni, ... - elmeséltem neki az egészet, ő pedig elkezdett kombinálni.
Szerény véleménye szerint Tom életében először küzdeni akar egy nőért, és ez a nő én lennék. És még azt is határozottan állította, hogy bennem is lángra gyúlt a gitáros iránt egy érzés, csak még elég alacsony hőfokon. Míg Angie ezt taglalta, rájöttem, mennyire igaza van. Amiket Tom mondott reggel, hogy már csak azért is megszerez egy éjszakára, azért estek olyan rosszul, mert már akkor tudtam, hogy egyszer úgyis igaza lesz. Csak talán önszántamból megyek majd vele, nem azért, mert rám kényszeríti. És már a séta közben is megtámadtak olyan gondolatok, hogy mi lenne, ha most nem mint két barát, hanem mint egy szerelmespár sétálnánk végig az utcákon. Mivel nem akartam megbántani Angie-t és bunkó sem akartam vele lenni, inkább elmentem tusolni és aludni. Legbelül már alig vártam a holnapot, viszont magamnak is nehezen sikerült bevallanom. Már csak az a fontos, hogy ne egyből adjam meg magam. Mert annak csak hatalmas pofára esés lesz a vége. Ezen gondolatokkal hunytam álomra a szemem.
***
-Tom, te meg merre jártál? - kérdezte dühösen és idegesen Bill a bátyját.
-El kellett intéznem valamit. Ja, míg el nem felejtem! Holnap nem leszek itthon - válaszolt Tom bugyután vigyorogva.
-Te most vagy randira hívtál valakit vagy betéptél. Vagy mindkettő. Remélem, az első verzió nyer! - mondta Bill egy pillanatnyi hallgatás után.
-Nyertél. De én is, öcsi! Dave és Angie együtt vannak!
-Neee!!! - nyögött fel fájdalmasan Bill. - Te meg amúgy honnan tudod ezt?
-Dorától. Mert képzeld, nála voltam!
-Ugye normális voltál vele? - riadt meg a fiatalabb Kaulitz.
-Ne izélj már! Bocsánatot kértem tőle, ... - Tom is elmesélt mindent annak az embernek, akiben a legjobban megbízik. Zavartan hadovált össze-vissza, de Bill ki tudta venni a lényeget. És azt is, hogy Tom - még ha nem is tudja - fülig szerelmes. Kicsit félt, milyen lesz majd Tom és meddig tart ez nála, de örült, hogy bátyja végre megtalálhatja a boldogságot.
***
Sajnálom, volt egy kis törés és ihlethiány, de most itt a rész! Mi lesz Dorával és Tommal? Nos, ha ügyesek vagytok, és minden úgy alakul, hogy mindenkinek jó legyen, akkor már most rájöhettek! :)))
Enjoy!
Ui.: Nem jutott eszembe jobb és találóbb cím a részhez, ezért a Szerelmi viszontagságok 1. részének címét viseli. Nem kell megijedni, nem tervezek most semmiféle tragikus esetet a történet további részeiben. :)
Part X. - Love is in the air
-Ez egy karkötő - válaszolta nemes egyszerűséggel barátnőm.
-Karkötő? Gyémántokkal? - húztam fel a szemöldököm.
-Hát nem látni?
-Angie, mondd már el, honnan van! Ne kelljen már mindent kiszedni belőled! - mosolyogtam, de legbelül sejtettem, hogy Jantól kapta.
-Mikor bejött Jan a nappaliba, megkérdezte, mi lenne, ha megpróbálnánk együtt, ha már mindenki tud a másik érzéseiről. Kaptam tőle egy szál rózsát és ezt a karkötőt. Azt mondta, ezt még az eltűnése előtt akarta nekem adni, de olyan hirtelen történt minden, hogy nem volt alkalmas időpont. Postázni pedig nem akarta, mert sosem lehet tudni, ki és mit lát. Így most adta nekem. Dora, el sem hiszed, mennyire boldog vagyok! - mesélt Angie fülig érő szájjal. - De most te mesélj nekem! Mi is volt ez a séta Tommal?
-Mikor bejöttem szólni, hogy mindjárt jövök, Tommal beszéltem. Eljött bocsánatot kérni a reggeli dolgokért.
-És te gondolom, meg is bocsátottál neki - közölte közömbösen.
-Ne szólj bele! Én is végighallgattalak! Szóval, igen, megbocsátottam neki. Ha a hetedik megérzésem nem csal, akkor valami szerelmi vallomáshoz hasonlót akart velem közölni, de én szemét módon beleszóltam mindig, így nem tudta végigmondani. Közben jött Jan is, akit majdnem lebuktattam.
-Mit csináltál? - nézett rám rémülten Angie.
-Kérdezte, hogy mit csinálunk, én meg majdnem leszóltam, hogy "Jan, ne szólj bele!", de gyorsan kivágtam magam, mert azt mondtam, hogy Jannal is hasonló volt a helyzet, mint most Tommal. Azt hiszem, Jan majdnem szívrohamot kapott. Szerencsére azonban mégsem. Tomnak pedig azt hazudtam, hogy Jan egy jó barátom, de nem szeretnék róla beszélni. Magyarán nagyon ügyesen kivágtam magam a helyzetből - mondtam büszkén.
-Te normális vagy??? - kérdezte hisztérikusan Angie. - Ki is derülhetett volna az igazság!
-Angie, fejezd be! Nincs semmi probléma! De folytatnám, ha megengeded!
-Jó, igazad van, ne haragudj! - ni, ő ma már a második ember, aki igazat ad nekem. Nem rossz arány.
-Nos, mikor elköszöntem Tomtól, bejöttem, hogy akkor essünk neki a kajának, de ti épp csókolóztatok, én meg nem akartam megzavarni semmit, ezért elindultam sétálni, a kapuban viszont összefutottam Tommal. Szerintem örömködött, mert holnap körbemutathatja a környéket. Aztán elindultunk sétálni, ... - elmeséltem neki az egészet, ő pedig elkezdett kombinálni.
Szerény véleménye szerint Tom életében először küzdeni akar egy nőért, és ez a nő én lennék. És még azt is határozottan állította, hogy bennem is lángra gyúlt a gitáros iránt egy érzés, csak még elég alacsony hőfokon. Míg Angie ezt taglalta, rájöttem, mennyire igaza van. Amiket Tom mondott reggel, hogy már csak azért is megszerez egy éjszakára, azért estek olyan rosszul, mert már akkor tudtam, hogy egyszer úgyis igaza lesz. Csak talán önszántamból megyek majd vele, nem azért, mert rám kényszeríti. És már a séta közben is megtámadtak olyan gondolatok, hogy mi lenne, ha most nem mint két barát, hanem mint egy szerelmespár sétálnánk végig az utcákon. Mivel nem akartam megbántani Angie-t és bunkó sem akartam vele lenni, inkább elmentem tusolni és aludni. Legbelül már alig vártam a holnapot, viszont magamnak is nehezen sikerült bevallanom. Már csak az a fontos, hogy ne egyből adjam meg magam. Mert annak csak hatalmas pofára esés lesz a vége. Ezen gondolatokkal hunytam álomra a szemem.
***
-Tom, te meg merre jártál? - kérdezte dühösen és idegesen Bill a bátyját.
-El kellett intéznem valamit. Ja, míg el nem felejtem! Holnap nem leszek itthon - válaszolt Tom bugyután vigyorogva.
-Te most vagy randira hívtál valakit vagy betéptél. Vagy mindkettő. Remélem, az első verzió nyer! - mondta Bill egy pillanatnyi hallgatás után.
-Nyertél. De én is, öcsi! Dave és Angie együtt vannak!
-Neee!!! - nyögött fel fájdalmasan Bill. - Te meg amúgy honnan tudod ezt?
-Dorától. Mert képzeld, nála voltam!
-Ugye normális voltál vele? - riadt meg a fiatalabb Kaulitz.
-Ne izélj már! Bocsánatot kértem tőle, ... - Tom is elmesélt mindent annak az embernek, akiben a legjobban megbízik. Zavartan hadovált össze-vissza, de Bill ki tudta venni a lényeget. És azt is, hogy Tom - még ha nem is tudja - fülig szerelmes. Kicsit félt, milyen lesz majd Tom és meddig tart ez nála, de örült, hogy bátyja végre megtalálhatja a boldogságot.
***
24.7.11
Our dream comes true - 9. rész
Sziasztok, Drágáim!
Tudom, tegnapra ígértem az új részt, de egy ponton elakadtam, és nem jutott eszembe semmi frappáns folytatás, ami mára természetesen megszületett. :) Úgyhogy itt a folytatás! :)))
Enjoy!
Még az ajtóból visszanéztem, és a látvány megmosolyogtatott. Tom boldogan szökdécselve jutott el a kocsijáig, ott még ugrott egy nagyot és a levegőbe bokszolt. Becsuktam az ajtót, gondoltam már ideje vacsizni, és a gyomrom is hangot adott már ürességének. A nappaliba tartottam, az ajtóban viszont megtorpantam. Halk zene töltötte be a nappalit, Angie és Jan pedig csókolóztak. Majdnem odamentem hozzájuk, hogy "Gratulálok, de jó, hogy végre mindketten boldogok vagytok!", de aztán mégsem tettem. Helyette inkább halkan levettem egy vékonyabb pulcsit a fogasról és elindultam kifelé. Nem nagyon néztem szét, ki van a kapu előtt és ki nincs, ezért majdnem összetojtam magam ijedtemben, mikor valaki megszólított.
-Hát te? Merre lesz a séta?
-Tom! Te mit csinálsz még itt? Azt hittem, már hazamentél. Mellesleg a frászt hoztad rám - néztem rá csúnyán.
-Ne haragudj, nem direkt volt! - nézett rám kiskutya szemekkel. - Csak el kellett intéznem valamit, és vezetés közben nem szeretek telefonálni.
-Aha, oké! - jó kifogás sose rossz, gondoltam, de nem ült ki szerencsére az arcomra ez az érzésem. - Amúgy nem akartam zavarni a galambocskáinkat!
-Mi? - nézett értelmesen. - Angie és Dave? Akkor csak jól láttam köztük a vibrálást! - kiáltott fel ugrálva.
-Szóval ti fogadtatok, hogy lesz-e valami kettejük között, és gondolom te nyerted meg - vontam le a következtetést.
-Honnan tudod? - kérdezte nagy szemekkel.
-Nos, drága Tom, most buktattad le magad! - mosolyogtam gúnyosan. - És mi volt a tét?
-Billnek egy hónapig a kívánságaimat kell lesnie - nevetett. - Ha meg ő nyert volna, akkor én lettem volna a csicskása.
-Ez nem volt túl szép!
-Na, és merre indultál?
-Csak erre-arra. Még én sem tudom.
-Szóval bebarangoltad volna a környéket nélkülem? - durcizott be. - Ezt megjegyeztem ám!
-Jaj, ne csináld már! Ha nincs más programod, most is elmehetünk sétálni - ajánlottam fel.Vagyis nem is én, mert a szám magától mozgott. - Ilyenkor gondolom, nincs annyi fotós és rajongó az utcákon.
-Nekem jó. Na, gyere akkor! - nyújtotta a karját, én pedig belé karoltam.
Elindultunk egy kisebb park felé. Magam sem tudom, miért, de nagyon jól esett a közelsége és jól is éreztem magam vele. Rengeteget beszélgettünk róla és rólam is. Sokat hülyéskedtünk, kergetőztünk, mint a kisgyerekek, teljesen felszabadultam. Pedig általában több idő kell, hogy teljesen magamat adjam egy idegen férfinek, de Tomnak sikerült elérnie a reggeli mutatványa ellenére is. A tudatalattimban szöget ütött magának a gondolat, hogy vonzódom Tomhoz, én viszont arra fogtam a dolgot, hogy boldog voltam a nagybátyám és a legjobb barátnőm boldogsága miatt.
-Köszönöm az estét, Dora! - mondta Tom, mikor a házunk előtt voltunk.
-Én is köszönöm az estét, Tom! Igazán jól éreztem magam!
-Örülök neki! Ettől függetlenül a holnap délelőtt még áll? - kérdezte félénken.
-Még szép! Ez a mai este a véletlen, vagyis inkább Dave-ék műve volt - majdnem megint Jant mondtam. Nem lesz ez így jó. Azt hiszem, magunk közt is Dave-nek kell szólítanom. Vagy ha úgy történik, el kell mondania az igazságot.
-Akkor holnap 11-re itt leszek - mosolygott. - Jó éjt, Dora! Szia! - közelebb hajolt és adott egy puszit. Én csak néztem nagy szemekkel, de viszonoztam a kedves gesztusát.
-Jó éjt, Tom! - köszöntem el végül én is és bementem a házba. Reméltem, most már nem lesz itt Jan, hogy tudjak egy kicsit beszélgetni Angie-vel. Azonban amint beléptem az ajtón, egy ideges Angie-vel találtam szembe magam.
-Te merre jártál? És szabad esetleg tudnom, hogy ez micsoda? - kérdezte mérgesen.
-Tommal sétáltam, az pedig egy kamera - mondtam nyugodtságot sugallva Angie felé, holott teljesen kétségbeestem, hogy lebuktam.
-Ezt a Tommal való sétálgatást később megbeszéljük. Most inkább arra lennék kíváncsi, hogy mire kellett neked ez a kütyü.
-Hát, tudod, reggel, miután te eljöttél, Jan azt akarta, hogy szedjem ki belőled az érzéseid. Én meg ehelyett az övéről kérdeztem, és mikor nagy nehezen megosztotta velem, mondtam neki, hogy szabad az út feléd. Jant ennyire boldognak még nem nagyon láttam. Aztán áthívtam vacsizni - kezdtem bele, majd töredelmesen bevallottam neki minden gonosz tervem. Angie csak nagyokat nézett, hol nevetett hol gorombáskodott velem emiatt. De nem nagyon láttam haragot a szemében.
-Angi, mi ez itt rajtad?
Tudom, tegnapra ígértem az új részt, de egy ponton elakadtam, és nem jutott eszembe semmi frappáns folytatás, ami mára természetesen megszületett. :) Úgyhogy itt a folytatás! :)))
Enjoy!
Part IX. - Oops!
Még az ajtóból visszanéztem, és a látvány megmosolyogtatott. Tom boldogan szökdécselve jutott el a kocsijáig, ott még ugrott egy nagyot és a levegőbe bokszolt. Becsuktam az ajtót, gondoltam már ideje vacsizni, és a gyomrom is hangot adott már ürességének. A nappaliba tartottam, az ajtóban viszont megtorpantam. Halk zene töltötte be a nappalit, Angie és Jan pedig csókolóztak. Majdnem odamentem hozzájuk, hogy "Gratulálok, de jó, hogy végre mindketten boldogok vagytok!", de aztán mégsem tettem. Helyette inkább halkan levettem egy vékonyabb pulcsit a fogasról és elindultam kifelé. Nem nagyon néztem szét, ki van a kapu előtt és ki nincs, ezért majdnem összetojtam magam ijedtemben, mikor valaki megszólított.
-Hát te? Merre lesz a séta?
-Tom! Te mit csinálsz még itt? Azt hittem, már hazamentél. Mellesleg a frászt hoztad rám - néztem rá csúnyán.
-Ne haragudj, nem direkt volt! - nézett rám kiskutya szemekkel. - Csak el kellett intéznem valamit, és vezetés közben nem szeretek telefonálni.
-Aha, oké! - jó kifogás sose rossz, gondoltam, de nem ült ki szerencsére az arcomra ez az érzésem. - Amúgy nem akartam zavarni a galambocskáinkat!
-Mi? - nézett értelmesen. - Angie és Dave? Akkor csak jól láttam köztük a vibrálást! - kiáltott fel ugrálva.
-Szóval ti fogadtatok, hogy lesz-e valami kettejük között, és gondolom te nyerted meg - vontam le a következtetést.
-Honnan tudod? - kérdezte nagy szemekkel.
-Nos, drága Tom, most buktattad le magad! - mosolyogtam gúnyosan. - És mi volt a tét?
-Billnek egy hónapig a kívánságaimat kell lesnie - nevetett. - Ha meg ő nyert volna, akkor én lettem volna a csicskása.
-Ez nem volt túl szép!
-Na, és merre indultál?
-Csak erre-arra. Még én sem tudom.
-Szóval bebarangoltad volna a környéket nélkülem? - durcizott be. - Ezt megjegyeztem ám!
-Jaj, ne csináld már! Ha nincs más programod, most is elmehetünk sétálni - ajánlottam fel.Vagyis nem is én, mert a szám magától mozgott. - Ilyenkor gondolom, nincs annyi fotós és rajongó az utcákon.
-Nekem jó. Na, gyere akkor! - nyújtotta a karját, én pedig belé karoltam.
Elindultunk egy kisebb park felé. Magam sem tudom, miért, de nagyon jól esett a közelsége és jól is éreztem magam vele. Rengeteget beszélgettünk róla és rólam is. Sokat hülyéskedtünk, kergetőztünk, mint a kisgyerekek, teljesen felszabadultam. Pedig általában több idő kell, hogy teljesen magamat adjam egy idegen férfinek, de Tomnak sikerült elérnie a reggeli mutatványa ellenére is. A tudatalattimban szöget ütött magának a gondolat, hogy vonzódom Tomhoz, én viszont arra fogtam a dolgot, hogy boldog voltam a nagybátyám és a legjobb barátnőm boldogsága miatt.
-Köszönöm az estét, Dora! - mondta Tom, mikor a házunk előtt voltunk.
-Én is köszönöm az estét, Tom! Igazán jól éreztem magam!
-Örülök neki! Ettől függetlenül a holnap délelőtt még áll? - kérdezte félénken.
-Még szép! Ez a mai este a véletlen, vagyis inkább Dave-ék műve volt - majdnem megint Jant mondtam. Nem lesz ez így jó. Azt hiszem, magunk közt is Dave-nek kell szólítanom. Vagy ha úgy történik, el kell mondania az igazságot.
-Akkor holnap 11-re itt leszek - mosolygott. - Jó éjt, Dora! Szia! - közelebb hajolt és adott egy puszit. Én csak néztem nagy szemekkel, de viszonoztam a kedves gesztusát.
-Jó éjt, Tom! - köszöntem el végül én is és bementem a házba. Reméltem, most már nem lesz itt Jan, hogy tudjak egy kicsit beszélgetni Angie-vel. Azonban amint beléptem az ajtón, egy ideges Angie-vel találtam szembe magam.
-Te merre jártál? És szabad esetleg tudnom, hogy ez micsoda? - kérdezte mérgesen.
-Tommal sétáltam, az pedig egy kamera - mondtam nyugodtságot sugallva Angie felé, holott teljesen kétségbeestem, hogy lebuktam.
-Ezt a Tommal való sétálgatást később megbeszéljük. Most inkább arra lennék kíváncsi, hogy mire kellett neked ez a kütyü.
-Hát, tudod, reggel, miután te eljöttél, Jan azt akarta, hogy szedjem ki belőled az érzéseid. Én meg ehelyett az övéről kérdeztem, és mikor nagy nehezen megosztotta velem, mondtam neki, hogy szabad az út feléd. Jant ennyire boldognak még nem nagyon láttam. Aztán áthívtam vacsizni - kezdtem bele, majd töredelmesen bevallottam neki minden gonosz tervem. Angie csak nagyokat nézett, hol nevetett hol gorombáskodott velem emiatt. De nem nagyon láttam haragot a szemében.
-Angi, mi ez itt rajtad?
22.7.11
élménybeszámoló :)
Hejjjhoo, Bogárkáim!
Nos, itt az élménybeszámoló, de sajna a képeket nem bírom feltenni, mert nem jó a kártyaolvasó. :(
Júli 13.-tól 20.-áig voltam Möckmühlben. A városka Stuttgarttól kb 60 km-re fekszik. Aranyos kis hely, meghagyták az épületeket a régi idők mintájában, nem lett modernizálva. Nekem nagyon tetszett.
Az indulás sem ment zökkenőmentesen, mert a jegyemre rossz szám lett írva kedden, így szerda reggel újat kellett venni, de szerencsére visszatérítették a jegy árát, kezelési költség nélkül. Vonattal mentem a Keletiből, Linzben és Würzburgban szálltam át. Kb. 14 órát zötykölődtem a vonaton, de az is élvezhető volt. Este háromnegyed 8-ra értem oda a célállomáshoz, és onnan még fel kellett mennünk barátnőmékhez. Ilyen hegyvidékes környéken laknak, szinte végig lejtőn mentünk, hol meredekebb volt, hol nem annyira. A hosszú út után kicsit fárasztó volt, más napokon viszont mindig én értem fel elsőként a lakáshoz.
Másnap szétnéztünk a városban, fagyiztunk, vettem két könyvet, aztán még vettünk némi kaját vacsinak. A nap további részében nem mentünk semerre, de jó volt pihenni meg kikapcsolódni.
Pénteken elmentünk sétálni a környéken, találtunk struccokat is egy bekerített tájvédelmi területen. Nagyon profik voltak. :) Estefelé lementünk dartsozni. A vicc az egészben az volt, hogy a szabályokat nem nagyon vágom - pedig elmondták, de nem jött le -, és a harmadik kört mégis én nyertem meg. :)
Szombaton pihenőnapot tartottunk, csak este mozdultam ki a házból, mert levittük barátnőm kutyáját sétálni.
Vasárnap elmentünk Öhringenbe. Itt ilyen kisebb állatkert szerűség van, tök ingyenes az egész, kecskéket is lehet simogatni. :D Csodaszép nagy park az egész, van egy kisebb tavacska is, abban meg sok kacsa. :) Meg volt egy madár, ilyen papagájféle, amelyiknek ha mondtad, hogy "Hallo", akkor egy idő után ő is köszönt neked, meg olyan hangot is kiadott, mintha nevetne. :) Nagyon aranyos volt. Volt még egy csomó madárka, meg gatyás kakas, megy tyúkok is. :)) Szerintem jobban élveztem, mint egy ötéves. Estefelé még lementünk Möckmühlbe megetetni az ottani folyócskában élő halakat és a kacsákat.
Hétfőn lementünk barátnőm anyukája elé, mert a bankba is be kellett mennie, de németül még nem nagyon vágja a dolgokat. így mi mentünk neki segíteni.
Kedden pakoltunk össze, hogy nehogy otthagyjak valamit, aztán átmentünk Heilbronnba a KölleZoo-ba. Ez egy hatalmas állatkereskedés, tele halakkal, pókokkal, kígyókkal és hasonló szépségekkel.
Szerdán korán keltünk, kaját csináltunk, aztán lementünk az állomásra. Az út jól indult, viszont az ICE, amire Würzburban átszálltam, 54 percet kéesett, így a 15:54-es Bécsből továbbinduló Railjetet lekéstem. Másfél órát ücsörögtem az állomáson, és csak a 17:54-essel tudtam hazajönni. Pesten pedig épphogy elértünk az utolsó vonatot. Jót futottunk a Keletiból a buszmegállóba, Zuglónál szálltunk le, és a bsuzm,egállóból rohantunk fel az állomásra.
Lényeg a lényeg, nagyon jól éreztem magam, jókat hülyültünk. A következő nagyobb utam pedig azt hiszem nagynénémhez Angliába fog vezetni. Vagyis először majd az esküvőjére Lillafüredre. Majd arról is kaptok beszámolót, de arra szeptemberig várnotok kell majd. :))
Most jelenleg úgy áll a helyzet, hogy apum húgáék itt vannak, és jövő hét csütörtökön mennek haza. Húgom meg öcsém is megy velük, de nekem is mennem kell, mert anyum csak felkísér minket, öcsém meg anyumon kívül csak velem hajlandó aludni. Aztán pedig apum öccséékhez megyek. Míg itthon vagyok, hozom a részeket, utána pedig majd meglepődtök, ha jön a rész, mert pontosan én sem tudom még, hogy mit fogunk csinálni, így azt sem, hogy mikor tudok részt hozni. De a mait mindenképp kapjátok! :))) A képeket pedig hozom, ha a gépre is fel tudfom tenni őket! :)))
Csókoltatlak titeket! <3
Nos, itt az élménybeszámoló, de sajna a képeket nem bírom feltenni, mert nem jó a kártyaolvasó. :(
Júli 13.-tól 20.-áig voltam Möckmühlben. A városka Stuttgarttól kb 60 km-re fekszik. Aranyos kis hely, meghagyták az épületeket a régi idők mintájában, nem lett modernizálva. Nekem nagyon tetszett.
Az indulás sem ment zökkenőmentesen, mert a jegyemre rossz szám lett írva kedden, így szerda reggel újat kellett venni, de szerencsére visszatérítették a jegy árát, kezelési költség nélkül. Vonattal mentem a Keletiből, Linzben és Würzburgban szálltam át. Kb. 14 órát zötykölődtem a vonaton, de az is élvezhető volt. Este háromnegyed 8-ra értem oda a célállomáshoz, és onnan még fel kellett mennünk barátnőmékhez. Ilyen hegyvidékes környéken laknak, szinte végig lejtőn mentünk, hol meredekebb volt, hol nem annyira. A hosszú út után kicsit fárasztó volt, más napokon viszont mindig én értem fel elsőként a lakáshoz.
Másnap szétnéztünk a városban, fagyiztunk, vettem két könyvet, aztán még vettünk némi kaját vacsinak. A nap további részében nem mentünk semerre, de jó volt pihenni meg kikapcsolódni.
Pénteken elmentünk sétálni a környéken, találtunk struccokat is egy bekerített tájvédelmi területen. Nagyon profik voltak. :) Estefelé lementünk dartsozni. A vicc az egészben az volt, hogy a szabályokat nem nagyon vágom - pedig elmondták, de nem jött le -, és a harmadik kört mégis én nyertem meg. :)
Szombaton pihenőnapot tartottunk, csak este mozdultam ki a házból, mert levittük barátnőm kutyáját sétálni.
Vasárnap elmentünk Öhringenbe. Itt ilyen kisebb állatkert szerűség van, tök ingyenes az egész, kecskéket is lehet simogatni. :D Csodaszép nagy park az egész, van egy kisebb tavacska is, abban meg sok kacsa. :) Meg volt egy madár, ilyen papagájféle, amelyiknek ha mondtad, hogy "Hallo", akkor egy idő után ő is köszönt neked, meg olyan hangot is kiadott, mintha nevetne. :) Nagyon aranyos volt. Volt még egy csomó madárka, meg gatyás kakas, megy tyúkok is. :)) Szerintem jobban élveztem, mint egy ötéves. Estefelé még lementünk Möckmühlbe megetetni az ottani folyócskában élő halakat és a kacsákat.
Hétfőn lementünk barátnőm anyukája elé, mert a bankba is be kellett mennie, de németül még nem nagyon vágja a dolgokat. így mi mentünk neki segíteni.
Kedden pakoltunk össze, hogy nehogy otthagyjak valamit, aztán átmentünk Heilbronnba a KölleZoo-ba. Ez egy hatalmas állatkereskedés, tele halakkal, pókokkal, kígyókkal és hasonló szépségekkel.
Szerdán korán keltünk, kaját csináltunk, aztán lementünk az állomásra. Az út jól indult, viszont az ICE, amire Würzburban átszálltam, 54 percet kéesett, így a 15:54-es Bécsből továbbinduló Railjetet lekéstem. Másfél órát ücsörögtem az állomáson, és csak a 17:54-essel tudtam hazajönni. Pesten pedig épphogy elértünk az utolsó vonatot. Jót futottunk a Keletiból a buszmegállóba, Zuglónál szálltunk le, és a bsuzm,egállóból rohantunk fel az állomásra.
Lényeg a lényeg, nagyon jól éreztem magam, jókat hülyültünk. A következő nagyobb utam pedig azt hiszem nagynénémhez Angliába fog vezetni. Vagyis először majd az esküvőjére Lillafüredre. Majd arról is kaptok beszámolót, de arra szeptemberig várnotok kell majd. :))
Most jelenleg úgy áll a helyzet, hogy apum húgáék itt vannak, és jövő hét csütörtökön mennek haza. Húgom meg öcsém is megy velük, de nekem is mennem kell, mert anyum csak felkísér minket, öcsém meg anyumon kívül csak velem hajlandó aludni. Aztán pedig apum öccséékhez megyek. Míg itthon vagyok, hozom a részeket, utána pedig majd meglepődtök, ha jön a rész, mert pontosan én sem tudom még, hogy mit fogunk csinálni, így azt sem, hogy mikor tudok részt hozni. De a mait mindenképp kapjátok! :))) A képeket pedig hozom, ha a gépre is fel tudfom tenni őket! :)))
Csókoltatlak titeket! <3
Our dream comes true - 8. rész
Sziasztok, Drágáim!
Az élménybeszámoló az útról holnapra csúszik, de a részt hoztam, ahogy ígértem. :)))) Nem pont olyan, amilyenre összeállt a fejemben, de szerintem elfogadható. Kíváncsi lennék, mire számítottatok Dora és Tom találkozásánál, és az mennyire jött be, avagy esetleg mennyire nem. Lécci írjátok le! :)) Na, de nem is lopom tovább a süket dumával az időtöket! :)
Jó olvasást!
-Hát te mit csinálsz ott? - kérdezte Angie.
-Öhm... tudod, áthívtam mára Jant vacsira, és gondoltam, kicsit feldobom a szekrény tetejét egy pár cserepes virággal, hogy azért mégse legyen olyan fakó és unalmas a konyha - vágtam ki magam gyorsan és áldottam az eszem, hogy néhány cserepes virág a szobám ablakában csücsült, mert így a kamerát is el tudtam rejteni, hogy Angie és Jan még véletlenül se vegye észre. - Ja, és majd bevásárolni is el kell mennünk, ha nem az üres tányérral akarjuk megkínálni életed értelmét - mosolyogtam sokat sejtetően Angie-re.
-Áthívtad vacsorára? Nincs egy normális göncöm se, amit felvehetnék! - esett kétségbe ismét, akárcsak a repülőn. Én már a fejemet fogtam.
-Angela Kranich, ...
-Jó, jó, befejeztem! De amúgy mit tudsz te, amit én nem? - kérdezte.
-Tudod, sok mindent. De most legyen annyi elég, hogy gyorsan meg kell venni a kajának valót! És Jan kedvencét fogjuk elkészíteni, ha tetszik, ha nem - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.
-Szuper! Na, akkor induljunk meg, mert ha így haladunk, karácsonyra se lesz kaja! - kiáltotta totál bezsongva.
Lemásztam a konyhaszekrényről vigyázva, hogy még véletlen se váljon láthatóvá a művem, utána pedig elindultunk a boltba. Ennél jobb környékre nem is költözhettünk volna! Minden a közelben van, 10 percnél többet nem kellett sehová sétálni. Megvettük a sütcsirkének valót, meg hozzá a fűszereket - már amelyiket megtaláltuk -, majd a rizst is beledobtuk a kosárba, meg két üveg bort és desszertnek némi kekszet és sütinek látszó péksüteményt. Nem nagy édesség a vacsi utánra, de nem volt kedvünk még sütögetni is. Következő utunk a kasszához, majd onnan haza vezetett. Egész főzés alatt jókat hülyéskedtünk Angie-vel, megterítettünk, majd elmentünk tusolni. Angie-nek segítettem kiválasztani a ruháját estére, majd én is felkaptam magamra valami egyszerűt. Most úgysem rajtam lesz a hangsúly. Feldobtunk magunkra egy laza sminket - nem túl erőset, de nem, is túl halványat. Olyan pont erre az alkalomra illőt. Mikor kész lettünk, a nappaliban tűkön ülve vártuk a vacsoravendégünket, közben Angie próbálta belőlem kiszedni, hogy tudtam-e beszélni Jannal, és ha igen, mit érez iránta, de ez nem jött neki össze. Kis csevelyünket egy csengetés zavarta meg. Angie szeme egyből felcsillant, de sajnos le kellett állítsam, mert Jan érkezéséig még volt egy jó fél óra.
-Hát te? - kérdeztem nem túl barátságosan, mikor megláttam, ki áll az ajtóban.
-Dora, én bocsánatot szeretnék kérni, amiért úgy beszéltem délelőtt, ahogy. Csak ahogy Georg elmondta, hogy néz ki a szomszédlány, egy nagyon szép lányt képzeltem el a szemeim előtt, de a valóságban te még szebb vagy. És nem tudtam, hogy Dave unokahúga vagy. Tényleg sajnálom - mondta Tom. Kicsit, jobban mondva nagyon jól esett az, hogy amit mondott, de ez még nem hatott meg.
-És ki küldött, hogy mindezt mond el nekem?
-Senki. Magamtól jöttem. De nem jönnél ki egy kicsit?
-Egy pillanat! - mondtam némi habozás után és szóltam Angie-nek, hogy nemsokára jövök. - Nos, itt vagyok, mondhatod.
-Szóval nem küldött senki - folytatta, miközben elindultunk a kapu felé szépen lassan -, még Bill sem tudja, hogy itt vagyok. Igazad volt abban, ahogyan a nőkre tekintek, eddig tényleg csak a kielégülés utáni vágy hajtott, ...
-Hogy hogy eddig? - értetlenkedtem.
-Tudod, azt hiszem ma megváltozott bennem valami. És ennek a változásnak te vagy a kiváltó oka.
-Hogy én? Figyelj, Tom! Nagyon kedves, hogy ezt mind elmondtad, de ez nekem nem elég, hogy más ágyába bújjak. Ehhez egy kicsit többet kellene teperned - mondtam neki, de igazából borzasztó jól estek a szavai. Viszont ott volt a másik hang, amelyik nem engedte, hogy bedőljek Tomnak. Még nem.
-Én nem azért mondtam, hogy most egyből lefeküdj velem.
-Hanem? Majd holnap? Vagy esetleg két nap múlva?
-Ajj, Dora. Nem érted. Én...
-Igen, tudom, te bocsánatot kérni jöttél - vágtam gyorsan a szavába. Nem voltam benne biztos, de ha a női megérzésem nem csal, akkor épp szerelmet vallani készült. Ezt meg még egy kicsit korainak tartottam volna. - És ezt, még ha az, amit mondtál, egy kisebb tüske marad, de elfogadok. Kezdjük újra az ismerkedést onnan, hogy tudjuk egymás nevét, és nincs semmi előítélet a másikkal szemben. Rendben?
-Rendben - ráztunk kezet. Láttam rajta, hogy valamit még mondana, de aztán mégsem tette.
-Dora, hát ti mit csináltok ideki? - futott be Jan.
-Csak megbeszéltünk egyet s mást.
-De ugye nem bújsz egyből az ágyába?
-Jannal is hasonló volt a helyzet - kezdtem, s mikor elkezdtem mondani, leesett, hogy ez nem volna jó ötlet, így gyorsan kivágtam magam. Nem is tudom, honnan jött ez. De mégsem mondhattam, hogy "Jaj, Jan, ne izélj már!" - , és vele is tartom a kapcsolatot attól függetlenül! - néztem Janra, akinek egy kisebb szívrohamot lehetett leolvasni az arcáról. a szemében viszont láttam, hogy büszke rám, hogy milyen profin kivágtam magunkat a helyzetből.
-Ki az a Jan? - kérdezte Tom.
-Az egyik jóbarátom. De arról az esetről senkinek sem szeretnék beszélni - szögeztem le gyorsan, még mielőtt Tom megpróbálta volna kiszedni belőlem.
-Dave, menj be nyugodtan! Angie a nappaliban van - ajánlottam fel gyorsan, hogy még Tomtól el tudjak köszönni.
-Okés, megyek. Megvárunk majd a kajával, jó!
-Jó! - válaszoltam, majd Jan bement. - Szóval, Tom! Akkor a mait elfelejtem, de ha még egy hasonlót meghallok a szádból, irtó mérges leszek, és ha szerencséd van, köszönni még fogok neked, de mást ne várj el tőlem!
-Rendben! Köszönöm, hogy mélyre rejted a mai dolgot! Mit szólnál, ha holnap körbevezetnélek a környéken? - kérdezte hirtelen.
-Én benne vagyok, de mi lesz Angie-vel? Hagyjam itthon egyedül?
-Majd ellesz Dave-vel! Láttam, mennyire vibrál köztük a levegő! - mondta sejtelmesen mosolyogva. Nem hiszem el, hogy még Tom is észrevette, csak ők nem képesek erre! Hihetetlen.
-Akkor holnap 11 jó?
-Persze! - válaszolta boldogan. Ez nem nagyon tetszett nekem, de valahogy mégis,. Kicsit paradox érzéseim voltak. Elköszöntem Tomtól, aki még egy puszit is adott és meg is ölelt. Meglepett, de még magamhoz képest is gyorsan reagáltam.
Még az ajtóból visszanéztem, és a látvány megmosolyogtatott. Tom boldogan szökdécselve jutott el a kocsijáig, ott még ugrott egy nagyot és a levegőbe bokszolt. Becsuktam az ajtót, gondoltam már ideje vacsizni, és a gyomrom is hangot adott már ürességének. A nappaliba tartottam, az ajtóban viszont megtorpantam.
Az élménybeszámoló az útról holnapra csúszik, de a részt hoztam, ahogy ígértem. :)))) Nem pont olyan, amilyenre összeállt a fejemben, de szerintem elfogadható. Kíváncsi lennék, mire számítottatok Dora és Tom találkozásánál, és az mennyire jött be, avagy esetleg mennyire nem. Lécci írjátok le! :)) Na, de nem is lopom tovább a süket dumával az időtöket! :)
Jó olvasást!
Part VIII. - Is it a date?
-Hát te mit csinálsz ott? - kérdezte Angie.
-Öhm... tudod, áthívtam mára Jant vacsira, és gondoltam, kicsit feldobom a szekrény tetejét egy pár cserepes virággal, hogy azért mégse legyen olyan fakó és unalmas a konyha - vágtam ki magam gyorsan és áldottam az eszem, hogy néhány cserepes virág a szobám ablakában csücsült, mert így a kamerát is el tudtam rejteni, hogy Angie és Jan még véletlenül se vegye észre. - Ja, és majd bevásárolni is el kell mennünk, ha nem az üres tányérral akarjuk megkínálni életed értelmét - mosolyogtam sokat sejtetően Angie-re.
-Áthívtad vacsorára? Nincs egy normális göncöm se, amit felvehetnék! - esett kétségbe ismét, akárcsak a repülőn. Én már a fejemet fogtam.
-Angela Kranich, ...
-Jó, jó, befejeztem! De amúgy mit tudsz te, amit én nem? - kérdezte.
-Tudod, sok mindent. De most legyen annyi elég, hogy gyorsan meg kell venni a kajának valót! És Jan kedvencét fogjuk elkészíteni, ha tetszik, ha nem - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.
-Szuper! Na, akkor induljunk meg, mert ha így haladunk, karácsonyra se lesz kaja! - kiáltotta totál bezsongva.
Lemásztam a konyhaszekrényről vigyázva, hogy még véletlen se váljon láthatóvá a művem, utána pedig elindultunk a boltba. Ennél jobb környékre nem is költözhettünk volna! Minden a közelben van, 10 percnél többet nem kellett sehová sétálni. Megvettük a sütcsirkének valót, meg hozzá a fűszereket - már amelyiket megtaláltuk -, majd a rizst is beledobtuk a kosárba, meg két üveg bort és desszertnek némi kekszet és sütinek látszó péksüteményt. Nem nagy édesség a vacsi utánra, de nem volt kedvünk még sütögetni is. Következő utunk a kasszához, majd onnan haza vezetett. Egész főzés alatt jókat hülyéskedtünk Angie-vel, megterítettünk, majd elmentünk tusolni. Angie-nek segítettem kiválasztani a ruháját estére, majd én is felkaptam magamra valami egyszerűt. Most úgysem rajtam lesz a hangsúly. Feldobtunk magunkra egy laza sminket - nem túl erőset, de nem, is túl halványat. Olyan pont erre az alkalomra illőt. Mikor kész lettünk, a nappaliban tűkön ülve vártuk a vacsoravendégünket, közben Angie próbálta belőlem kiszedni, hogy tudtam-e beszélni Jannal, és ha igen, mit érez iránta, de ez nem jött neki össze. Kis csevelyünket egy csengetés zavarta meg. Angie szeme egyből felcsillant, de sajnos le kellett állítsam, mert Jan érkezéséig még volt egy jó fél óra.
-Hát te? - kérdeztem nem túl barátságosan, mikor megláttam, ki áll az ajtóban.
-Dora, én bocsánatot szeretnék kérni, amiért úgy beszéltem délelőtt, ahogy. Csak ahogy Georg elmondta, hogy néz ki a szomszédlány, egy nagyon szép lányt képzeltem el a szemeim előtt, de a valóságban te még szebb vagy. És nem tudtam, hogy Dave unokahúga vagy. Tényleg sajnálom - mondta Tom. Kicsit, jobban mondva nagyon jól esett az, hogy amit mondott, de ez még nem hatott meg.
-És ki küldött, hogy mindezt mond el nekem?
-Senki. Magamtól jöttem. De nem jönnél ki egy kicsit?
-Egy pillanat! - mondtam némi habozás után és szóltam Angie-nek, hogy nemsokára jövök. - Nos, itt vagyok, mondhatod.
-Szóval nem küldött senki - folytatta, miközben elindultunk a kapu felé szépen lassan -, még Bill sem tudja, hogy itt vagyok. Igazad volt abban, ahogyan a nőkre tekintek, eddig tényleg csak a kielégülés utáni vágy hajtott, ...
-Hogy hogy eddig? - értetlenkedtem.
-Tudod, azt hiszem ma megváltozott bennem valami. És ennek a változásnak te vagy a kiváltó oka.
-Hogy én? Figyelj, Tom! Nagyon kedves, hogy ezt mind elmondtad, de ez nekem nem elég, hogy más ágyába bújjak. Ehhez egy kicsit többet kellene teperned - mondtam neki, de igazából borzasztó jól estek a szavai. Viszont ott volt a másik hang, amelyik nem engedte, hogy bedőljek Tomnak. Még nem.
-Én nem azért mondtam, hogy most egyből lefeküdj velem.
-Hanem? Majd holnap? Vagy esetleg két nap múlva?
-Ajj, Dora. Nem érted. Én...
-Igen, tudom, te bocsánatot kérni jöttél - vágtam gyorsan a szavába. Nem voltam benne biztos, de ha a női megérzésem nem csal, akkor épp szerelmet vallani készült. Ezt meg még egy kicsit korainak tartottam volna. - És ezt, még ha az, amit mondtál, egy kisebb tüske marad, de elfogadok. Kezdjük újra az ismerkedést onnan, hogy tudjuk egymás nevét, és nincs semmi előítélet a másikkal szemben. Rendben?
-Rendben - ráztunk kezet. Láttam rajta, hogy valamit még mondana, de aztán mégsem tette.
-Dora, hát ti mit csináltok ideki? - futott be Jan.
-Csak megbeszéltünk egyet s mást.
-De ugye nem bújsz egyből az ágyába?
-Jannal is hasonló volt a helyzet - kezdtem, s mikor elkezdtem mondani, leesett, hogy ez nem volna jó ötlet, így gyorsan kivágtam magam. Nem is tudom, honnan jött ez. De mégsem mondhattam, hogy "Jaj, Jan, ne izélj már!" - , és vele is tartom a kapcsolatot attól függetlenül! - néztem Janra, akinek egy kisebb szívrohamot lehetett leolvasni az arcáról. a szemében viszont láttam, hogy büszke rám, hogy milyen profin kivágtam magunkat a helyzetből.
-Ki az a Jan? - kérdezte Tom.
-Az egyik jóbarátom. De arról az esetről senkinek sem szeretnék beszélni - szögeztem le gyorsan, még mielőtt Tom megpróbálta volna kiszedni belőlem.
-Dave, menj be nyugodtan! Angie a nappaliban van - ajánlottam fel gyorsan, hogy még Tomtól el tudjak köszönni.
-Okés, megyek. Megvárunk majd a kajával, jó!
-Jó! - válaszoltam, majd Jan bement. - Szóval, Tom! Akkor a mait elfelejtem, de ha még egy hasonlót meghallok a szádból, irtó mérges leszek, és ha szerencséd van, köszönni még fogok neked, de mást ne várj el tőlem!
-Rendben! Köszönöm, hogy mélyre rejted a mai dolgot! Mit szólnál, ha holnap körbevezetnélek a környéken? - kérdezte hirtelen.
-Én benne vagyok, de mi lesz Angie-vel? Hagyjam itthon egyedül?
-Majd ellesz Dave-vel! Láttam, mennyire vibrál köztük a levegő! - mondta sejtelmesen mosolyogva. Nem hiszem el, hogy még Tom is észrevette, csak ők nem képesek erre! Hihetetlen.
-Akkor holnap 11 jó?
-Persze! - válaszolta boldogan. Ez nem nagyon tetszett nekem, de valahogy mégis,. Kicsit paradox érzéseim voltak. Elköszöntem Tomtól, aki még egy puszit is adott és meg is ölelt. Meglepett, de még magamhoz képest is gyorsan reagáltam.
Még az ajtóból visszanéztem, és a látvány megmosolyogtatott. Tom boldogan szökdécselve jutott el a kocsijáig, ott még ugrott egy nagyot és a levegőbe bokszolt. Becsuktam az ajtót, gondoltam már ideje vacsizni, és a gyomrom is hangot adott már ürességének. A nappaliba tartottam, az ajtóban viszont megtorpantam.
18.7.11
juppiiii :)))
Sziasztok, Drágáim!
Nem sokáig kell már hiányolnotok Angie és Jan kapcsolatának kibontakozását, és Dora következő találkozását Tommal, mert csütörtök estefelé jön a folytatás! :))))))) Gondolom, már kíváncsiak vagytok rá. Én már tudom, de sajnos nem árulhatok még el semmit, mert akkor nem lenne benne akkora meglepetés... És ismételten gonoszkodom veletek... :PPP
Mellesleg a blog tegnap volt egy hónapos, és szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan jártatok itt, valamint Angelnek, Meloddynak, Leának, sz.leonának, Eva Kaulitznak és Névtelennek, hogy rendszeresen kommenteltek. <3 Sokat jelent ez nekem.
Csütörtökig pedig kitartás! :)))
Csókoltatlak titeket! <3
Nem sokáig kell már hiányolnotok Angie és Jan kapcsolatának kibontakozását, és Dora következő találkozását Tommal, mert csütörtök estefelé jön a folytatás! :))))))) Gondolom, már kíváncsiak vagytok rá. Én már tudom, de sajnos nem árulhatok még el semmit, mert akkor nem lenne benne akkora meglepetés... És ismételten gonoszkodom veletek... :PPP
Mellesleg a blog tegnap volt egy hónapos, és szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan jártatok itt, valamint Angelnek, Meloddynak, Leának, sz.leonának, Eva Kaulitznak és Névtelennek, hogy rendszeresen kommenteltek. <3 Sokat jelent ez nekem.Csütörtökig pedig kitartás! :)))
Csókoltatlak titeket! <3
14.7.11
hejjhoo :)))
Sziasztok
Nem tudom mikor hozok legközelebb részt, mert Németországban vagyok és még nem tudom, mikor megyek haza. Lehet, hogy jövő hét szerdán, de az is lehet, hogy majd csak jövő hét pénteken. Addig is örülnék még néhány kommentnek azoktól, akik eddig még nem írtak.
Jók legyetek!
Csókoltatlak titeket! <3
Nem tudom mikor hozok legközelebb részt, mert Németországban vagyok és még nem tudom, mikor megyek haza. Lehet, hogy jövő hét szerdán, de az is lehet, hogy majd csak jövő hét pénteken. Addig is örülnék még néhány kommentnek azoktól, akik eddig még nem írtak.
Jók legyetek!
Csókoltatlak titeket! <3
12.7.11
Our dream comes true - 7. rész
Sziasztok!
Ismét ezt a bűvös hetes... :) De sajna nem írhatok elöljáróban semmit, mert akkor nem sok meglepetés lenne benne :)))
Enjoy! :))
Ismét ezt a bűvös hetes... :) De sajna nem írhatok elöljáróban semmit, mert akkor nem sok meglepetés lenne benne :)))
Enjoy! :))
Part VII. - Electrical genius
-Szóval... kiderítenéd nekem Angie felém irányuló érzéseit? - kérdezte Jan, miközben mindenhová nézett,csak rám nem. Itt már tudtam, hogy Angie és Jan együtt lesznek hamarosan.
-Miért érdekelnek Angie érzései? - próbáltam közömbös lenni vagy legalább úgy tenni, mint aki nem tudja a másik oldalt, de sajnos nem nagyon ment. Szerencsére Jan nem vette észre.
-Hát tudod... Tudod, milyen érzés, hogy egy majd húsz évvel fiatalabb lánynak sikerült felébresztenie bennem olyan érzéseket, amelyekről magam sem tudtam, hogy bennem elrejtve élnek. Ráadásul az unokahúgom legjobb barátnőjéről van szó! - szegény nagybátyámat ilyen zavarban még nem láttam. Én meg nem tudtam, hová rejtsem a mosolyomat, mert nem akartam, hogy Jan úgy érezze, kinevetem vagy megvetem emiatt.
-Jan! Még egy kérdésem lehet? Aztán mondok én is valamit.
-Persze. Mondd csak!
-Mióta érzed ezt?
-Pontosan én sem tudom megmondani, de mielőtt el kellett jönnöm, nem tudtam mi ez. Mikor pedig már nem láthattalak titeket és a hangotokat sem hallhattam, anyáddal újra felvettem a kapcsolatot. Neki szerencsére nem tűnt fel, hogy mindig arról kérdeztem, hogy mi van a pasikkal és hogy viselitek azt, hogy már nem vagyok ott veletek.
-Akkor anya ezért kérdezett annyit a pasikról. Furcsa is volt, mert előtte sosem érdeklődött annyira a szerelmi életünk iránt - mondtam pont úgy, mintha valami világszenzáció lett volna.
-Pontosan. De te mit is akartál mondani?
-Csak azt, egyetlen nagybátyám, hogy szabad az út Angi szívéhez És nem szólok bele a kapcsolatotokba.
-Tessék??? - értetlenkedett Jan.
-Jól hallottad! Elkezdhetsz azon gondolkodni, hogyan hódítod meg álmaid nőjét! - válaszoltam mosolyogva.
-De honnan tudod, hogy ő mit érez?
.Tegnap este kiszedtem belőle, mert már régen is láttam rajtatok némi vonzalmat, de tegnap vált világossá, hogy titeket az ég is egymásnak teremtett. Szóval reggel is ezért jöttem, hogy összeboronáljalak titeket.
-És nem haragszol? Vagy nem fog hülyén kijönni, hogy a nagybátyád meg a legjobb barátnőd együtt van?
-Jan, nekem az a fontos, hogy a két legfontosabb ember az életemben boldog legyen. És ha ezt csak együtt bírjátok megvalósítani, ám legyen!
-Jaj, köszönöm, kicsi Dora! - ölelt meg Jan szorosan. - De nem lesz ez így jó, hogy más boldogságát helyezed előtérbe, nem a sajátodat!
-Te csak ne foglalkozz ezzel! Csak a saját boldogságodra koncentrálj! De én megyek is, Angie már tuti otthon van!
-Rendben, Dora. És tényleg köszönöm! -öleltük meg egymást ismét.
-Igazán nincs mit! Pás, Jan! Majd látjuk egymást! Mit szólnál egy vacsihoz nálunk? Nincs kifogás! - nevettem.
-Ott leszek! Szia, Dora!
-Szia!
Kimentem a kapun és siettem haza. Boldog voltam, mert a számomra legfontosabb két ember boldog lesz egymással. És már meg is volt a tervem. Csak Angie legyen még a városban! Amint hazaértem, fel is hívtam, és szerencsére a körmösnél volt egy szabad hely, mert valaki lemondta, így becsüccsent. Ez nála kb másfél-két óra, meg egy jó fél óra mire hazaér. Vagyis még legrosszabb esetben is van két órám, hogy véghez vigyem a gonoszságom. Szerencsére volt itt a közelben egy elektronikai szaküzlet. Gyorsan elugrottam, vettem egy pöpec kamerát, kábet és csatlakozót. Milyen jó, hogy az előző pasim egy elektronikai szaki volt, így egy csomó mindent megtanultam tőle! Valószínűleg még nem említettem, hogy van egy-egy TV a hálószobákban is. Gyorsan összekötöttem a kamerát a TV-vel, megnéztem, veszi-e a dolgokat, és tiszta büszke voltam magamra, hogy sikerült megcsinálnom. Mert igen, csúnya tervet eszeltem ki. Az este folyamán majd felszívódok, és a szobámból fogom tovább figyelni az eseményeket. Az utolsó simításokat végeztem remekművemen, mikor Angie befutott. Basszus, nem is figyeltem az órát!
-Hát te mit csinálsz ott?
11.7.11
Tokio Gaga
Sziasztok!
Találtam egy kis érdekességet a Bild.de-n, gondoltam, megosztom veletek is. Én személy szerint jót mosolyogtam néhol, de azért kíváncsi lennék a ti véleményetekre, gondolataitokra is!
A legelejét nem nagyon bírtam lefordítani, de igazából nem is az a lényeg, hanem a többi. :)))
Tokio Gaga: Bill Kaulitz bőrladyként, Lady Gaga aranyfiúkent
Az ízlésről lehetne vitatkozni.
Ha Lady Gagára (25) és a Tokio Hotel fronteberére, Bill Kaulitzra (21) vetünk egy pillantást, megállapíthatjuk, öltözékük mágnesként vonzza a szemeket.
Míg Gaga az ultra-ultra magassarkújában és arany szegecselt bőrmellényében fiúnak hat, addig Billt a bőrkabátjában inkább Kaulitz kisasszonynak lehetne nevezni.
Mindenesetre a Tokió közelében megrendezett "MTV Awards"-on mindketten az est fénypontjai voltak - más nemzetközi sztár az atomkatasztrófa miatt nem utazott Japánba.
Ezek alapján hangosan mondhatjuk: a bátorság jól áll nektek!
Forrás: http://www.bild.de/unterhaltung/leute/bill-kaulitz/bill-kaulitz-als-leder-lady-und-lady-gaga-als-golden-boy-18528048.bild.html
Találtam egy kis érdekességet a Bild.de-n, gondoltam, megosztom veletek is. Én személy szerint jót mosolyogtam néhol, de azért kíváncsi lennék a ti véleményetekre, gondolataitokra is!
A legelejét nem nagyon bírtam lefordítani, de igazából nem is az a lényeg, hanem a többi. :)))
Tokio Gaga: Bill Kaulitz bőrladyként, Lady Gaga aranyfiúkent
Az ízlésről lehetne vitatkozni.
Ha Lady Gagára (25) és a Tokio Hotel fronteberére, Bill Kaulitzra (21) vetünk egy pillantást, megállapíthatjuk, öltözékük mágnesként vonzza a szemeket.
Míg Gaga az ultra-ultra magassarkújában és arany szegecselt bőrmellényében fiúnak hat, addig Billt a bőrkabátjában inkább Kaulitz kisasszonynak lehetne nevezni.
Mindenesetre a Tokió közelében megrendezett "MTV Awards"-on mindketten az est fénypontjai voltak - más nemzetközi sztár az atomkatasztrófa miatt nem utazott Japánba.
Ezek alapján hangosan mondhatjuk: a bátorság jól áll nektek!
Forrás: http://www.bild.de/unterhaltung/leute/bill-kaulitz/bill-kaulitz-als-leder-lady-und-lady-gaga-als-golden-boy-18528048.bild.html
Our dream comes true - 6. rész
Sziasztok!
Ahogy a matektanárom mondaná, következzen a következő! :))))
És nem tudom, ki mennyire várta, de hamarosan kiderül, mi is lesz Angie és Jan sorsa! :))
Have fun! :))
-Amúgy, David, minek még több főnök? Nem vagytok még elegen? - kérdezte még mindig arcát tapogatva Tom. - Ehelyett vehettetek volna fel valami személyi asszisztenst, akit lehet jobbra-balra ugráltatni, és még csak nem is szólhatna, mert oda a munka - mondta az afros lenézően.
Itt már az én agyam is bedurrant. Elindultam Tom felé és még szerencse, hogy Jan utánam kapott. Nem sok kellett ugyanis, hogy péppé verjem a fejét. Azonban amint megéreztem nagybátyám erős szorítását a felkaromon, ezen szándékomról inkább letettem. De mégsem hagyhattam annyiban a dolgot.
-Te, ott, a kanapé mögött! Nem gondolod, hogy egy ici-picit nagyobb pofád van a kelleténél? Nem elég, hogy neked egy nő csak a kielégülést jelenti, még csicskáztatnál is egyet? Szerinted milyen érzés napi 12 órát-ha nem többet-egy 10 centis magassarkúban térdig járni? Pusztán azért, mert a "drága" főnöknek, aki csak a lyukat meg a melleket látja meg a nőn, ez az elvárása! - kiabáltam, na jó, ordibáltam Tommal. A többiek meg csak néztek. Még Angie és Jan sem láttak ilyennek. - Szeretnéd kipróbálni? Szívesen készíttetek neked egy sexy magassarkút és majd abban ugráltatlak minden szarért - mondtam neki gúnyosan mosolyogva. - Ja, és persze kíváncsi leszek arra is, hogy másnap mennyire fogod fájlalni a lábad!
Nem szólt senki semmit, még Tom is nagy szemeket meresztett rám. A síri csöndben egy kicsit sikerült lenyugodnom. Nem tudom, honnan fakadt belőlem ennyi önbizalom és bátorság, hogy rendesen beolvassak ennek a nőfalónak. Ha nagyon felhúznak, sírással adom ki magamból a feszültséget, ezért is lepődtem meg, hogy ezt az esetet megúsztam a könnyeim nélkül.
-Nos, fiúk és David, azt hiszem, most az lenne a legjobb, ha elmennétek. Amit meg reggel elkezdünk, máskor befejezzük - szólította fel a nagybátyám a rajta kívül jelenlévő 5 hímnemű egyedet.
-Rendben, Dave. És engedjétek meg lányok, hogy elnézést kérjek Tom nevében, ha már neki nem jutott eszébe magától - nézett szúrósan az említettre.
-David - kezdte Angie-, nem téged nézünk egy tudatlan kőbunkónak. Nem neked kell bocsánatot kérned! Majd ha az ifjú úriember komolyan is gondolja, megteszi - mondta barátnőm némi iróniával.
-Hát, akkor mi nem is zavarnánk tovább! Irány a kocsiba fiúk, rögtön megyek én is! - szólt David a fiúknak. Tom kivételével mindenki elköszönt és elindultak az autó felé.
-Nos, Jan, még egyszer sajnálom, hogy Tom már megint nem bírt magával! És Dora, magam sem mondhattam volna jobban, amiket mondtál. Minden elismerésem! Végre valaki megmondta neki, hogy a nők nem játékszerek!
-Köszönöm, David! Tom amúgy mindig ilyen bunkó? Mert akkor nem lesz könnyű vele együtt dolgozni! Jut eszembe, milyen főnökök leszünk mi? - néztem Janra.
-Hát, az jutott eszembe az előbb, hogy mi lenne, ha ők szerveznék le az összes koncertet? Az interjúkat természetesen továbbra is Nicole intézné. És így nem is buknánk be azt, hogy azt mondtam, a fiúk főnökei vagytok. Persze, csak ha mindnyájan benne vagytok!
-Nem is rossz ötlet - gondolkozott el David egy pillanatra. - Nekem jó, ha nektek is!
-És az álmunkkal mi lesz? - kérdezte Angie szomorkás hangon.
-Természetesen az is megmarad! Kisebb fellépésekhez és interjúkhoz ti csinálnátok a sminket és a hajat meg a ruhájukat is ti választanátok ki. A turné alatt pedig csak a szervezés lenne a dolgotok, és ha nem érzitek magatokat túl fáradtnak, akkor még a többit is rátok bízzuk. Mert így akkor a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna. Na? - kérdezte Jan. Mi Angie-vel nem is tudtuk, kinek a nyakába ugorjunk.
-Köszönjük, szuper lesz! - szólaltunk meg egyszerre ugrálás helyett.
-Akkor ezt megbeszéltük! Sziasztok! - intett David.
***
-Ezt jól megkaptad, Tom! - szólalt meg Bill a kocsiban pár perc csend után. - Kell neked folyton a farkad után menned! - horkant fel.
-Ne osszál már még te is! Nem elég, hogy ez a kis kurva így lealázott és kioktatott, még te is kezded???
-Ugye ezt nem jól hallottam, Tom? - nézett dühösen David a fiúra.
-Nem - mondta durcásan Tom, és inkább az ülésébe süppedt.
***
-Jaj, Jan! Nem is tudom, hogy köszönjük meg, hogy kisfőnök lett belőlünk! - szólt Angie, miután David távozott.
-Én tudom! De ahhoz egy kicsit magunkra kellene hagynod minket! - nézett rám eszelősen Jan.
-Öhm... Hát jó. Akkor addig elmegyek, veszek valami ebédnek valót - mosolygott barátnőm. - Akkor sziasztok! - adott egy-egy puszit mindkettőnknek és elment.
-Na mit terveltél ki már megint, te vénember? - kérdeztem nevetve Jant.
-Vénember? Adok én mindjárt olyan vénembert! - nevetett ő is. - Komolyra fordítva a szót, lenne egy kérésem!
-Ezek után bármit!
-Hát... ki kellene derítened, hogy... Húú, de nehéz ezt elmondani pont neked...
-Na, mondd már! Csak nem olyan vészes!
-Szóval... kiderítenéd nekem Angie felém irányuló érzéseit?
U.i.: Nem harapom le senki fejét és nem küldöm el melegebb éghajlatra, ha kapok kommentet! :) Elég egy "csá! jó volt!" vagy egy "huu...ezen meg ezen változtass" vagy hasonlók, csak tudjam, hogy van-e értelme fenntartanom ezt az oldalt! Mert a rendszeres olvasóknak emailben is elküldhetem a részt! És akkor esetleg nem egy vagy két embert fosztanék meg attól, hogy itt töltse el fennmaradt szabadidejét!
Ha pedig nem akarsz egy pár szót bepötyögni, akkor jelöld be a rész alatt, mi a véleményed!
Köszönöm előre is! ^^
Ahogy a matektanárom mondaná, következzen a következő! :))))
És nem tudom, ki mennyire várta, de hamarosan kiderül, mi is lesz Angie és Jan sorsa! :))
Have fun! :))
Part VI. - The other side
-Amúgy, David, minek még több főnök? Nem vagytok még elegen? - kérdezte még mindig arcát tapogatva Tom. - Ehelyett vehettetek volna fel valami személyi asszisztenst, akit lehet jobbra-balra ugráltatni, és még csak nem is szólhatna, mert oda a munka - mondta az afros lenézően.
Itt már az én agyam is bedurrant. Elindultam Tom felé és még szerencse, hogy Jan utánam kapott. Nem sok kellett ugyanis, hogy péppé verjem a fejét. Azonban amint megéreztem nagybátyám erős szorítását a felkaromon, ezen szándékomról inkább letettem. De mégsem hagyhattam annyiban a dolgot.
-Te, ott, a kanapé mögött! Nem gondolod, hogy egy ici-picit nagyobb pofád van a kelleténél? Nem elég, hogy neked egy nő csak a kielégülést jelenti, még csicskáztatnál is egyet? Szerinted milyen érzés napi 12 órát-ha nem többet-egy 10 centis magassarkúban térdig járni? Pusztán azért, mert a "drága" főnöknek, aki csak a lyukat meg a melleket látja meg a nőn, ez az elvárása! - kiabáltam, na jó, ordibáltam Tommal. A többiek meg csak néztek. Még Angie és Jan sem láttak ilyennek. - Szeretnéd kipróbálni? Szívesen készíttetek neked egy sexy magassarkút és majd abban ugráltatlak minden szarért - mondtam neki gúnyosan mosolyogva. - Ja, és persze kíváncsi leszek arra is, hogy másnap mennyire fogod fájlalni a lábad!
Nem szólt senki semmit, még Tom is nagy szemeket meresztett rám. A síri csöndben egy kicsit sikerült lenyugodnom. Nem tudom, honnan fakadt belőlem ennyi önbizalom és bátorság, hogy rendesen beolvassak ennek a nőfalónak. Ha nagyon felhúznak, sírással adom ki magamból a feszültséget, ezért is lepődtem meg, hogy ezt az esetet megúsztam a könnyeim nélkül.
-Nos, fiúk és David, azt hiszem, most az lenne a legjobb, ha elmennétek. Amit meg reggel elkezdünk, máskor befejezzük - szólította fel a nagybátyám a rajta kívül jelenlévő 5 hímnemű egyedet.
-Rendben, Dave. És engedjétek meg lányok, hogy elnézést kérjek Tom nevében, ha már neki nem jutott eszébe magától - nézett szúrósan az említettre.
-David - kezdte Angie-, nem téged nézünk egy tudatlan kőbunkónak. Nem neked kell bocsánatot kérned! Majd ha az ifjú úriember komolyan is gondolja, megteszi - mondta barátnőm némi iróniával.
-Hát, akkor mi nem is zavarnánk tovább! Irány a kocsiba fiúk, rögtön megyek én is! - szólt David a fiúknak. Tom kivételével mindenki elköszönt és elindultak az autó felé.
-Nos, Jan, még egyszer sajnálom, hogy Tom már megint nem bírt magával! És Dora, magam sem mondhattam volna jobban, amiket mondtál. Minden elismerésem! Végre valaki megmondta neki, hogy a nők nem játékszerek!
-Köszönöm, David! Tom amúgy mindig ilyen bunkó? Mert akkor nem lesz könnyű vele együtt dolgozni! Jut eszembe, milyen főnökök leszünk mi? - néztem Janra.
-Hát, az jutott eszembe az előbb, hogy mi lenne, ha ők szerveznék le az összes koncertet? Az interjúkat természetesen továbbra is Nicole intézné. És így nem is buknánk be azt, hogy azt mondtam, a fiúk főnökei vagytok. Persze, csak ha mindnyájan benne vagytok!
-Nem is rossz ötlet - gondolkozott el David egy pillanatra. - Nekem jó, ha nektek is!
-És az álmunkkal mi lesz? - kérdezte Angie szomorkás hangon.
-Természetesen az is megmarad! Kisebb fellépésekhez és interjúkhoz ti csinálnátok a sminket és a hajat meg a ruhájukat is ti választanátok ki. A turné alatt pedig csak a szervezés lenne a dolgotok, és ha nem érzitek magatokat túl fáradtnak, akkor még a többit is rátok bízzuk. Mert így akkor a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna. Na? - kérdezte Jan. Mi Angie-vel nem is tudtuk, kinek a nyakába ugorjunk.
-Köszönjük, szuper lesz! - szólaltunk meg egyszerre ugrálás helyett.
-Akkor ezt megbeszéltük! Sziasztok! - intett David.
***
-Ezt jól megkaptad, Tom! - szólalt meg Bill a kocsiban pár perc csend után. - Kell neked folyton a farkad után menned! - horkant fel.
-Ne osszál már még te is! Nem elég, hogy ez a kis kurva így lealázott és kioktatott, még te is kezded???
-Ugye ezt nem jól hallottam, Tom? - nézett dühösen David a fiúra.
-Nem - mondta durcásan Tom, és inkább az ülésébe süppedt.
***
-Jaj, Jan! Nem is tudom, hogy köszönjük meg, hogy kisfőnök lett belőlünk! - szólt Angie, miután David távozott.
-Én tudom! De ahhoz egy kicsit magunkra kellene hagynod minket! - nézett rám eszelősen Jan.
-Öhm... Hát jó. Akkor addig elmegyek, veszek valami ebédnek valót - mosolygott barátnőm. - Akkor sziasztok! - adott egy-egy puszit mindkettőnknek és elment.
-Na mit terveltél ki már megint, te vénember? - kérdeztem nevetve Jant.
-Vénember? Adok én mindjárt olyan vénembert! - nevetett ő is. - Komolyra fordítva a szót, lenne egy kérésem!
-Ezek után bármit!
-Hát... ki kellene derítened, hogy... Húú, de nehéz ezt elmondani pont neked...
-Na, mondd már! Csak nem olyan vészes!
-Szóval... kiderítenéd nekem Angie felém irányuló érzéseit?
U.i.: Nem harapom le senki fejét és nem küldöm el melegebb éghajlatra, ha kapok kommentet! :) Elég egy "csá! jó volt!" vagy egy "huu...ezen meg ezen változtass" vagy hasonlók, csak tudjam, hogy van-e értelme fenntartanom ezt az oldalt! Mert a rendszeres olvasóknak emailben is elküldhetem a részt! És akkor esetleg nem egy vagy két embert fosztanék meg attól, hogy itt töltse el fennmaradt szabadidejét!
Ha pedig nem akarsz egy pár szót bepötyögni, akkor jelöld be a rész alatt, mi a véleményed!
Köszönöm előre is! ^^
8.7.11
Our dream comes true - 5. rész
Sziasztok!
Megjött az új rész :)) Egy kicsit erőszakos, de ide nem lehetett állatsimogatót betenni... :))))
Enjoy! :))
Meloddy, sajnálom, de Jan érzéseire még várnod kell egy kicsit! :$
-Át kell jönnöd! - mondta köszönés helyett Jan, mikor ajtót nyitottam. Tényleg nem csalt a megérzésem. - És hozd magaddal Angie-t is!
-Jó, még fel kell ébresztenem. Mellesleg van valami baj? Olyan zaklatottnak tűnsz!
-Keltsd fel Angie-t, és míg készülődik, elmondom. Addig legalább egy kicsit megnyugszom.
Elmentem kirobbantani barátnőmet az ágyból, és ahogy meghallotta, hogy itt van a nagybátyám is, egyből felcsillantak a szemei.
-Nos, akkor elmondod, mi van? - kérdeztem, mikor már a konyhában készítettem Angie-nek egy kávét.
-Tudod, teljesen elfelejtettem ezt a reggeli megbeszélést és ezért mondtam, hogy gyere át. Te pedig gondolom, még mindig a kakasokkal kelsz, mint anyád és én is, s ezért jöttél ilyen korán.
-Hát igen. Valahol csak rokonok vagyunk! - mosolyogtam.
-Pontosan. De ami a lényeg, hogy David kénytelen volt mindenki előtt szólni, hogy kerestél. A fiúk persze nyaggatták Georgot, hogy meséljen rólad. Azok a gusztustalanságok, amiket rólad mondtak... Azt hittem, felképelem mindet. Aztán pedig Tom beszólt, hogy majd bevállal egy éjszakára. Nekem pedig annyira elszállt az agyam, hogy muszáj volt idejönnöm, hogy ne formázzam át a képét - kiabált már a végén. Én meg csak nagy szemeket meresztettem.
-Szóval ez akkor azt jelenti, hogy most mutatkozunk be a fiúknak? - kérdeztem félszegen. Ma tényleg nem fűlött hozzá a fogam. Csütörtök volt, nekünk meg csak jövő hét kedden kellett volna csak bemennünk.
-Nagyon úgy néz ki.
-Hát jó - sóhajtottam. - Gondolom, nem tudunk mást csinálni.
Jan nemet intett a fejével, s közben Angie is leért. Mikor megtudta a történteket, megfogadta, hogy egyszer elagyabugyálja Tomot. Gyorsan benyelte a kávéját, és együtt indultunk meg a szomszédba. A gyomrom diónyi méretűre zsugorodott, bár nem tudom, mit stresszeltem ezen, hisz ha Jan azt mondta, akkor úgyis náluk dolgozunk. A fullos nappali előtt megálltunk, hogy hallhassuk, miről folyik a vita.
-Én ezt akkor sem értem. Mi a baja Dave-nek azzal, ha meghúzom a szomszéd kiscsajt? - tudtam, hogy Tom lehet csak ennyire bunkó. - Eddig sosem szólt bele az ilyenekbe!
-Tom, nyugodjál már le! - ez David volt. Hangjuk alapján majdnem könnyebben megjegyeztem az embereket, mint arc és név alapján. - Fél órája ezen kattogsz! Nem gondolod, hogy mi ezt egy kicsit unjuk már? - kérdezte ingerülten.
-Ha törik, ha szakad, akkor is megszerzem magamnak azt a lányt! - mondta határozottan Tom, Megijedtem attól az elszántságtól, melyet a hangja tükrözött.
-Dorához ugyan hozzá nem érsz egy ujjal sem! - rontott be Jan a helyiségbe. - És Angie-hez sem!
-És ugyan miért nem? - szemtelenkedett Tom és gúnyos vigyorra húzta ajkait. - Nem tán azért, mert egyszerre kettejükkel leszel éjszaka?
Itt Jannál is elszakadt a cérna és olyat behúzott Tomnak, hogy átesett a kanapén, le a földre. Angie és én büszkén mosolyogtunk, hogy a kis afros egóherceg most rendesen padlót fogott. Szó szerint.
-Azért, te bunkó szexmániás, mert Dora az unokahúgom, Angie pedig már majdnem teljes jogú családtag. És azért, mert a főnökeid! - ordítozott Jan. Ennél a majdnem teljes jogú családtagnál nem tudom, mire gondolt, de remélem valami olyasmire, amit Angie érez iránta. - És nem csak neked, hanem nektek is, fiúk! - nézett a másik három, megszeppent bandatagra.
Nem tudom, mire célzott és mit tervezett, de Angie-vel inkább hallgattunk a ne szólj szám, nem fáj fejem mondáshoz hűen. Síri csend ülte meg a szobát, és csak Tom halk szitkozódásait lehetett hallani, miközben feltápászkodott a földről. Ezt a némaságot David törte meg.
-Nem kezdhetnénk előröl a bemutatkozás, lányok? - kérdezte ismét mosolyogva. - David Jost vagyok, velem beszélgettél a kapuban - nyújtotta a kezét, amit és készségesen el is fogadtam. - Ha jól emlékszem Dora Müller, ugye?
-Igen, jól emlékszik.
-Magácska pedig...
-Angela Kranich, üdvözlöm - fogtak kezet ők is.
-Nos, új munkatársaknak nem igazán ajánlom fel, de ha már Dave rokonai vagytok, akkor tegeződjünk, rendben? - mosolygott még mindig, mi pedig bólogattunk és megköszöntük a lehetőséget.
-Lányok, hadd mutassam be a fiúkat! - szólalt meg sokkal kedvesebb hangon Jan. Mintha az előbb senki sem húzta volna fel. - Ő itt Bill, aztán valahol a kanapé mögött Tom, majd Gustav és Georg - mindenki kedves volt és normálisan köszöntek, egyedül Tom bólintott köszönésképp.
-Amúgy, David, minek még több főnök? Nem vagytok még elegen? - kérdezte még mindig arcát tapogatva Tom. - Ehelyett vehettetek volna fel valami személyi asszisztenst, akit lehet jobbra-balra ugráltatni, és még csak nem is szólhatna, mert oda a munka - mondta az afros lenézően.
Itt már én agyam is bedurrant. Elindultam Tom felé és...
Megjött az új rész :)) Egy kicsit erőszakos, de ide nem lehetett állatsimogatót betenni... :))))
Enjoy! :))
Meloddy, sajnálom, de Jan érzéseire még várnod kell egy kicsit! :$
Part V. - Rude boy
-Át kell jönnöd! - mondta köszönés helyett Jan, mikor ajtót nyitottam. Tényleg nem csalt a megérzésem. - És hozd magaddal Angie-t is!
-Jó, még fel kell ébresztenem. Mellesleg van valami baj? Olyan zaklatottnak tűnsz!
-Keltsd fel Angie-t, és míg készülődik, elmondom. Addig legalább egy kicsit megnyugszom.
Elmentem kirobbantani barátnőmet az ágyból, és ahogy meghallotta, hogy itt van a nagybátyám is, egyből felcsillantak a szemei.
-Nos, akkor elmondod, mi van? - kérdeztem, mikor már a konyhában készítettem Angie-nek egy kávét.
-Tudod, teljesen elfelejtettem ezt a reggeli megbeszélést és ezért mondtam, hogy gyere át. Te pedig gondolom, még mindig a kakasokkal kelsz, mint anyád és én is, s ezért jöttél ilyen korán.
-Hát igen. Valahol csak rokonok vagyunk! - mosolyogtam.
-Pontosan. De ami a lényeg, hogy David kénytelen volt mindenki előtt szólni, hogy kerestél. A fiúk persze nyaggatták Georgot, hogy meséljen rólad. Azok a gusztustalanságok, amiket rólad mondtak... Azt hittem, felképelem mindet. Aztán pedig Tom beszólt, hogy majd bevállal egy éjszakára. Nekem pedig annyira elszállt az agyam, hogy muszáj volt idejönnöm, hogy ne formázzam át a képét - kiabált már a végén. Én meg csak nagy szemeket meresztettem.
-Szóval ez akkor azt jelenti, hogy most mutatkozunk be a fiúknak? - kérdeztem félszegen. Ma tényleg nem fűlött hozzá a fogam. Csütörtök volt, nekünk meg csak jövő hét kedden kellett volna csak bemennünk.
-Nagyon úgy néz ki.
-Hát jó - sóhajtottam. - Gondolom, nem tudunk mást csinálni.
Jan nemet intett a fejével, s közben Angie is leért. Mikor megtudta a történteket, megfogadta, hogy egyszer elagyabugyálja Tomot. Gyorsan benyelte a kávéját, és együtt indultunk meg a szomszédba. A gyomrom diónyi méretűre zsugorodott, bár nem tudom, mit stresszeltem ezen, hisz ha Jan azt mondta, akkor úgyis náluk dolgozunk. A fullos nappali előtt megálltunk, hogy hallhassuk, miről folyik a vita.
-Én ezt akkor sem értem. Mi a baja Dave-nek azzal, ha meghúzom a szomszéd kiscsajt? - tudtam, hogy Tom lehet csak ennyire bunkó. - Eddig sosem szólt bele az ilyenekbe!
-Tom, nyugodjál már le! - ez David volt. Hangjuk alapján majdnem könnyebben megjegyeztem az embereket, mint arc és név alapján. - Fél órája ezen kattogsz! Nem gondolod, hogy mi ezt egy kicsit unjuk már? - kérdezte ingerülten.
-Ha törik, ha szakad, akkor is megszerzem magamnak azt a lányt! - mondta határozottan Tom, Megijedtem attól az elszántságtól, melyet a hangja tükrözött.
-Dorához ugyan hozzá nem érsz egy ujjal sem! - rontott be Jan a helyiségbe. - És Angie-hez sem!
-És ugyan miért nem? - szemtelenkedett Tom és gúnyos vigyorra húzta ajkait. - Nem tán azért, mert egyszerre kettejükkel leszel éjszaka?
Itt Jannál is elszakadt a cérna és olyat behúzott Tomnak, hogy átesett a kanapén, le a földre. Angie és én büszkén mosolyogtunk, hogy a kis afros egóherceg most rendesen padlót fogott. Szó szerint.
-Azért, te bunkó szexmániás, mert Dora az unokahúgom, Angie pedig már majdnem teljes jogú családtag. És azért, mert a főnökeid! - ordítozott Jan. Ennél a majdnem teljes jogú családtagnál nem tudom, mire gondolt, de remélem valami olyasmire, amit Angie érez iránta. - És nem csak neked, hanem nektek is, fiúk! - nézett a másik három, megszeppent bandatagra.
Nem tudom, mire célzott és mit tervezett, de Angie-vel inkább hallgattunk a ne szólj szám, nem fáj fejem mondáshoz hűen. Síri csend ülte meg a szobát, és csak Tom halk szitkozódásait lehetett hallani, miközben feltápászkodott a földről. Ezt a némaságot David törte meg.
-Nem kezdhetnénk előröl a bemutatkozás, lányok? - kérdezte ismét mosolyogva. - David Jost vagyok, velem beszélgettél a kapuban - nyújtotta a kezét, amit és készségesen el is fogadtam. - Ha jól emlékszem Dora Müller, ugye?
-Igen, jól emlékszik.
-Magácska pedig...
-Angela Kranich, üdvözlöm - fogtak kezet ők is.
-Nos, új munkatársaknak nem igazán ajánlom fel, de ha már Dave rokonai vagytok, akkor tegeződjünk, rendben? - mosolygott még mindig, mi pedig bólogattunk és megköszöntük a lehetőséget.
-Lányok, hadd mutassam be a fiúkat! - szólalt meg sokkal kedvesebb hangon Jan. Mintha az előbb senki sem húzta volna fel. - Ő itt Bill, aztán valahol a kanapé mögött Tom, majd Gustav és Georg - mindenki kedves volt és normálisan köszöntek, egyedül Tom bólintott köszönésképp.
-Amúgy, David, minek még több főnök? Nem vagytok még elegen? - kérdezte még mindig arcát tapogatva Tom. - Ehelyett vehettetek volna fel valami személyi asszisztenst, akit lehet jobbra-balra ugráltatni, és még csak nem is szólhatna, mert oda a munka - mondta az afros lenézően.
Itt már én agyam is bedurrant. Elindultam Tom felé és...
Our dream comes true - 4. rész
Sziasztok!
Megérkezett a folytatás. Ha valami nem jó benne, akkor a negatív kommenteknek is örülök. Köszönöm előre is! :)
Enjoy! :))
-Hogyan tekintesz Janra? Nem, nem jó így. Máshogy kérdezem. Mit érzel Jan iránt? - tettem fel neki a kérdést, bár lehet hogy kicsit kemény voltam.
-Hát... Én nem érzek iránta semmit sem - vágta rá gyorsan Angie a választ.
-Angie, drágám. Elrontottad. Kezdjük ott, hogy még csak meg sem lepődtél a kérdésemen. Aztán túl gyorsan válaszoltál. Ráadásul duplán tagadtad a dolgot. Az évek során pedig már kiismertelek, hogy ha ezt csinálod, akkor igazam van.
-Mi ez, Dora? Valami vallatás?
-Dehogy is! Vagyis elképzelhető. De én nem ítéltelek volna el, ha magadtól elmondod. Vagy ha legalább most elmondanád az érzéseidet.
-Tudod, milyen kellemetlen, hogy a legjobb barátnőm nagybátyjába teljesen belehabarodtam? Viszont miután eltűnt, eltemettem mélyre ezt az érzést. És most, hogy előkerült, ez ismét utat tört magának, és akárhogy is próbálom, nem tudok mit tenni ellene - mondta beletörődötten barátnőm. Én a helyében ilyenkor más rég sírnék, ő viszont erősen tartotta magát. Ebben is különböztünk, hogy míg én bármilyen apróságon elpityeredek, ő tartja magát, nem mutatja ki másoknak az érzéseit.
-Elhiszem, hogy szar érzés, hogy pont Jan rabolta el a szíved. Én viszont a barátnőd vagyok és semmiképpen sem foglak amiatt megutálni, mert bejön neked Jan. És ha úgy alakulnának a dolgok, áldásom rátok! - mosolyogtam Angie-re, aki boldogan a nyakamba ugrott.
Elmentünk gyorsan letusolni és aludni, mert még be kellett vásárolnunk itthonra. Reggel szokás szerint hamar kidobott az ágy. Nálam ez nyolc órát vagy kicsit korábbi időpontot jelent. Felöltöztem, megmosakodtam és készítettem magamnak egy instant kávét. Igencsak elment az időm a reggeli teendőkkel, mert mikor az órámra néztem, már kilenc órát mutatott. Gyorsan átszaladtam Janhoz, mert tegnap megbeszéltük, hogy ma körbemutatja a házát. És ha már mentem, akkor gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal s kiszedem belőle az érzéseit. Kicsit cikinek tartottam magamon a kerítőnő szerepét, de ha ez kell a boldogságukhoz, én nem leszek semmi jónak elrontója. Becsöngettem nagybátyámhoz, de két perc múlva még mindig nem láttam sehol. Újra próbálkoztam. Nyílt az ajtó, de nem ő jött ki rajta.
-Dora, te vagy az? - kérdezte a férfi, mikor közelebb ért.
-Igen, én vagyok Dora. De maga kicsoda?
-David Jost vagyok - válaszolt kedvesen. - Gondolom, Janhoz jöttél.
-Igen. De maga honnan tudja? - értetlenkedtem.
-Jan mesélt már rólad. Nem valószínű, hogy említette, de én vagyok az egyetlen, aki tudja, miért is az most, aki - súgta oda bizalmasan. Teljesen közvetlen volt.
-Jajj - csaptam a homlokomra -, hát persze. Tegnap mesélt már magáról. És igaza volt, maga valóban kedves ember - mosolyogtam most már én is.
-Figyelj csak, Dora! Nem hagyhatnánk ezt a magázódást? Ez annyira hivatalos.
-Hát ha így szeretnéd, én benne vagyok! Amúgy merre van Jan? Sürgősen beszélnem kellene vele.
-Éppen megbeszélés van, tehát nem valószínű, hogy tud Dave-vel négyszemközt beszélni - váltott gyorsan hivatalosra, mert Georg közeledett felénk.
-Akkor lenne kedves szólni neki, hogy a szomszédból kerestem? - folytattam én is.
-Természetesen. Viszont látásra!
-Köszönöm! Viszlát! - köszöntem el és hazaindultam. Fura fazon ez a David.
***
Eközben Janhoz visszaért David és Georg. Geog akárhogy is akarta, nem bírta kiszedni manageréből, ki volt az a lány.
-Dave, kerestek a szomszédból! Ha jól emlékszem, Dora Müllernek hívják - ahogy a férfi kimondta nevet, Jan felkapta a fejét. Teljesen elfelejtette, hogy ma a megbeszélés miatt nem is tudott volna beszélgetni Dorával.
-Nem mondta, miért keresett?
-Nem. Csak azt, hogy fontos, és mindenképp szóljak, hogy járt itt.
-Rendben. Kösz, David! - nézett hálásan Jan a barátjára.
-Szóval a szomszédlány - gondolkozott hangosan Georg. - Amúgy tök jó csaj!
-Tényleg? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Tom. - Te, mondd már el, hogy nézett ki!
Jan ingerülten felkapta a fejét a szavak hallatán, hisz az unokahúgát bármi áron megvédené. A fiúk száján csak szaladtak ki az obszcén, nőket semmibe vevő mondatok, Jan pedig idegesen kapkodta a fejét.
-Na, hátha találkozom vele egyszer - kezdte Tom. - Ha tényleg ilyen dögös, mint amilyennek elmondtad, akkor csakis nekem való a kiscsaj és tuti befűzöm egy éjszakára - nevetett a fiú, és vele együtt a többiek is. Egyedül David és Jan nem nevettek velük.
-A szomszédot igazán kihagyhatnád az egyéjszakás kalandjaidból, Tom Kaulitz! - kiabált Jan dühösen, majd elviharzott.
-Hát ezt meg mi lelte? Eddig sosem volt egy panasz szava sem a kalandjaimra! - háborodott fel Tom.
-Szerintem inkább kérdezd meg majd tőle! - tanácsolta Dávid. - "Ahogy ismerem, biztos Dorához ment." - folytatta gondolatban a férfi.
***
A nappaliban TV-ztem, amikor csengettek. Valami azt súgta, hogy ez nem egy "Hello, X Y vagyok a szomszédból és szeretnélek áthívni titeket hozzánk egy ismerkedős vacsorára!" féle beszélgetés lesz, ezért kikapcsoltam a TV-t és felkaptam a pulcsimat is.
-Át kell jönnöd! - mondta köszönés helyett Jan, mikor ajtót nyitottam.
Megérkezett a folytatás. Ha valami nem jó benne, akkor a negatív kommenteknek is örülök. Köszönöm előre is! :)
Enjoy! :))
Part IV. - Feelings
-Hát... Én nem érzek iránta semmit sem - vágta rá gyorsan Angie a választ.
-Angie, drágám. Elrontottad. Kezdjük ott, hogy még csak meg sem lepődtél a kérdésemen. Aztán túl gyorsan válaszoltál. Ráadásul duplán tagadtad a dolgot. Az évek során pedig már kiismertelek, hogy ha ezt csinálod, akkor igazam van.
-Mi ez, Dora? Valami vallatás?
-Dehogy is! Vagyis elképzelhető. De én nem ítéltelek volna el, ha magadtól elmondod. Vagy ha legalább most elmondanád az érzéseidet.
-Tudod, milyen kellemetlen, hogy a legjobb barátnőm nagybátyjába teljesen belehabarodtam? Viszont miután eltűnt, eltemettem mélyre ezt az érzést. És most, hogy előkerült, ez ismét utat tört magának, és akárhogy is próbálom, nem tudok mit tenni ellene - mondta beletörődötten barátnőm. Én a helyében ilyenkor más rég sírnék, ő viszont erősen tartotta magát. Ebben is különböztünk, hogy míg én bármilyen apróságon elpityeredek, ő tartja magát, nem mutatja ki másoknak az érzéseit.
-Elhiszem, hogy szar érzés, hogy pont Jan rabolta el a szíved. Én viszont a barátnőd vagyok és semmiképpen sem foglak amiatt megutálni, mert bejön neked Jan. És ha úgy alakulnának a dolgok, áldásom rátok! - mosolyogtam Angie-re, aki boldogan a nyakamba ugrott.
Elmentünk gyorsan letusolni és aludni, mert még be kellett vásárolnunk itthonra. Reggel szokás szerint hamar kidobott az ágy. Nálam ez nyolc órát vagy kicsit korábbi időpontot jelent. Felöltöztem, megmosakodtam és készítettem magamnak egy instant kávét. Igencsak elment az időm a reggeli teendőkkel, mert mikor az órámra néztem, már kilenc órát mutatott. Gyorsan átszaladtam Janhoz, mert tegnap megbeszéltük, hogy ma körbemutatja a házát. És ha már mentem, akkor gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal s kiszedem belőle az érzéseit. Kicsit cikinek tartottam magamon a kerítőnő szerepét, de ha ez kell a boldogságukhoz, én nem leszek semmi jónak elrontója. Becsöngettem nagybátyámhoz, de két perc múlva még mindig nem láttam sehol. Újra próbálkoztam. Nyílt az ajtó, de nem ő jött ki rajta.
-Dora, te vagy az? - kérdezte a férfi, mikor közelebb ért.
-Igen, én vagyok Dora. De maga kicsoda?
-David Jost vagyok - válaszolt kedvesen. - Gondolom, Janhoz jöttél.
-Igen. De maga honnan tudja? - értetlenkedtem.
-Jan mesélt már rólad. Nem valószínű, hogy említette, de én vagyok az egyetlen, aki tudja, miért is az most, aki - súgta oda bizalmasan. Teljesen közvetlen volt.
-Jajj - csaptam a homlokomra -, hát persze. Tegnap mesélt már magáról. És igaza volt, maga valóban kedves ember - mosolyogtam most már én is.
-Figyelj csak, Dora! Nem hagyhatnánk ezt a magázódást? Ez annyira hivatalos.
-Hát ha így szeretnéd, én benne vagyok! Amúgy merre van Jan? Sürgősen beszélnem kellene vele.
-Éppen megbeszélés van, tehát nem valószínű, hogy tud Dave-vel négyszemközt beszélni - váltott gyorsan hivatalosra, mert Georg közeledett felénk.
-Akkor lenne kedves szólni neki, hogy a szomszédból kerestem? - folytattam én is.
-Természetesen. Viszont látásra!
-Köszönöm! Viszlát! - köszöntem el és hazaindultam. Fura fazon ez a David.
***
Eközben Janhoz visszaért David és Georg. Geog akárhogy is akarta, nem bírta kiszedni manageréből, ki volt az a lány.
-Dave, kerestek a szomszédból! Ha jól emlékszem, Dora Müllernek hívják - ahogy a férfi kimondta nevet, Jan felkapta a fejét. Teljesen elfelejtette, hogy ma a megbeszélés miatt nem is tudott volna beszélgetni Dorával.
-Nem mondta, miért keresett?
-Nem. Csak azt, hogy fontos, és mindenképp szóljak, hogy járt itt.
-Rendben. Kösz, David! - nézett hálásan Jan a barátjára.
-Szóval a szomszédlány - gondolkozott hangosan Georg. - Amúgy tök jó csaj!
-Tényleg? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Tom. - Te, mondd már el, hogy nézett ki!
Jan ingerülten felkapta a fejét a szavak hallatán, hisz az unokahúgát bármi áron megvédené. A fiúk száján csak szaladtak ki az obszcén, nőket semmibe vevő mondatok, Jan pedig idegesen kapkodta a fejét.
-Na, hátha találkozom vele egyszer - kezdte Tom. - Ha tényleg ilyen dögös, mint amilyennek elmondtad, akkor csakis nekem való a kiscsaj és tuti befűzöm egy éjszakára - nevetett a fiú, és vele együtt a többiek is. Egyedül David és Jan nem nevettek velük.
-A szomszédot igazán kihagyhatnád az egyéjszakás kalandjaidból, Tom Kaulitz! - kiabált Jan dühösen, majd elviharzott.
-Hát ezt meg mi lelte? Eddig sosem volt egy panasz szava sem a kalandjaimra! - háborodott fel Tom.
-Szerintem inkább kérdezd meg majd tőle! - tanácsolta Dávid. - "Ahogy ismerem, biztos Dorához ment." - folytatta gondolatban a férfi.
***
A nappaliban TV-ztem, amikor csengettek. Valami azt súgta, hogy ez nem egy "Hello, X Y vagyok a szomszédból és szeretnélek áthívni titeket hozzánk egy ismerkedős vacsorára!" féle beszélgetés lesz, ezért kikapcsoltam a TV-t és felkaptam a pulcsimat is.
-Át kell jönnöd! - mondta köszönés helyett Jan, mikor ajtót nyitottam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)